Elszegődik Gazsi egy hajóra. A kapitány sorra megmutatja neki a hajó legfontosabb részeit.

Gazsinak egyszer csak feltűnik a fedélzeten egy jó nagy hordó. Megkérdezi a kapitányt, hogy mi az.
- Hát az a kielégítő hordó.
- Az meg mi a fene?
- Tudod, ha éppen rád jön, akkor beledugod ebbe a lyukba itt a hordón, és akkor elélvezel.

- Jaj de jó! És mikor lehet ezt a hordót használni?
- Minden nap, csak kedden nem használhatod.

- És miért?
- Mert, akkor te vagy a hordóban.

Egy nő úgy szép, ahogy van. Kivéve, ha csúnya, mert akkor úgy csúnya, ahogy van.

Nézze, kedves uram, én nyugodtan szeretnék aludni.
Tudni szeretném, mikor fizeti meg végre az adósságát.
- Nézze, ha tényleg nyugodtan akar aludni, akkor jobb, ha nem tudja meg!

Móricka egy nagy csokor virágot visz az utcán.
- De szép virágod van Móricka. Kinek viszed?
- A szomszéd néninek.
- Ez nagyon szép dolog tőled. Pedig hányszor elvert téged. Biztosan nagyon fog neki örülni.
- Hát azt kötve hiszem, ugyanis múlt hónapban elpatkolt a vén csataló.

Anyuka a kamasz fiához :

- Kisfiam, van már barátnőd?
- Van - feleli a fiú bátran.
- És adtál már neki puszit?
- Igen.
- És mit szólt hozzá?
- Nem hallottam, a comjával
összeszorította a füleimet.

Az újdonsült apuka telefonál a helybeli újságnak és jelenti, hogy a feleségének ötös ikrei születtek.
- Legyen szíves ismételje meg - válaszol a szerkesztő.
- Ha lehet elkerülném az ismétlést, öt gyerekkel már elegen vagyunk...

Politológiából vizsgáztam.Mindent szépen megtanultam, mert tudtam, hogy nem vagyok szimpatikus a tanárnak.
Amikor elmeséltem a rendszerváltás minden apró titkát, a professzor megszólalt:

- Kitűnő felelet, már csak két kérdés a kettesért:

- Ki volt Nagy Imre keresztapja és ki tervezte a díszletet az újratemetésén? Megbuktam.:(

- Bocsánat uram, meg tudná mondani a pontos időt?
- 4 óra 20 perc, asszonyom!
- Érdekes, egész álló nap kérdezgetem az embereket, de mindenki mást mond.

- Hány német ember kell egy kiégett izzó kicseréléséhez?
- Egy sem, mert az ilyen munkákat a vendégmunkásokkal csináltatják.

Megy az apáca az erdőben, amikor hirtelen nagy vihar támad. Mivel nagyon fél a villámlástól, ezért letérdel a földre, a fejét pedig bedugja egy üregbe, hogy ne lásson, ne halljon semmit.
A viharos szél fellibbenti a ruháját, láthatóvá téve a testének bizonyos, addig nem látható részeit.
Éppen arra jár az erdész, meglátja, és gondolja, hogy kihasználja a kínálkozó alkalmat. Mikor végez, felhúzza a nadrágját, és csendben továbbáll.
Miután vége a viharnak az apáca kihúzza a fejét az üregből, megigazítja a ruháját, és így szól magához:
- Na, te puhány! Hogy féltél a vihartól, pedig milyen kellemes dolog az!