Egy asszony megjelenik egy csecsemővel a gyerekrendelésen. Az orvos a vizsgálat után azt mondja neki:
- Hölgyem, nagyon sovány ez a baba, mivel etetik, tápszerrel?
- Nem, anyatejet kap.
- Kérem vetkőzzön le derékig, asszonyom!
Az orvos emelgeti, tapogatja a nő melleit, és így szól:
- Nem csodálom, hogy sovány ez a gyerek, önnek nincs teje!
- Én a nagymama vagyok, de örülök, hogy én jöttem a doktor úrhoz.

A nyolcvanéves öregúr panaszkodik az orvosának:
- Doktor úr, az első még megy, a második már nehezebb, a harmadiknál már kifulladok, a negyediknél pedig már meg kell állnom.
- Ember, örüljön, hogy a maga korában egyáltalán eljut a negyedikig.
- De, doktor úr, én az ötödiken lakom.

Cseng a telefon a kórház belgyógyászatán az ügyeletes nővér veszi fel.
- Jó napot kívánok. Kovács Gézáné a 2-es szobában fekszik. Öt napja ment be szívpanaszokkal. A hogyléte felől szeretnék érdeklődni.
- Igen, most néztem éppen a kórlapját. Az EKG-ja kifogástalan, a vérképe is problémamentes, kisebb szívidegessége lehetett, a hét végén hazamehet. Ön hozzátartozója?
- Nem, nem vagyok hozzátartozója. Én vagyok Kovács Gézáné. De ebben a rohadt kórházban senki nem mond nekem semmit.

- Üdvözlöm!Uram, önt ma délután sürgősen meg kell műtenünk!
- Azt már nem! Akkor inkább meghalok!
- Nézze, az igazság az, hogy egyik nem zárja ki a másikat...

Doktor úr, én rettenetesen félek a
foghúzástól. Esküszöm magának inkább szülnék egy gyereket.
- Hát csak döntse el asszonyom gyorsan, mert akkor úgy állítom a széket!

Újságíró riportot készít az elmegyógyintézetben. Azt kérdi az orvostól:
- Hogyan állapítják meg egy páciensről, hogy már elhagyhatja a kórházat?
- Vannak olyan feladataink, amivel bizonyíthatják elmeállapotukat.
- Tudna egy ilyen példát mondani?
- Persze. Vegyük például ezt: van egy kád, teli vízzel. Van a fürdőszobában három tárgy, egy kiskanál, egy pohár és egy vödör. Melyikkel tüntetné el a vizet a kádból?
- Ó, hát ez nagyon egyszerű! Minden normális ember a vödröt választaná.

- Nem, minden normális ember kihúzza a dugót a kádból.

Egy fiatal fogorvos közli a beteggel:
- Sajnos uram, ezt a lyukas fogat nem tudjuk már megmenteni, ki kell húznom.
- Rendben, de mennyibe fog az kerülni nekem, dokikám?
- Nos, mivel még csak kezdő fogász vagyok, legyen 1000 Ft óránként.

Elmegy egy zsoké az orvoshoz, a doki megvizsgálja a pulzusát és így szól:
- Uram, magának ez már nem szívverés!
- Hát akkor mi doki?
- Ez uram már lódobogás!

- Ön csak kezel, vagy gyógyít is?
- Az attól függ.
- Mitől?
- Az ön anyagi helyzetétől. Ha van elég dohánya, szépen elleszünk a kezeléssel. Ha nincs, hamar kigyógyítom.

Az apáca elmegy az orvoshoz, mert nem tudja abbahagyni a csuklást. Néhány perc múlva sírva rohan ki a rendelőből. A nővér bemegy, és megkérdi:
- Mi történt, doktor úr?
- Megvizsgáltam és közöltem vele, hogy nemsokára gyereke lesz.
- De hát ez lehetetlen!
- Tudom, viszont a csuklása azonnal elmúlt.