Egy nap diktálás közben a titkárnő észrevette, hogy főnöke nadrágjának cipzárja lecsúszott. Mikor kiment a szobából, még visszaszólt:
- Főnök Úr, nyitva a barakkajtó!
A főnök először nem vette a lapot, de később rájött, hogy a cipzárjáról volt szó. Úgy gondolta, viccesre veszi a figurát, és behívta a titkárnőt az irodájába.
- Kisasszony! Amikor észrevette reggel, hogy nyitva a barakkajtó, látta a kommandóst is?
- Sajnos nem, uram - válaszolta a titkárnő. - Én csak egy szegény hadirokkantat láttam, ahogy két homokzsákon üldögélt...

Az idősödő színész nagy gondban van: nem kap szerepet, mivel állandóan elfelejti a szövegét. Végre, hosszú idő után kap egy mellékszerepet. A rendező instruálja:
- Akkor a mutató és hüvelykujja közé rakja azt a szál rózsát, bemegy a színpad közepére, megáll és azt mondja: "Ah, ez a kedvesem illata!"
A színész egész éjszaka gyakorol, majd másnap az előadáson bemegy a színpadra, és hiba nélkül elmondja a szöveget: "Ah, ez a kedvesem illata!" A közönség soraiban hatalmas derültség lesz úrrá. Kint, a színfalak mögött a rendező tajtékozva kiáltja:
- Mit csinált, maga idióta. Nevetségessé tett ennyi ember előtt!
- Miért, én jól elmondtam a szövegemet! - védekezik a színész.
- Igen, de a rózsát kint hagyta, maga szerencsétlen!

Egy még kezdő ingatlanügynök kétségbeesetten nyit be a főnöke irodájába:
- Uram, a vevő, aki már foglalót adott egy építési telekre, most reklamál, hogy az egész terület víz alatt van. Mit csináljak, visszaadjam az előleget?
- Hát miféle üzletkötő maga? Gyorsan adjon el neki egy csónakot!