- Egy angol, egy magyar, egy francia és egy cigány elutaznak Ausztriába, ahol ivásért lefejezés jár.
Észre veszik hogy ittak és azt mondják nekik:
- Mivel ünnep van most csak 50 botütés a büntetésetek, de előtte lehet 1 kívánságotok.
- Mit kívánsz angol?
- Kérek egy párnát a hátamra. 30 botütés után szétszakad a párna.
- Mit kívánsz francia?
- Kössetek a hátamra 2 párnát. 40 botütés után szétszakad a párna.
- Mivel a magyarokkal vagyunk a legjobb barátok, nekik 2 kívánságuk lehet.
- Mi legyen az első?
- Hogy 100 botütést kapjak! Hú, ez bátor dolog.
- Mi a második?
- Kössétek a hátamra a cigányt.

A hentes izgatottan toporog a szülőszoba ajtajában.
Végre nyílik az ajtó, megjelenik az orvos, egyik kezében az újszülött, a másikban egy hatalmas hentes bárd.
-Gratulálok uram, fiú ! A súlya három kiló negyven. Maradhat?

Egy baráti házaspár elhatározza, hogy megfelelve korunk követelményeinek, egy éjszakára ők is partnert cserélnek.
A csereéjszaka után felébred az egyik férj és nyújtózkodás közben így szól:
- Remélem, az asszonyok is annyira élvezték a dolgot, mint mi!

Egy golfklubban volt olvasható a következő szöveg:
1. A hát egyenes, lábak enyhén hajlítva, mindkét talp a földön.
2. Két kézzel, laza csuklóval tart.
3. A fej lefelé néz.
4. Gyorsan hátracsapni tilos.
5. Vigyázzon a vízre!
6. Igyekezzen nem eltalálni senkit.
7. Ha túl hosszúra sikerülne, figyelmeztesse az elöl állókat.
8. Ne álljon közvetlenül senki elé.
9. Maradjon csendben, ne zavarjon másokat a koncentrálásban.
10. Ne lóbálja feleslegesen mások orra előtt.

És most öblítse le a piszoárt, és menjen ki a WC-ből.

Egy székely embert azzal gyanúsítanak, hogy megölt egy oroszt. A székely azt mondja:
- Én a Volga partján ettem szalámit banánnal, mikor az orosz az általam eldobott banánhéjra rálépett és beleesett a bicskámba. Aztán még vagy hatszor.

Sok évi házasság után a szöszi orvoshoz megy, mert sehogy sem akar a gyerek összejönni.
- Majd meglátjuk, mit lehet tenni - mondja neki az orvos -, vetkőzzön le!
- Na de hova gondol, doktor úr! - háborodik fel a szöszi - Az első gyermekemet a férjemtől akarom!

Igényes városlakóknak = Egy zajos kocsma szomszédságában.
Régi vágású = Korhadt fából épített, düledező.
Modern = Nem fából épült de düledező.
Vízparti = Áprilistól októberig megesznek a szúnyogok.
Tág belső terek = Az előző tulaj kiszedte a támfalakat.
Biztonsági rendszer = A szomszédnak kutyája van.
Felújításra szorul = Fel kell robbantani az egészet és újra felépíteni.
Felújított konyha = Most egy hétig nem dugul el a mosogató.
Jó közlekedéssel = Közvetlenül az ablak alatt jár a busz.
Szolid berendezés = Nincsenek pucér nők a falon, de barna a tapéta.
Levegős = Hiányzik a bejárati ajtó.
Meghitt = A legnagyobb szoba is csak 3x2 méter alapterületű.
Ízlés szerint kialakítható = Egy rakás pénzt még rá kell költeni.

A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bringáztunk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz
helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a gördeszkán.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 110 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.

Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.

Két kannibál talál az úton egy koporsót. Odaszól az egyik a másiknak:
- A fene egye meg, már 3. napja, hogy konzervet eszünk...

Bálintka bekopog a szomszédba:
- Csókolom! Az anyukám szeretné elkérni a magnójukat!
- Na mi az, csak nem táncolni akartok?
- Nem, aludni!