A beteg a vizsgálat végén megkérdezi a szemorvostól:
- Doktor úr, biztosan megjavul a látásom, ha sok sárgarépát eszem?
- Mondja uram, látott már ön szemüveges nyulat?

A szülész kérdezi az ifjú anyát:
- Hölgyem, a boldog apa kint várakozik, beengedjem?
- Jézusom, dehogy, a férjem bármelyik pillanatban megérkezhet!

A doki mondja a betegnek:
- Kovács úr, magának van egy kis szívzöreje, de úgy gondolom, hogy aggodalomra semmi ok.
- Nézze, doktor úr, ha magának lenne szívzöreje, én sem aggódnék...

Elmegy egy kövér ember az orvoshoz:
- Doktor úr, le szeretnék fogyni, tud valamit ajánlani?
- Itt van 100 tabletta, naponta szedje.
- Mind a 100-at szedjem be naponta?!
- Dehogy is, naponta szórja szét a szobában, majd szedje össze.

Egy öregúr panaszkodik az orvosnak:
- Doktor úr, az első még könnyen megy, a második már nehezebben, a harmadiknál fulladok, és negyediknél meg is kell állnom kicsit.
- Nem értem Pista bá, ennek örülnie kellene. A maga korában ez is egy kivételesen jó teljesítmény.
- Lehet, csak én az ötödiken lakom.

Társaságban kérdezik az elmeorvostól:
- És hogyan tudja eldönteni, hogy valaki normális-e vagy sem?
- Ez pofonegyszerű! Olyan kérdést kell feltenni, ami normális embernek nem okozhat gondot.
- Például?
- Például ezt ... Cook kapitány három világ körüli úton vett részt, és az
egyik útján életét vesztette. Vajon hányadik útján?
- Hm... Én sosem voltam járatos a történelemben.

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni.
"Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban".
Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem . . . ! "

Pszichiáternél fekszik a beteg az ágyon, és panaszkodik:
- Jaj, doktor úr, segítsen! Állandóan azt képzelem magamról, hogy én vagyok Görgey Artúr, és a világosi csatára készülök.
- Mondjon el mindent erről - kéri az orvos.
Ezután még egy órát beszélnek, majd a beteg távozik.
Az orvos odamegy a telefonhoz, tárcsáz:
- Haynau úr, itt Jellasics. Megszereztem a haditervet...

Két orvos beszélget:
- Mit szól hozzá, hogy így megszaporodtak az ikerszülések?
- Miért csodálkozik ezen? Ilyen közbiztonság mellett nem csoda, hogy már az újszülöttek sem mernek egyedül a világra jönni.

- Doktor úr, már 5 perce kinyújtott nyelvvel ülök itt! Talán megfelejtkezett rólam?
- Dehogy, csak a receptet csendben akartam megírni.