Brezsnyevnek szobrot állítanak Moszkvában. Mivel nagyon jól sikerül az alkotás, a készítők úgy döntenek, hogy pályázatot hirdetnek, mely értelmében aki talál rajta hibát, az nagy jutalomban részesül. Özönlenek az emberek, ám hibát senki sem talál benne. Mígnem jelentkezik egy grúz paraszt, hogy ő két hibát is lát rajta. Mindenki körülállja, hogy mi is lehet az.
- Az első, hogy ferdén van a nyakán a kötél! - kezdi a paraszt.
- De bácsika maga nem jól lát. Nincs is kötél a nyakán - válaszolják csodálkozva a szobor készítői.
Mire a bácsika:
- Na látják, ez a második hiba.

November 7.-én a párttitkár felhívja Brezsnyev elvtársat és megkérdi tőle:
- Szabad-e egy ilyen nagy ünnepen, mint a mai nemi életet élni?
Brezsnyev elgondolkodik, és azt mondja:
- Igen elvtárs, szabad. Csak ügyelni kell arra, hogy ne okozzon nagyobb örömet az ünnepnél.

Brezsnyev temetésén mondják gyászbeszédet:
- A melegből és a világosságból a hidegbe és a sötétségbe távozik.
Ekkor odaszól Kádár Ceausescuhoz:
- Hallod, ez hozzátok megy.

Két barát találkozik. Mondja az első:
- Komám, már vagy 5 éve nem láttalak.
- Egészen pontosan 4 éve nem találkoztunk. Egy tudományos kísérletben vettem részt.
- Ez komoly dolog lehetett.
- Az volt. Egy agysebész kiműtötte az agyamat, 4 évig kísérletezett vele, majd visszaoperálta. Az egészért kaptam 2 millió dollárt.
- Ez igen veszélyes lehetett. És hol voltál a 4 év alatt, amíg nem volt agyad?
- Elmentem képviselőnek a parlamentbe.

A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika.

Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
- Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
- Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
- Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
- A babysitter a DOLGOZÓOSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.

A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra ébred, hogy az öccse "telerakta a pelenkáját" és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.

Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:
- A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van.

Leonyid Brezsnyev beszédet mond a Vörös téren. Egyszer csak valaki rálő, ám a lövés célt téveszt. A rendőrség 10 perccel később elfogja a merénylőt, és megkezdődik a vallatás:
- Neve?
- Ivan Ivanovics.
- Foglalkozása?
- Mesterlövész.
- Mesterlövész? Hiszen nem tudta eltalálni.
- Persze hogy nem, mert állandóan lökdöstek, hogy: Lője már le! Lője már le!