- Mi az, hogy leánykereskedő? - kérdi Molnárné újságolvasás közben a férjétől.
- Az olyan ember, aki nőket ad el szerelmi célokra.
- Például engem is eladna, ha a markába kerülnék?
- Ne keverd össze a régiségkereskedővel!

Válóperes tárgyaláson a bíró kérdezi a feleségtől:
- Nos, mi a kiindulási pont az önök válásánál?
- Egy szép ötszobás kertvárosi ház, nagy kerttel.
- Úgy értem, hogy mi az alap?
- Az alap az betonból van.
- Milyen a családi életük?
- A férjemnek van egy nagynénje, nekem meg még élnek a szüleim.
- Úgy értem, hogy van-e önök között otthon hangos szóváltás?
- Hát, a gyerekeknek van egy sztereo lejátszójuk, amit gyakran túl hangosan hallgatnak.
- Megverte már önt a férje valamikor?
- Igen, többször előfordult, hogy reggel ő kelt fel hamarabb.
A bíró most már nagyon ideges. Rákérdez:
- Asszonyom, tulajdonképpen miért akar elválni?
- Nem én akarok válni, hanem a férjem. Azt mondja, hogy nem tud velem kommunikálni...

A férj mondja a feleségének:
- Képzeld drágám, tegnap azt olvastam egy tudományos oldalon, hogy a tudósok szerint a fű és a többi növény is érez fájdalmat!
Mire a feleség:
- Gyenge próbálkozás, indítsd már be azt a rohadt fűnyírót!

- Képzeld, az esküvő utáni napon otthagytam a férjemet, és visszaköltöztem anyámhoz!
- Atyám uram! Hogy tehettél ilyet?
- Rájöttem, hogy szemtelenül hazudott nekem. Azt mondta, ha a felesége leszek, selyembe, bársonyba fog öltöztetni.
- Na és?
- Hazudott! Már az első éjszaka le akart vetkőztetni!

Tegnap este a feleségemmel üldögéltünk a nappaliban. Azt mondtam neki:
"Nem akarok vegetatív állapotban élni, amikor valamilyen géptől meg palackból csordogáló folyadéktól függ az életem. Ha ilyenre kerül a sor, húzd ki a dugót."
Erre felállt, kihúzta a tévét, és kidobta a sörömet...

A hasát behúzva áll a pasi a fürdőszobamérlegen. A felesége gúnyosan odaszól neki:
- Drágám, szerintem nem sokat segít, ha behúzod a hasad!
Mire a férj:
- Dehogynem! Így legalább látom a számokat!

- Igaz, hogy a házasság hatással van a művészetre?
- De még mennyire! Ismerek egy festőt, aki legénykorában csakis csendéleteket festett, de amióta megnősült, állandóan csatajeleneteket készít.

Elértem a nyugdíjkorhatárt, bementem járandóságomért a nyugdíjbiztosítóm helyi fiókjába. A pult mögött ülő fiatal nő, életkorom ellenőrzése végett, kérte a jogosítványomat.
(Ausztráliában nincs személyi igazolvány) Végigkutattam a zsebeimet, és rájöttem, hogy a tárcám otthon maradt.
Mondtam neki, hogy sajnálom,
haza kell érte mennem, majd később megint eljövök. Mire a nő mosolyogva: gombolja ki az ingét. Nem értettem mit is akar, de
kigomboltam. Az az ősz szőr a mellén nekem elég bizonyíték, mondta a hölgy és átvette tőlem a kitöltött űrlapot.
Mikor hazaértem, elmeséltem a nejemnek az irodában történteket.
Erre a nejem: - Miért nem toltad le a gatyádat is! Még rokkantságit is kaphattál volna!

A házasulandó ifjú elmondja igényeit a házasságközvetítőnek:
- Fiatal, szép, gazdag, kedves, hűséges és szellemes feleséget szeretnék...
- Értem uram, - bólogat a házasságközvetítő - de országunk törvénye tiltja a többnejűséget.

A finn háború után egy angol újságírónőt Finnországba küldenek, hogy készítsen riportot a leszerelő katonákkal. A riporternő több katonát is megállít az utcán, és a háborúról kérdezi őket. Megszólít egy szembejövő fickót:
- Elnézést, maga is kint volt a fronton?
- Igen, múlt héten értem haza.
- És mit csinált legelőször, amikor hazaérkezett?
- Azonnal megdöntöttem a feleségemet.
A fiatal újságírónő kicsit elpirult ettől, és próbálta másfelé terelni a témát.
- De amikor ezen túl volt, akkor mit csinált még?
- Még egyszer jól megdöngettem az asszonyt.
- Jó-jó, de mindezek után mi volt az első dolga itthon?
- Hát, lecsatoltam a síléceimet és letettem a hátizsákomat.