Bemegy az orvos a beteghez:
- Van egy jó meg egy rossz hírem.
- Először a rosszat doktor úr!
- Meg fog halni két héten belül.
- És mi lehet a jó?
- Ismeri azt a szőke bombázót az ápolók közül? Végre sikerült lefeküdnöm vele.

Általában csak ültem a TV előtt és sakkversenyeket néztem...
Aztán az orvosom azt mondta, több mozgásra lenne szükségem.
Azóta teniszmeccseket nézek!

Egy asszony egy kisbabával elmegy az orvoshoz. Az orvos megvizsgálja a babát, megméri a súlyát, és megállapítja, hogy egy kicsit soványka. Megkérdezi a nőtől:
- Anyatejet vagy tápszert eszik a baba?
- Anyatejet...
- Akkor kérem legyen szíves derékig levetkőzni.
Az orvos megtapintja, megnyomkodja a nő mellét, és megállapítja:
- Érthető, hogy nem lakik jól a kisbaba, hisz magának nincs is teje.
- Nem csoda, mert én a nagynénje vagyok, nem az anyja!

- Nos, hogy érzed maga a pszichológiai kezelések után?
- Köszönöm jól. Tudod, azelőtt mindig azt gondoltam magamról, hogy határozatlan vagyok.
- És most?
- Most már nem vagyok ebben olyan biztos.

Egy alapos vizsgálat után így szól a nőgyógyász orvos a pácienséhez:
- Kedves hölgyem, ha este megérkezik a férje, ....
- Nem vagyok férjnél. - szakította meg a nő.
- Ha találkozni fog a vőlegényével...
- Nem vagyok eljegyezve.
- Akkor mondja meg a barátjának...
- Nincsen és nem is volt soha barátom.
Az orvos elgondolkodik, az ablakhoz megy és hosszasan bámul kifelé.
- Doktor úr, miért néz ki olyan sokáig az ablakon? Csak nincsen valami baj? - kérdi a kíváncsi nő.
- Baj nincsen, de amikor utoljára történt ehhez hasonló eset, akkor keleten megjelent egy csillag!

Géza bá elmegy az orvoshoz:
- Doktor úr! Nem tudok menni!
- Ezt bizony pihentetni kell!
Ha rosszabbodik, jöjjön vissza...

Az egyik beteg sétál a folyosón és húz maga után egy madzagot.
Odamegy hozzá az orvos és megkérdi tőle:

- Mondja ember, miért húzza maga után azt a madzagot?

Mire a beteg:

- Miért, toljam?

A nővérke így szól a kórházban a fekvő beteghez:
- Legyen szíves keljen fel, és ugráljon egy kicsit.
- De hát miért?
- Mert elfelejtettem az orvosságot felrázni, mielőtt beadtam magának.

Két sebész beszélget a konferencia szünetében:
- Nálunk olyan magas fokon áll a sebészi tudomány, hogy amikor édesanyám megvakult, egy hal szemét ültettük be a szeme helyett, és azóta tökéletesen lát! - dicsekszik a szovjet.
- Egy hal szemét?! És lát?
- Természetesen!
- Nálunk meg volt egy érdekes eset - mondja erre a magyar - egy asztalos ujjait levágta a szalagfűrész. Volt a közelben egy tehén, levágtuk a tőgyét, és a csecseit varrtuk az ujjak helyébe. Azóta nem csak hogy tökéletesen tudja használni a kezét, de ha elég füvet eszik, napi 5-6 liter tejet is le lehet róla fejni!
- Aha! És ki látta ezt?
- Az a halszemű anyád!

Elmegy a törpe az urológushoz, mert fájnak a heréi.
- Vetkőzzön le és álljon a vizsgáló asztalra. - mondja az orvos. Aláteszi az ujját a jobb heréjének, és mondja: "köhögjön", majd csak annyit mormol, hogy "ühüm". Aláteszi az ujját a bal herének is és kéri, hogy köhögjön megint, majd megint hümmög.
Ekkor kivesz az orvos egy nagy ollót a műszeres szekrényből és nyissz-nyissz a jobb oldalon, a törpe ájuldozik a félelemtől, majd az orvos újból nyissz-nyissz a baloldalon, majd leemeli a törpét az asztalról, és mondja hogy sétáljon fel-alá a szobába, hogy fájnak-e még a heréi. A törpe csodálkozva veszi észre, hogy minden a legnagyobb rendben van, nem érez tovább semmi fájdalmat.
- Doktor úr, ez csodával határos, nem is éreztem semmi fájdalmat, mikor ott vagdosott a lábaim között, de mit csinált tulajdonképpen?
- Levágtam pár centit a gumicsizmája tetejéből. - válaszol az orvos.