A gátak állapota kezdett kritikussá válni, ezért az állam felvett egy gátőrt, havi 100.000 forint fizetéssel.
Két hónap múlva a hivatalban valaki feltette a kérdést:
- Ez a szerencsétlen gátőr honnan tudná, hogy mit kell neki csinálnia?
Ezért felvettek mellé egy oktatót, és egy munkavédelmi előadót, 150.000 forint fizetésért.
Újabb hónap múlva ismét elkezdett gondolkozni az állami agytröszt:
- Vajon a gátőr biztosan jól teszi a dolgát?
Felvettek két ellenőrt 200.000 forintért, akik bármikor ellenőrizhették a munkáját.
Hamarosan újra kérdések merültek fel:
- Itt van ez a nagyon hasznos munkát végző gátőr, de a közvélemény nem is hallott még róla és az áldozatos munkájáról!
Tehát felvettek két marketingest és egy szóvivőt, majd lebonyolítottak egy óriásplakátos reklámkampányt, a gátőri feladatok minél szélesebb körben történő ismertetése érdekében. Minderre havi 6 millió forintot különítettek el.
Nemsokára azonban jött a hír, hogy a kormány takarékossági intézkedéseket vezetett be, minden állami szervezetnél költségcsökkentést rendeltek el.
Így történt meg, hogy kirúgták a gátőrt...

A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika.

Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
- Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
- Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
- Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
- A babysitter a DOLGOZÓOSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.

A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra ébred, hogy az öccse "telerakta a pelenkáját" és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.

Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:
- A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van.

Valamikor a 70-es évek végén megnyitották az első sztriptíz bárt Moszkvában.
Annak ellenére, hogy iszonyat sok pénzbe került, mégsem hozta a kellő bevételt.
A pártfőtitkár faggatja az bár vezetőjét a lehetséges okokról:
- Vajon mi lehet az oka a sikertelenségnek?
Nem jó a konyha?
- A konyhával nem lehet baj, hiszen a legjobb francia séfeket hozattuk.
- Akkor, netán a világítással van baj?
- Azzal sem lehet, mert eredeti amerikai rendszert vásároltunk.
Akkor a sztriptíz táncossal van gond?
Azzal végképp nem lehet több, mint 50 éve megbízható párt tag!

Fel kell utazni a TSZCS elnöknek Budapestre ügyeket intézni. Mielőtt elindul, a párttitkár kioktatja, hogy miként kell közlekedni Pesten. Így: Ha lámpa zöldet mutat, akkor mennek át a nyilasok, ha sárgát, akkor a zsidók, ha pirosat, akkor a kommunisták.
Fel utazik és látja, hogy zöldnél a sok ember átmegy. Mondja magában: nem gondoltam, hogy ilyen sok nyilas van. Sárgára vált a lámpa, néhány ember még átmegy. Hát van még néhány zsidó is gondolja. Amikor pirosra vált a lámpa, az öreg megindul át az úton.
Meglátja a sarki rendőr, fütyül és magához inti. Még mielőtt a rendőr megszólalna, azt mondja neki az öreg: - Sose fütyüljön biztos úr, én is csak úgy kamukábul csinálom!

Brezsnyev elvtárs kiemelkedő munkájáért egy meisseni porcelán tányérban részesül. Amint átveszi, máris megfordítja és reklamálni kezd. A bizottság tagja, aki átadta neki visszafordítja:
- Brezsnyev elvtárs, ez egy értékes meisseni porcelán.
Brezsnyev azonban hajthatatlan. A tag végül megunja, és rákérdez, hogy miért is fordítja meg állandóan a tányért.
- Keresem a tűt, amivel ki lehet tűzni! - hangzik a válasz.

Egyszer megrendezték a "Ki tud többet a Szovjetúnióról" vetélkedőt...
Mit gondoltok ki nyerte?

- A CIA!