5°C A francia autók felmondják a szolgálatot.
- 10°C A macska ragaszkodik hozzá, hogy veled aludjon az ágyban. A norvégok előveszik a pulóverüket.
- 18°C Oslóban bekapcsolják a fűtést. Az oroszok a szezon végén utoljára utaznak a dácsára.
- 20°C Az amerikai autók nem indulnak el.
- 25°C A német autókat nem lehet indítani. A jamaicaiak kihaltak.
- 30°C A hatóságok napirendre tűzik a hontalanok kérdését. A macska a pizsamádban alszik.
- 35°C Túl hideg van ahhoz, hogy gondolkozz. A japán autókat nem lehet elindítani.
- 40°C A svéd autók felmondják a szolgálatot.
- 42°C Európában már nem működik a közlekedés. Az oroszok az utcán fagylaltoznak.
- 45°C Vannak még görögök?
- 50°C A szempillák megfagynak két pillantás között. Alaszkában a fürdőszobák kis ablakát fürdéskor bezárják.
- 65°C A fehér medvék délebbre vonulnak.
- 70°C A pokol is befagyott.
- 73°C A finnek menekítik a Mikulást Lappföldről. Az oroszok felveszik a füles sapkájukat.
- 85°C Az oroszok a vodka kitöltéskor nem veszik le a kesztyűjüket.
- 114°C Az alkohol megfagy. Az oroszok irtó dühösek.

A miniszterelnök beszédet tart:
- Jövőre jobban fogunk élni, mint most!
Egy hang a hallgatóság soraiból:
- Magukért nem is aggódnánk, de mi lesz velünk?

Gazsi fia hazamegy az iskolából: - Apa, hoztam egy egyest matekból.
- Nos, fiam, ugye tudod, hogy ezért verés jár?
- Igen apa, szerintem is! Itt a tanár címe, indulhatunk!

Németországban beül egy orosz a sörözőbe. Sorra issza a söröket.
A pincérnek feltűnik, hogy minden egyes alkalommal eltűnik az alátét. Mindig visz újat, de egyszer aztán elunja, és nem visz. Mire az orosz csodálkozva kérdi:
-Keksz nyet?

A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bringáztunk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz
helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a gördeszkán.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 110 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.

Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak, hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.

Kohn bácsi beül egy presszóba és rendel egy kávét. Amíg várakozik, látja a szomszéd asztalnál, hogy valaki egy nagy szelet tortát eszik. Gondol egyet és amikor a pincér kihozza a kávéját, megkéri:
- Uram, kicserélné a kávémat egy olyan süteményre, amilyet a szomszéd asztalnál esznek?
- Természetesen uram. - mondja a pincér, majd a kávé helyett rövid időn belül kihozza a tortaszeletet.
Kohn bácsi jóízűen elfogyasztja és indul kifelé. A pincér utánaszól:
- Uram, nem fizette ki a süteményt!
- Hát persze, hogy nem hiszen kicseréltettem a kávéval.
- Uram, de a kávét sem fizette ki!
- Miért, hát megittam?

A kis puputeve kérdi az anyukáját:
- Mama miért van nekünk ilyen szétálló patánk?
- Azért kisfiam, hogy mikor a sivatagban közlekedünk, akkor ne süllyedjünk el a homokban.
- És anyu, miért van nekünk ilyen hatalmas púp a hátunkon?
- Azért kisfiam, hogy amikor a sivatagban közlekedünk több napon keresztül, ne haljunk szomjan.
- De anyu, akkor mit keresünk mi a Nyíregyházi állatparkban?

Alig teltek el a mézeshetek, az ifjú asszonyka így panaszkodik az anyjának:
- Mama, megvolt az első komoly veszekedés közöttünk...
- Ne aggódj, ez minden házasságban előfordul!
- Jó, jó, de hova tegyem a hullát?

A fogyasztóvédelem és marketingosztály kioktatja a hentest, hogy a vevőt nem szabad üres kézzel elengedni, ha valami hiánycikk, mást kell ajánlani helyette.
A hentes fáradt az egész napi munkától, ideges a különféle vevők különféle kívánságaitól, na meg a fejtágító szemináriumtól.
Zárás előtt bemegy egy vevő:
- Jó napot, tessék mondani, tehénszarvuk kürtnek van-e?
- Nincs kérem, de ajánlhatok esetleg helyette nagyon szép tehénvalagot szájharmonikának.

A polgármester összefut a Gazsival és kérdezi tőle:
- Te Gazsi, hát miért nem segítesz a többieknek és mégy ki a gátra dolgozni? Hamarosan mindnyájunkat elönt a Tisza!
- Drága polgármester úr, mondja már meg nekem, hogy ez közügy vagy magánügy?
- Közügy ez bizony!
- Na látja polgármester úr, ettől vagyok én 3 évre eltiltva!