- Kérjük azon dolgozóinkat, akik családtagok temetésére
szeretnének menni, hogy szóljanak a titkárságon legkésőbb
a meccs előtt egy nappal.

Az angol királynő éppen a Canterbury-i érseknek mutatta meg a királyi istállót, mikor az egyik csődör akkorát szellentett, amit már nem lehetett szó nélkül hagyni.
- Ó Istenem - szólt a királynő - Ez roppant kellemetlen, szörnyen sajnálom. Kérem bocsásson meg!
- Ugyan, igazan semmi gond - szólt az érsek.
Majd pár pillanat múlva:
- Bár először azt hittem, hogy a ló volt az.

Csernobili eperárusnál...
- Jó napot!Eper van?
- Van, lékeljem?

Cikázik a taxis a nagyvárosi forgalomban. Az utas egy ideig csendben retteg, majd egy túlságosan hajmeresztő manőver után odaszól:
- Ember, vigyázzon jobban! Engem 6 gyerekem vár otthon!
A taxis dühösen visszavág:
- De hölgyem, 6 gyereke van, és maga mondja nekem, hogy vigyázzak?

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

- Miért mászik át a rendőr a kerítésen?
- Mert az igazság oda át van.
- És miért mászik vissza?
- Mert a pitbull is.

Chuck Norris nem öregszik.
A föld fiatalodik.

Egy cigány evez a tavon, egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy ömlik a víz a csónakba.
Erre ijedtében elkezd torkaszakadtából kiabálni :

- Horgászok, horgászok...

Mire a partról :

- Mi is, csak mi nem kiabálunk!

A piros lámpánál fékez egy motoros, majd eldől. Egy autós észreveszi és megszólal:
- Segíthetek, uram?
- Nem, köszönöm. Tudja, csak a feleségem hagyott el.
- Az még nem ok arra, hogy a piros lámpánál felboruljon.
- Dehogyisnem! Mert elvitte magával az oldalkocsit !

- Pistike! Tegnap miért hiányoztál az iskolából? - kérdezi a tanító néni.
- Mert a nagypapát temettük.
- Rendben van, de ez többet ne forduljon elő!