Egy festőművész kiállítja a képeit egy galériában. Este, zárás előtt megkérdezi a galéria vezetőjétől:
- Volt ma érdeklődés a képeim iránt?
- Van egy jó hírem is és egy rossz is. - feleli a vezető. - Járt itt egy férfi, aki megkérdezte, hogy mennyivel fognak többet érni a festmények az ön halála után. Mondtam neki, hogy mindegyik minimum a tripláját fogja érni. Erre meg is rendelt 10 db képet.
- És mi a rossz hír?
- Hogy az ön orvosa volt.

Két horgász beszélget, mondja az egyik a másiknak.
- Hétvégén megyek horgászni, de nincsenek gilisztáim.
- Figyelj, csináld azt, hogy a földbe szúrsz két drótot és rá engedsz 220 voltot.
Pár nap múlva találkoznak, az egyik össze vissza van verve. Kérdezi a másik, hogy mi történt:
- Megcsináltam amit mondtál, elő is jöttek a giliszták, de nekem ez kevés volt, és ráengedtem 2000 voltot, ekkor nagyobb és több giliszta jött elő, de nekem ez se volt elég és rá engedtem 20.000 voltot, erre előjöttek a bányából a bányászok és jól elvertek.

Ejtőernyős újonc odamegy a kiképzőjéhez:
- Zászlós úr, én ma nem ugrom.
- Na de miért nem?
- Mert azt álmodtam az éjjel, hogy nem fog kinyílni az ernyőm.
- Értem. És ha kicseréljük az ernyőjét egy társáéval?
- Akkor ugrom.
Megtörténik a csere, az újonc kiugrik, megrántja a zsinórt, kinyílik az ernyő. Szépen jön lefelé, egyszer csak az egyik társa elhúz mellette, majd becsapódik a földbe. Mikor az újonc is leér, kérdezik tőle:
- Tulajdonképpen te voltál, akihez az utolsó szavait intézte. Megmondanád, mik voltak azok?
- Hát, nem tudom... Csak annyit értettem, hogy ...nyádpicsáj...