Az irodavezető úgy gondolja, hogy már az elején tudatosítja mindenkivel, kinek tartoznak engedelmességgel. Vásárol egy "Én vagyok a főnök!" feliratú táblát, és kiteszi az ajtajára.
Amikor visszatér az ebédszünetről, csodálkozva látja, hogy valaki egy cetlit ragasztott az ajtajára:
"Főnök, a felesége telefonált. Kéri vissza a tábláját."

Még fiatal ügyvéd voltam, épp megkaptam az új irodámat, s már vártam is, kik jönnek.
Kis idő múlva az üvegajtómon keresztül emberi árnyékot vettem észre, s úgy gondoltam, az első ügyfelemre jó benyomást kell tennem, ezért felvettem a telefonkagylót és képzelt beszélgetésbe kezdtem.
Valahogy így hangzott: - Igen, Mr. John, megpróbálok időt szakítani az ön jelentéktelen kis ügyére is, csak az az igazság, hogy nagyon elfoglalt vagyok, mert sok az ügyfél.
Ekkor letettem a kagylót, és gondolván, hogy nagy hatással voltam első ügyfelemre, így szóltam:
- Jó napot! Kérem foglaljon helyet! Miben segíthetek?
És a válasz:
- Bocsánat uram, az előbb szóltak, hogy önnél még nincs bekötve a telefon!

Az építésvezető, mikor kilátogat az építkezés helyszínére, egy fiatalembert lát csellengeni a sok szorgalmas munkás között. Gondolja most ideje, hogy példát statuáljon. Odamegy a fiúhoz:
- Fiam, mennyi a maga fizetése?
- 50 000 Ft - feleli a megszeppent fiú.
- Tessék, itt a fizetése, aztán soha többet ne lássam itt magát!
Miközben a fiú szomorúan megy kifelé, az egyik munkás megszólal:
- Főnök, azért nem kellett volna így beszélnie a pizzafutárral!