Egy zsidó ül a padon és éppen újságot olvas. Meglátja egy barátja, és elképedve kérdezi:
- Te Samu, hát ez egy szélső jobboldali, antiszemita újság! Miért nem a zsidók által kiadott újságot olvasod?
- Nézd Móric! A zsidó újságok állandóan ilyesmiről írnak: antiszemitizmus, Auschwitz, izraeli konfliktusok. A szélsőjobboldali újságban meg egyéb sincsen, mint hogy a zsidóké minden nagy cég, a zsidóké minden bank, a zsidók irányítják az egész országot. Hát nem jobb egy olyan újságot olvasni, amiben csupa jó hír van?!

A kisfiú rosszul tanul az iskolában, ezért az apja megfenyegeti, hogy ha továbbra is rosszul tanul, átíratja egy Keresztény iskolába. A srác nem veszi komolyan a fenyegetést, az apja viszont beváltja az ígéretét.
Csodák csodájára a srác az év végén szín ötös bizonyítvánnyal jön haza a Katolikus iskolából. Kérdezi is tőle az apja, hogy ez hogyan lehetséges. Mire a srác:
- Tudod apu, ketten vagyunk zsidók az osztályban, a másik a tábla fölött keresztre van feszítve. Itt nem babra megy a játék!

Kohn bemegy Grün cukrászdájába, és látja, hogy az ajtóra az van kiírva: "Zsidókat nem szolgálunk ki".
- Grün, te teljesen megőrültél? Nem szolgálod ki a saját néped?
- Te Kohn, te még nem kóstoltad az én süteményeimet!

Kohn ül korán reggel a konyhában meztelenül, kalappal a fején és olvassa a Talmudot.
- Miért nem veszel valamit magadra?! - kérdezi tőle a felesége.
- Minek? Úgyse jön hozzánk senki.
- Akkor minek a kalap a fejeden?
- Hát, tudod, ha mégis jönne valaki, legalább köszönni tudjak!

A halálos ágyán kérdezi Samu Ráhelt:
- Ráhel,te itt voltál velem, mikor a nácik elvették tőlünk az első boltunkat?
- Itt voltam, Samu.
- Velem voltál, mikor elvittek minket a koncentrációs táborba?
- Veled voltam.
- Velem voltál akkor is, mikor a nácik elvették tőlünk a második boltunkat is?
- Én akkor is veled voltam.
- És most is itt vagy velem a halálos ágyamnál?
- Igen, most is itt vagyok Samu.
- Tudod mit gondolok én Ráhel? Te nekem nem hozol szerencsét...

Egy katolikus, egy protestáns, egy muszlim és egy zsidó, együtt kávéznak:
- A katolikus: Gazdag ember vagyok, megveszem a Citi bankot!
- A protestáns: Rengeteg pénzem van, kinéztem magamnak a General Motors-t!
- A muszlim: Mesés vagyonom van a Microsoft céget fogom megvenni !
- A zsidó, lassan iszogatja a kávéját, majd így szól : NEM ADOK EL SEMMIT !

Egy zsidó hamis papírokkal akar disszidálni. A határon megkérdezik tőle:
- Hogy hívják?
- Egy biztos: Kohnnak nem!

Kohn bácsi beül egy presszóba és rendel egy kávét. Amíg várakozik, látja a szomszéd asztalnál, hogy valaki egy nagy szelet tortát eszik. Gondol egyet és amikor a pincér kihozza a kávéját, megkéri:
- Uram, kicserélné a kávémat egy olyan süteményre, amilyet a szomszéd asztalnál esznek?
- Természetesen uram. - mondja a pincér, majd a kávé helyett rövid időn belül kihozza a tortaszeletet.
Kohn bácsi jóízűen elfogyasztja és indul kifelé. A pincér utánaszól:
- Uram, nem fizette ki a süteményt!
- Hát persze, hogy nem hiszen kicseréltettem a kávéval.
- Uram, de a kávét sem fizette ki!
- Miért, hát megittam?

Egyszer régen, egy japán császár rendeletet adott ki: keressék meg neki a világ legügyesebb szamuráját, hogy őt állítsa a serege élére.
Egy év után hárman jelentkeztek : egy japán, egy kínai és egy zsidó jelölt.
Eljött a nap, hogy bemutassák tudásukat.
A japán szamuráj kinyitott egy kis dobozt, ebből felröppent egy légy.
A szamuráj kirántotta a kardját, és ssssuuuhiii- a légy pontosan kettévágva hullott le.
- Hihetetlen képesség! Lássuk, mit tud a következő!
A kínai magabiztosan előlépett, szintén kieresztett egy kis legyet, és a kardjával ssssiiitty-ssssuutty - röptében négyfelé vágta!
- Elképesztő! Kíváncsi vagyok, ezt még felül tudja-e múlni az utolsó jelölt.
A zsidó is felreptetett egy legyet, elő a kardját, sssiityi-sssittyi-sssitty-sssuutty, de a légy még mindig ott röpködött.
- Na mi az!? Nem tudod megölni? - kérdezte gúnyolódva a császár.
- Megölni?!Ugyan már! Azt bárki megtudja tenni! Na de, körülmetélni!

Kohnné meghal. A temetés után Kohn egy ötszázast dug a búcsúztató rabbi zsebébe, aki ezt nagyon kevésnek találja, s kissé bosszúsan mondja:
- Nem akarok erőszakos lenni, Kohn úr, de tudnia kell, hogy minél mélyebb a gyász, annál többet illik adni...
- Komolyan mondja? Akkor adjon vissza négyszázat!