A melósok felfigyelnek rá, hogy a főnök sűrűn elmegy a munkaidő vége előtt, és már nem jön vissza. Elhatározzák, hogy ők sem várják ki a munkaidő végét, előbb hazamennek. Egyikük megy haza, és látja, hogy a főnök kocsija parkol a házuk előtt.

Belép a lakásba, és egyértelmű zajok hallatszanak a hálószoba felől, alig tud észrevétlenül visszavonulni.
2 nap múlva ismét elmegy a főnök, a munkások szedelőzködnek, de emberünk láthatóan maradni akar dolgozni.
- Mi van Béla, te nem jössz haza? - kérdezik a többiek.
- Nem, én a múltkor is majdnem lebuktam.

Sürgősen kellett volna pár nap szabi, de tudtam, hogy a főnököm nem engedné. Sokat gondolkoztam, majd kitaláltam, hogy ha őrültnek tettetem magam, akkor talán a munkahelyi stressz miatt elküldene pár nap betegszabadságra.
Ezért felkapaszkodtam a mennyezeti lámpára és elkezdtem lógni, miközben halkan zümmögtem hozzá.
A szőke kolléganőm megkérdezte:
- Hát te meg mit csinálsz ott fent?
Mondtam neki, hogy úgy csinálok, mintha villanykörte lennék, így a főnök biztos azt hiszi, hogy agyamra ment a munka és hazaküld pár napra.
5 perc múlva bejött a főnök az irodánkba, és megkérdezte:
- Mi az ördögöt csinál ott fent?
Mondtam, hogy villanykörte vagyok.
Azt válaszolta:
- Látom, teljesen bekattant. Menjen haza, és pihenjen pár napot!
Leugrottam és elindultam kifelé. A kolléganőm felállt, és elindult velem együtt.
- Hát maga meg hova megy?
- Főnök, én is hazamegyek... - mondta a kolléganőm. - Nem tudok sötétben dolgozni!

- Nos uram, ahhoz képest, hogy semmiféle szakirányú képzettséggel nem rendelkezik, meglehetősen magas a fizetési igénye!
- Persze, - vágja rá jelentkező, - el se tudja maga képzelni, milyen nehéz úgy dolgozni, hogy nem tudja az ember, hogy mit csinál!