Egy bokszoló a műtőasztalon fekszik, mert azonnal ki kell venni a vakbelét.A sebész kérdezi az altatóorvostól:
- Alszik már a beteg?
- Még nem. Már többször azt hittem, hogy igen, de kilencnél mindig talpra ugrott.

- Doktor úr! Van egy jó hírem! Az öreg Szabó bácsi végre megszólalt.- mondja az ápolónő.
- Igen?!És mit mondott? - kérdezi az orvos.
- Azt, hogy nagyon rosszul van.

- No Géza bácsi, amíg én telefonálok, ott az üveg a szekrény tetején, abba pisiljen bele...
Mire vissza ér az orvos, hát az egész rendelő tocsog a pisitől.
- Mit csinált Géza bácsi?
- Tudja doktor úr, milyen nehéz innen beletalálni?

- Nézze bácsika! A maga korában már illő lenne lemondani legalább a nemi élet feléről. - inti orvosa az öreg páciensét.
- Rendben van doktor úr! De mondja, melyik feléről? Ne gondoljak rá, vagy ne beszéljek róla.

Egy pácienst telefonon felhívja az orvosa:

- Uram, tegnap megkaptuk a tesztek eredményét. Van egy rossz és egy még rosszabb hírem.
- Mi a rossz hír?
- Önnek halálos betegsége van, szóval maximum 24 órája van hátra.
- És mi az, ami ennél is rosszabb hír?
- Tegnap elfelejtettem szólni.

- Doktor úr, a feleségem terhes lett, ezért szeretném megkérdezni, hogy ezentúl hogyan csináljuk a szexet?
- Hát kedves uram, az első hónapokban csinálhatják teljesen normálisan, majd a terhesség középső szakaszában térjen át a kutyapózra, végül az utolsó harmadban a farkaspózt ajánlom.
- Farkaspóz? Hát az meg milyen?

- Ül a lyuk mellett és vonyít.

Egy nő bemegy az orvoshoz, egy feltűnően ronda kisgyerekkel.
- Doktor úr, kérem segítsen! A gyerek lenyelt egy fél kiló mosóport.
Az orvos ránéz a gyerekre.
- Na ne mondja, hogy csak a Persiltől lett ilyen!

Felirat a szülőszoba előtti váróteremben:
"Egy szülő anyára, csak egy apa várakozhat!"

- Uram, kérem mondja a nevét?
- Én kérem, Dobó István vagyok.
- De kérem, maga tavaly is volt nálunk, és akkor még Zrínyi Ilonának hívták...
- Az a leánykori nevem!

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni.
"Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban".
Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem . . . ! "