Egy zsidó ül a padon és éppen újságot olvas. Meglátja egy barátja, és elképedve kérdezi:
- Te Samu, hát ez egy szélső jobboldali, antiszemita újság! Miért nem a zsidók által kiadott újságot olvasod?
- Nézd Móric! A zsidó újságok állandóan ilyesmiről írnak: antiszemitizmus, Auschwitz, izraeli konfliktusok. A szélsőjobboldali újságban meg egyéb sincsen, mint hogy a zsidóké minden nagy cég, a zsidóké minden bank, a zsidók irányítják az egész országot. Hát nem jobb egy olyan újságot olvasni, amiben csupa jó hír van?!

Kohn tanítja fiát, a kis Kohnt eladásra.
Jön egy vevő:
- Kérnék egy csomag fűmagot.
Kohn előveszi a számlafüzetet, és számol.
- Rendben van uram, szóval volt egy csomag fűmag és egy fűnyírógép.
-De Uram, én nem kértem fűnyírógépet!
- Nézze Uram, ha elveti a fűmagot, és azt akarja, hogy szép pázsitja legyen, akkor az locsolni és vágni kell rendszeresen.
- Jó, rendben van,

A pasas fizet és távozik...

Beáll a kis Kohn a pult mögé, és jön a következő vevő.
- Kérnek egy csomag tampont.
Kis Kohn számol.
- Szóval volt egy csomag tampon és egy fűnyírógép!
- Fűnyírógép? Én nem kértem fűnyírógépet!
Mire a kis Kohn:
- Nézze uram, a hétvégéje úgyis el van cseszve. Legalább vágja le a füvet!

Kohn bemegy Grün cukrászdájába, és látja, hogy az ajtóra az van kiírva: "Zsidókat nem szolgálunk ki".
- Grün, te teljesen megőrültél? Nem szolgálod ki a saját néped?
- Te Kohn, te még nem kóstoltad az én süteményeimet!

A szentéletű rabbi elszörnyedve látja, hogy Kohn fedetlen fővel lép be a zsinagógába.
- Hogy tehetsz ilyet, Kohn? Tudod te, milyen iszonyatos bűn kalap nélkül bejönni a templomba? Ez nagyjából olyan, mintha a barátod feleségével szeretkeznél.
Kohn kajánul elvigyorodik:
- Kipróbáltam rabbi, nem ugyanaz!

Történt egyszer, hogy Gazsinak teljesen elfogyott a pénze. Mindenét el kellett, hogy adja, már csak egy színes tévéje maradt. Jön a tél, a rajkóknak meg csak enni kell adni valamit. Gondolja, megkérdezi a feleségét, hogy vajon mitévők legyenek.
- Té ásszony, há mostán mit lehetne csinyáni szerinted?
- Mennyé él á Kohnhuz, aszt kirjí tűle köccsön 100 ezret.
- Dé há uccsé ádd!
- Csák próbád meg!
Gazsi felkerekedik, és elmegy Kohnhoz úrhoz. Bekopog az ajtaján. Kinyílik az ajtó, és ott áll Kohn.
- Szíp éstít álásán. Áz á helyzet, hogy élfogyot á pízünk, már mindenünket éládtunk, csák egy színes tívínk márádt. Kíne 100 ezer pínz hogy á rájkóknák énni tudjunk ádni á tílen.
Gazsi legnagyobb meglepetésére a Kohn azonnal megy oda a széfhez, és már hozza is a pénzt.
De mielőtt átadná, mondja Gazsinak.
- De aztán tudod-e, hogy 200 ezret kell majd megadnod?
Gázsinak nincs mit tennie, nagyon kell a pénz, elfogadja az ajánlatot.
De Kohn folytatja:
- Gazsi, ennyi nem elég. Azt mondtad, hogy van egy színes tévéd. Hozd el biztosíték gyanánt.
Gazsinak nincs választása, hazamegy és elhozza a tévét. De miután letette a tévét Kohn folytatja:
- Nézd, Gazsi, amíg te elvoltál, kicsit gondolkoztam: te alkalmi munkákból élsz. Honnét tudnál előteremteni 200 ezer forintot?
Ezt őszintén szólva elég nehezen tudom elképzelni. De tudod mit? Most itt hagyod a felét, a többit meg majd csak meg tudod majd keresni valahogy és később majd megadod.
Gazsi szóhoz sem tud jutni, Kohn meg becsapja az orra előtt az ajtót.
Gazsi megy haza lógó orral, és így morfondírozik:
- Most sé pízém, sé tívím, és míg ín lógók 100 ezerrel á Kohnnák...

New Yorkban egy öreg zsidó asszony 20 centért perecet árul egy utca sarkán. Egy fiatal ügyvéd minden délben arra megy, leteszi a negyeddollárost a kis asztalra, de nem vesz el a perecet. Így megy ez egy éven át minden nap.
A férfi nem szól soha semmit, ott hagyja a pénzt és továbbmegy. Egyik nap utánaszól az asszony:
- Uram! Nagyra becsülöm, hogy minden nap eljön. De hadd hívjam fel a figyelmét, hogy mától 30 cent lett a perec ára!