Az idősödő színész nagy gondban van: nem kap szerepet, mivel állandóan elfelejti a szövegét. Végre, hosszú idő után kap egy mellékszerepet. A rendező instruálja:
- Akkor a mutató és hüvelykujja közé rakja azt a szál rózsát, bemegy a színpad közepére, megáll és azt mondja: "Ah, ez a kedvesem illata!"
A színész egész éjszaka gyakorol, majd másnap az előadáson bemegy a színpadra, és hiba nélkül elmondja a szöveget: "Ah, ez a kedvesem illata!" A közönség soraiban hatalmas derültség lesz úrrá. Kint, a színfalak mögött a rendező tajtékozva kiáltja:
- Mit csinált, maga idióta. Nevetségessé tett ennyi ember előtt!
- Miért, én jól elmondtam a szövegemet! - védekezik a színész.
- Igen, de a rózsát kint hagyta, maga szerencsétlen!

"Józan életű kőműves brigád munkát keres!
Mottónk: Ha megáll, fal, ha leborul, járda. Valamire jó lesz."

Az irodavezető úgy gondolja, hogy már az elején tudatosítja mindenkivel, kinek tartoznak engedelmességgel. Vásárol egy "Én vagyok a főnök!" feliratú táblát, és kiteszi az ajtajára.
Amikor visszatér az ebédszünetről, csodálkozva látja, hogy valaki egy cetlit ragasztott az ajtajára:
"Főnök, a felesége telefonált. Kéri vissza a tábláját."