A zárdában az apácafőnök a halálos ágyán fekszik. A nővérek körbeveszik, imádkoznak fölötte, egyikük egy pohár langyos tejjel kínálja a szenvedőt, de az nem kér inni.
A nővér kimegy a konyhába a pohárral, és eszébe jut, hogy van ott egy üveg Whisky, amit még tavaly karácsonykor kaptak. Beleönt egy adagot a tejbe. Visszamegy és újból megkínálja a haldoklót. Az apácafőnök kortyol egyet, majd egy még nagyobbat, végül kiüríti az egész pohárral, és megkönnyebbülten hanyatlik vissza a párnára.
Így szól hozzá az egyik nővér:
- Anyám, kérem adjon nekünk egy utolsó tanácsot!
- Azt a tehenet el ne adjátok!

- Kedves utasaink, itt az Önök kapitánya beszél! Mivel erősen zuhanunk, ezt megállítandó már kidobáltunk minden nehezéket. Sajnos ez nem volt elég,
úgyhogy utasaink közül kell megválnunk néhánytól. Hogy ne lehessen kivételezéssel vádolni bennünket, ábécé sorrendben szabadulunk meg a túlsúlytól. Jelentkezzenek tehát először az "A", mint Afro-amerikaiak!
Természetesen senki sem mozdul...
- Akkor jelentkezzenek a "B", mint barna bőrűek!
Újból senki, csak a sorok közt egy kisgyerek mondja az apjának:
- Te papa, nem kéne jelentkeznünk? Hiszen mi afro-amerikaiak is vagyunk, meg a bőrünk is barna!
Mire az apja:
- A pofádat befogod fiam, mi most itt NIGGEREK vagyunk, úgyhogy először a KÍNAIAK jönnek.
Mire a hátsó sorból egy hang :
-Ném kínáái! SÁRGÁÁÁ!

Ejtőernyős újonc odamegy a kiképzőjéhez:
- Zászlós úr, én ma nem ugrom.
- Na de miért nem?
- Mert azt álmodtam az éjjel, hogy nem fog kinyílni az ernyőm.
- Értem. És ha kicseréljük az ernyőjét egy társáéval?
- Akkor ugrom.
Megtörténik a csere, az újonc kiugrik, megrántja a zsinórt, kinyílik az ernyő. Szépen jön lefelé, egyszerre az egyik társa elhúz mellette, majd becsapódik a földbe. Mikor az újonc is leér, kérdezik tőle:
- Tulajdonképpen te voltál, akihez az utolsó szavait intézte. Megmondanád, mik voltak azok?
- Hát, nem tudom... Csak annyit értettem, hogy ...nyáááádpiiicsááááj...