Kohn beállít a rabbihoz, adjon tanácsot, mert döglenek a libái.
Rabbi:
- Adj nekik tejbe áztatott búzacsírát, az segíthet!
Jön vissza Kohn:
- Rabbi, baj van, már csak 10 libám van, döglődnek, adj tanácsot!
- Adj egy fél aszpirint mindegyiknek, meglásd, jó lesz.
Másnap Kohn:
- Rabbi, már csak 5 libám van, valami nem jó, mit csináljak?
- Adj nekik antibiotikumot, ez biztos jó lesz!
Harmadnap Kohn:
- Rabbi, az összes libám megdöglött, tudsz tanácsot adni, mit csináljak?
- Hát fiam, tanácsom az még lenne pár, de neked libád már nincs!

Egy zsidó éhesen érkezik a faluba. Mivel sehol sem talál kóser vendéglőt, ezért bemegy az első keresztény vendéglőbe és jóízűen elfogyaszt egy tál kelkáposztát. Jóllakottan lép ki az étteremből, mikor az ég hatalmasat dördül.
Mire a zsidó méltatlankodva:
- Ekkora felhajtást egy vacak kelkáposztáért!

- Géza bácsi, honnan van magának mindig ennyi pénze?
- Ne árulja el senkinek, de zsidókat bújtatok lent a pincémben.
- Na, de a háborúnak lassan 60 éve vége!
- Én tudom...

Két munkatárs, egy zsidó meg egy keresztény beszélget.

- Mondd csak, mitől vagytok ti olyan rohadt okosak? – kérdi a keresztény.
- Tudod, mi zsidók megesszük a hal fejét!
- Nahát, holnaptól én is kipróbálom ezt – határozza el a keresztény, és megegyeznek, hogy közösen vesznek egy halat mindennap és elosztják majd.
Így is lesz, már egy hete eszi a halfejet a keresztény, a zsidó meg a halat, amikor egyszer csak megszólal a keresztény:

- Te hogy a fenébe van az, hogy mindig én fizetek a halért?
- Látod, már kezdesz is okosabb lenni!

Kohnné meghal. A temetés után Kohn egy ötszázast dug a búcsúztató rabbi zsebébe, aki ezt nagyon kevésnek találja, s kissé bosszúsan mondja:
- Nem akarok erőszakos lenni, Kohn úr, de tudnia kell, hogy minél mélyebb a gyász, annál többet illik adni...
- Komolyan mondja? Akkor adjon vissza négyszázat!

- Mikor vesztél össze először a feleségeddel? - kérdi Kohntól Grün.
- Amikor minden áron rajta akart lenni az esküvői fényképünkön!