- Uram mondja, mennyi egy fuvar át a tavon?
- 30 dollár.
- Olyan sok? Hát ez már a rablás kategória!
- De uram, gondolja meg, itt járt vízen Jézus!
- Hát, ilyen árak mellett nem is csodálom!

Az osztrák vámos benéz Kohn kocsijába, és a hátsó ülésen lát egy mellszobrot.
- Mi ez?
- Nem mi ez, hanem ki ez? - oktatja ki Kohn. - Ez Lenin. Svájcból hoztam el, hogy ne zavarja jelenlétével a virágzó kapitalizmus polgárainak békéjét...
Az innenső oldalon a magyar vámos ugyancsak észreveszi a szobrot, és szintén megkérdezi:
- Mi ez?
- Nem mi ez, hanem ki ez? - mondja újfent kioktatóan Kohn. - Ez Lenin. Svájcból hoztam magammal. Nem hagyhattam ott a rothadó kapitalizmus martalékául!
Amikor hazaér pesti lakására, leteszi a mellszobrot az ebédlőasztalra. Kohnné meglátja, és összecsapja a kezét:
- Te jó ég! Ki ez?
- Nem ki ez Zálikám, hanem: mi ez? - világosítja fel Kohn. - Tizenöt kiló arany!

Haldoklik az öreg Kohn. Mondja a feleségének:
- Asszony, ha meghalok, minden vagyonomat temesd el velem!
Pár nap múlva a temetés után áll a sírnál Kohnné és a barátnője. Azt mondja a barátnő:
- Ugye, nem voltál olyan hülye, hogy minden vagyonát eladtad, vettél egy nagy gyémántot, és betetted abba a kis dobozba az urad mellé!?
- Ó, barátném, én mindig engedelmeskedtem az uramnak. Eladtam minden vagyonát, betettem a számlámra, írtam neki egy csekket, ha beváltja, beváltja, ha nem, nem...

Kohn és Grün találkozik a Dob utcában. Kohn felkiált:
- Szevasz Grün, ezer éve nem láttalak, de jól nézel ki! Mi van veled, mesélj?!
- Hát, tudod holnap nősülök.
- Gratulálok! És kit veszel el?
- A Józsit!
- A Józsit? Te megörültél, az református?!

A bölcs rabbitól megkérdezik a tanítványai:
- Mitől édes a kávé? A cukortól vagy a kavarástól?
- Természetesen a kavarástól.
- Akkor miért kell bele a cukor?
- Szamarak! Hogy tudjuk, meddig kell kavarni.

A zsidó mikulás ellátogat az óvodába.

Kiteszi az ajándékait és így szól:

- Na, gyerekek, lehet vásárolni.