Egy rendőr megállít egy autót, amely a 80 km/h sebesség helyett csak döcög. Az autóban csupa apáca ül. Megkérdezi a vezetőt:
- Megkérdezhetem, miért megy ilyen lassan?
- Mert csak 22 km/h az engedélyezett sebesség. - válaszolja a vezető nővér.
- Az a tábla nem a sebességet, hanem a 22-es számú utat jelenti.
- Jaj, köszönöm biztos úr - mondja az apáca. Ekkor a rendőr észreveszi, hogy a hátsó ülésen ülők falfehéren reszketnek az autóban.
- Hát velük meg mi van? - kérdezi a rendőr.
- Tudja, most jöttünk le a 180-as útról...

A mi cégünk gyorsan temet,
hozza hozzánk a tetemet!
Minden gondja szertefoszlik,
ha rokona nálunk oszlik!

A radiológus magához hívatja a beteget:
- Van egy jó és egy rossz hírem, melyiket mondjam először?
- A rosszat, doktor úr!
- Rendben. A röntgenfelvételén az látszik, hogy van egy nagy kiterjedésű, rosszindulatú tumor a hasán.
- Hát ez szörnyű, és mi a jó hír?
- Amennyiben kéri, photoshoppal el tudom tüntetni.

92 éves öregember haldoklik az ágyban, az emeleti hálószobában.
Egyszer csak érzi, hogy az egész életében kedvenc almás rétes illata jön fel a konyhából.
Nagy nehezen kikel az ágyból. Utolsó erejét összeszedve lebotorkál a lépcsőn.
A konyhába érve ott látja az asztalon kedvenc rétesét.
Már nyúlna az első darabért, amikor a felesége a kezére csap egy főzőkanállal és azt mondja:
- Azt ne bántsd, az a temetésre lesz!

Egy társaságban megszólítanak egy férfit:
– Uram, és önnek mi a foglalkozása?
– Én az orvosi szakmát követem.
– Valóban? Akkor tudna segíteni az allergiámon?
– Félreértett hölgyem, temetkezési vállalkozó vagyok.

- Mondja uram, volt már önnek egy komoly állása?
- Igen egyszer, egy ideig sírásó voltam...
- És az maga szerint komoly munka?
- Hát a röhögés az tiltva volt.

Két hulla sétál a temetőben, az egyik sírkövet cipel a hátán.
Megkérdezi a másik:
- Minek cipeled azt a nagy sírkövet?
- Tudod, manapság már nem sétálhat az ember, az iratai nélkül...

Az új vendéget véletlenül megvágja a borbély. Némi mellébeszéléssel próbálja kiengesztelni:
- Khmmm, bocsánat uram, járt már nálunk?
- Nem, a lábamat még a háborúban vesztettem el...

A fiú hazatelefonál. Az anyja veszi fel a kagylót.
- Anyu, megnősülök!
- Drága fiam, ez nagyon jó hír! Annyira örülök!
- Csak tudod, a menyasszonyom néger.
- Semmi baj! Mi apáddal nem vagyunk rasszisták.
- Meg aztán van négy gyereke.
- Csodálatos! Apáddal szeretjük a gyerekeket.
- Az is gond, hogy nincs hol laknunk.
- Mindössze ennyi a probléma? Költözzetek be hozzánk a meghitt,
egyszobás
lakásunkba.
- És hogy fogunk ott mindannyian elférni?
- Ti a gyerekekkel a szobában, apád meg berendezkedik majd a spájzban.
- És te, anyu?
- Hát fiam, én most leteszem a kagylót és felakasztom magam.

- Nagymama, mi az, hogy szerető?
- Jaajj! -kiáltja a nagymama, majd eldobja a kötőtűket, a macskát és ezerrel felteper a padlásra.
Feltépi a régi nagy szekrény ajtaját, melyből kiborul egy csontváz.
- Fenébe, tudtam, hogy valamit elfelejtettem!