Horváth úr bemegy a főnökéhez, mert egy kis fizetésemelést szeretne kérni. Azt mondja az igazgatónak:
- Főnök úr, beláthatja, hogy ennyi pénzből nem nagyon ugrálhat az ember.
- Nos, ne felejtse el, hogy magát ide könyvelőnek vettem fel, nem szöcskének!

Megkérdezi a főnök a leendő alkalmazottat:
- Hogy hívják?
- Lajos.
- Nézze uram, nálunk nem szokás senkit a keresztnevén szólítani, ez túlzott bizalmaskodásra adhat okot. Engem is mindenki Kiss úrnak szólít. Tehát, mi a vezetékneve?
- Kedves. A nevem Kedves Lajos.
- Nos, Lajos, akkor a következő lenne a kérdésem...

Villám Lajosnak nagyon megtetszik Gizike az irodájukból, és le akar feküdni vele, de Gizikének már van barátja. Villám Lajos már nagyon kívánja a lányt, egy nap bemegy az irodájába és azt mondja neki:
- Adok neked tízezer forintot, ha lefekszel velem!
- Hogy képzeled Villám Lajos, nem fekszek le veled. Különben is van barátom - válaszolja Gizike.
- De villámgyors leszek, csak ledobom a pénzt a földre, te lehajolsz érte és mire felveszed addigra kész is vagyok!
- Meggondolnám. Felhívom a barátomat - válaszolja a lány, és előveszi a telefonját, és elmondja a barátjának az ajánlatot.
- Kérjél húszezer forintot Gizike, a lényeg hogy nagyon gyorsan kell felvenned a földrõl, és Villám Lajos addig még a sliccét se tudja majd lehúzni! Azonnal hívjál fel, ahogy megvan a pénz!- válaszolja a barátja, és Gizike elfogadja Villám Lajos ajánlatát.
Eltelik egy félóra, Gizike nem telefonál.
Eltelik egy óra, Gizike még mindig nem telefonál.
Két óra múlva Gizike a telefonban:
- Szörnyű volt, csak egyforintosai voltak...!