Szabó lelkendezve megy haza a munkából:
- Képzeld drágám - mondja a feleségének. - Előléptettek! Lesz saját irodám, és saját titkárnőt is kereshetek!
- Na, szépen vagyunk - morogja a feleség. - Ajánlom, hogy valami öreg, kövér titkárnőt vegyél fel, aki mellett abszolút nem érzel késztetést egy kis munkahelyi etyepetyére!
- Úgy lesz drágám! - válaszolja Szabó. - Hétfőtől tiéd az állás!

A főnök íróasztalán áll egy fotó, amin két aranyos óvodás gyerek mosolyog.
A titkárnő ahányszor bejön a szobába, mindig ránéz a képre, egyszer aztán meg is jegyzi:
- Kicsi korban még minden gyerek olyan édes!
De főnök, a maga gyerekei már kamaszok, miért nem rak ki róluk egy újabb fényképet?
- Azért, mert ha ezt nézem egész nap, és utána hazamegyek, könnyebben kibírom, hogy ne üssem agyon őket!

A munkások felfigyelnek rá, hogy a főnök gyakran elmegy a munkaidő vége előtt, és már nem jön vissza. Elhatározzák, hogy ők sem maradnak a munkaidő végéig, így előbb hazamennek. Egyikük megy haza, és látja, hogy a főnök kocsija parkol a házuk előtt. Belép a lakásba, és egyértelmű zajok hallatszanak a hálószoba felől, alig tud észrevétlenül visszavonulni.
Pár nap múlva ismét elmegy a főnök, a munkások szedelőzködnek, de emberünk láthatóan maradni akar dolgozni.
- Mi az, te nem mész haza? - kérdik a többiek.

- Nem, én a múltkor is majdnem lebuktam.