Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából ekképpen:

- Hatalmas Barom!

Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.

Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, kéj oson
keresztül a rostélyoson.

Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnek valómat.
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín
velős csontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg, mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!

Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet
és megszánja az Önért égő tehenet,
Válaszoljon hamar rája.

Üdvözli Önt a marhája!

Gazsit felveszik a fűszerraktárba őrnek.
Egy hét múlva észreveszik, hogy eltűnt két zsák fekete bors.
- Behívatják Gazsit! Ember, pár napja még két zsákkal több volt ebből!
- Hát sajnos megették az egerek!
- De az lehetetlen, a bors az nagyon csíp!
- Főnök, esküszöm sírtak, de ették!

Az állatok viccmesélő versenyt rendeznek az erdőben.
Aki rossz viccet mond, azt a többiek megeszik!
A nyuszika kezdi, a viccén mindenki nevet, csak a zsiráf nem. Ezért a nyuszit megeszik.
A következő a farkas, akinek a viccén mindenki röhög, csak a zsiráf nem. Őt is megeszik.
A medve viccén senki sem nevet, csak a zsiráf. Megkérdezik tőle, hogy mit nevet, erre azt mondja:
- Milyen jó viccet mondott a nyuszika!

- Feleség-házasság
- Gyerek-boldogság
- Anyós borzongás

A cirkuszban egy krokodilidomár világhírű produkcióját mutatja be. Gatyáját letolva, nem szégyellve hatalmas szerszámát, bedugja a krokodil szájába.
Öklével hatalmasat üt az állat fejére, majd az óvatosan becsukja a száját. Pár perc múlva kinyitja és az idomár megmutatja sértetlen péniszét. A közönséghez fordul és felteszi a kérdést:
- Nos, ki az aki utánam csinálná ezt a produkciót.
Egy szőke hölgy majd kiesik a székből, úgy jelentkezik:
- Én szeretném megpróbálni, de arra kérem, hogy ne üssön olyan nagyot a fejemre!

- Jean, nem tudja miért szorít annyira a lakkcipőm?
- Mert bent maradt a nyelve, uram.
- Ugyan, Jean! Ha kidugom a nyelvem, akkor is szorít...

Egy orvosnak viszonya van egy férjes asszonnyal, és a nő terhes lesz.
Amikor megszületik a baba, az orvos azt mondja a nőnek:
- Van egy ötletem. Épp most operáltam egy papot a másik szobában sérvvel. Mire felébred, odateszem neki a bébit, és azt mondom neki, hogy az övé.
Úgy is tesz. A pap felébred, és az orvos mondja neki, hogy csoda történt, és egy bébit operált ki a hasából. A pap nagyon hitetlenkedik eleinte, de aztán hazaviszi a gyereket és felneveli.
Mikor a gyerek 16 éves lett, a pap odahívja magához:
- Fiam, valami nagyon fontosat kell neked elmondanom.
- Micsodát? - kérdezi a fiú.
- Itt az ideje, hogy megtudd, hogy nem én vagyok az apád.
- Nem vagy az apám? - néz rá a gyerek csodálkozva.
- Nem fiam. Én az anyád vagyok. Az apád a püspök úr.

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!"

Iskolásokat kérdez a tanárnő:
- Gyerekek! Tudtok utánozni állathangokat? Mondjuk a tehénét?
Gáborka jelentkezik:
- A tehén azt mondja, hogy: Múúúú!
- Nagyon jó! És mondjuk, mit mond a tyúk?
Pistike jelentkezik:
- A tyúk azt mondja: kot-kot!
- Nagyon jó! - mondja a tanárnő. - És ki tudja, mit mondanak a disznók?
Móricka jelentkezik az utolsó padból:
- Azok azt mondják, hogy "Jó napot kívánok! Jogosítványt, forgalmit engedélyt kérem ellenőrzésre!"

Dévényi Tibi Bácsi kifogja az aranyhalat. Egy darabig nézik egymást, aztán megszólal a hal:
- Oszt' ilyenkor mi a szar van?