Horváthné temeti a férjét. A férjen a fekete öltönye van, de Horváthné azt kéri a temetkezési vállalkozótól, hogy kék öltönyben temesse el.
A vállalkozó szabadkozik, hogy nagyon nehéz átöltöztetni a halottakat, megfelelő méretű öltönyt találni, de a feleség köti az ebet a karóhoz, mondván, a pénz nem számít, de az elhunyton kék öltöny legyen!
Másnap újra bemegy a ravatalozóba, látja, hogy a férjen egy kék öltöny van, mintha csak ráöntötték volna.
- Sokba került az öltöztetés? - kérdi.
- Nem, ezt grátiszban megszámítom - mondja a vállalkozó. - Tegnap jött egy másik elhunyt, akin kék öltöny volt. Megkérdeztem az özvegyet, nem szeretné-e, ha fekete öltönyben temetnénk. Mivel nem volt ellene kifogása, ezért egyszerűen megcseréltem a fejüket...

Új őrmester kerül az alakulathoz. A katonák, hogy megmutassák, ki az úr, egyik este kutya ürülékkel töltik meg az egyik csizmáját. Másnap várják a reakciót, de semmi. Több héten át megy a szívatás, míg egy nap megunják. Másnap sorakozó közben megjegyzi az őrmester:
- Na emberek, amiért abbahagyták a csizmám "töltögetését", én és a lovam úgy döntöttünk, hogy mától fogva mi sem pisilünk bele az önök levesébe.

A repülőgép kapitánya a hangosbeszélőn szól az utasokhoz:
- Hölgyeim és Uraim! Van egy rossz és egy jó hírem. A rossz hír az, hogy egy veszélyes géprabló kerítette hatalmába a gépünket. A jó hír viszont az, hogy a francia Riviérára szeretne menni.