A határ közelében lakó Gazsi át akar menni a határon, de nincs útlevele. Megkéri hát Gusztit, mikor megy legközelebb át vásárra, vigye át a zsákban.
Állnak másnap a határon a gyalogosan érkező romák, mindegyiknek a hátán egy-egy zsák. Kérdik a határőrök az elsőt:
- No, mi van a zsákban?
- Há' kakast viszek a vásárra!
A határőr rávág a zsákra gumibottal, mire felhangzik:
"Kukurikúúú!"
- Jól van, mehetsz. Hát te mit viszel? - kérdik a másiktól.
- Há' én malacot a vásárra!
Rávágnak arra is, felhangzik: "Uííí! Uííí!" - elengedik. Guszti erősen gondolkodik, mit is mondjon, mit visz, hogy ne üssék meg nagyon a Gazsit. Mire odaér, ki is találja. Kérdik tőle:
- Mit viszel, Guszti?
- Há', porcelánt a vásárra!
Rávág a zsákra a határőr, mire bentről Gazsi megszólal:
- Há de csirr, há de csörr...!

A kisfiú bemegy az apjához és megkérdi:
- Apa, én cigány vagyok, vagy zsidó?
Az apa erre:
- Miért kérded ezt kisfiam?
- Hát csak azért, mert itt áll egy bicikli a ház előtt, és most nem tudom hogy ellopjam, vagy lealkudjam?

Egy gyönyörű napsütéses napon sétál Gázsi az utcán. Bemegy egy boltba és vesz egy napszemüveget. Fel is teszi rögtön, és ahogy kilép az utcára, felkiált:
- Dik' mán, hogy beborult!

Meghal a mérnök, az orvos, meg a cigány. Szent Péter kérdi tőlük, mit szeretnének a ravatalnál hallani a gyászolóktól.
A mérnök:
- Itt nyugszik a műszaki tudományok pótolhatatlan nagysága.
Az orvos:
- Az emberiség jótevőjétől veszünk most búcsút.
- No és te, cigány, mit akarsz hallani? - kérdi Szent Péter.
Mire a cigány:
- Odanézz, mozog!

Egy cigány felkerül Pestre. Odamegy az első járókelőhöz, és megszólítja:
- Köszönöm, kedves magyar úr, hogy beengedtek az városba, lakhatást, ételjegyet, ingyen orvosi ellátást és oktatást biztosítanak, és nem kell adóznom!
Erre a járókelő:
- Téved, uram, én mexikói vagyok.
Az ember továbbmegy, és megszólítja a következő járókelőt:
- Köszönöm, budapesti barátom, hogy egy ilyen szép országban lehetek!
- Ön téved, én vietnami vagyok.
Emberünk nem adja fel, a következőt is megszólítja:
- Köszönöm önnek, hogy láthatom a csodálatos Budapestet!
- Mi közöm hozzá? Én a Közel-keletről jöttem.
Végül csüggedten még odamegy egy szép hölgyhöz.
- Ön magyar?
- Nem, dél-afrikai vagyok.
Emberünk kiábrándultan:
- És hol vannak a magyarok?
A nő az órájára néz, és megszólal:
- Valószínűleg munkában.

A rendőr megállítja a cigányt:
-Hová mész, te cigány?
-Miféle tyúkot?

Cigány elbandukol a katolikus parókia előtt, látja, hogy a pap kapál.
Amint a pap befejezte a kapálást, megy az új kerékpárjához és megáldja.
Cigánynak megtetszett a bicaj, bemegy a paphoz és így szól...

Dikk má' drága atyám!
Nekem adná a biciklijét?

Pap:
Hát, drága fiam, nem szívesen adnám, mert most kaptam.
De egy feltétellel adom, ha a kertet normálisan felkapálod!

A cigány szó nélkül végrehajtja a feladatot, rendesen megcsinálta és azt mondta...

Na, atyám, kíszen vagyok, jól csináltam?

Pap:
Ügyes vagy, fiam, tiéd a kerékpárom!
Felhívom figyelmed, hogy ez nem egy hétköznapi kerékpár!
Ha ráülsz, minden indulás előtt mondj egy imát, hogy Isten megóvjon a balesetektől!
Ahhoz, hogy elinduljon, mondd, hogy HÁLA ISTENNEK!
Ha meg akarsz állni, mondd, hogy ÁMEN!

Cigány:
Dikk má' drága atyám, a testi ípsígemre és az íletemre esküszöm, vigyázok a biciklire!

Pap:
Isten megáldjon, fiam!

Cigány mondja az imát és elindul a bicajjal...
HÁLA ISTENNEK! HÁLA ISTENNEK!

Igen ám, annyiszor mondta, hogy már őrült tempóval száguld a kerékpárral, de sajnos egy vasúti átkelőhöz közeledik és távolról jön egy tehervonat.
Cigány bepánikolt...

Dikk, dikk!
Mit is mondott nekem a pap?
Őőő...
ÁMEN! ÁMEN! ÁMEN!

És éppen, hogy megállt az átkelőnél a cigány, de a tehervonat már egyre közel jár.
Megkönnyebbülten megtörli a homlokát és így szól...

Tyhűű, ez meleghelyzet vót, de megúsztam!
Na, HÁLA ISTENNEK!

Miért jobb az E.T. mint a cigányok?
- Egyedül jött.
- Van saját biciklije.
- Megtanulta a nyelvünket.
- És állandóan haza akart menni.

- Mi a neve a cigány mobiltelefonnak?
- ???
- Motoroláh!

Gazsi biztonsági őrnek jelentkezik egy céghez. A felvételi beszélgetésen megkérdezik tőle, hogy rendelkezik-e minden olyan tulajdonsággal, amelyek alkalmassá teszik erre a munkára.
- Hogyne, kérem! Tetszik tudni én már a legkisebb zajra is fölébredek!