Férj és feleség ülnek a verandán, a férj bort kortyolgat.
- Annyira szeretlek - mondja a férj.
- Ezt most te mondod vagy a bor? - kérdezi a feleség.
- Ezt én mondom a bornak...

Két barát beszélget:
- Azt hallottam, hogy el akarsz válni az asszonytól. Hogy-hogy?
- Folyton éjszakai mulatókba jár...
- És pasizik talán, vagy iszik?
- Dehogy! Engem keres.

Álltam a postán, ahol csak egy ablak volt nyitva, így meglehetősen lassan haladt a sor. Hogy egy kis időt nyerjek, elkezdtem kitölteni a csekkemet. Amikor a dátumhoz értem, elakadtam, nem tudtam, milyen nap is van. Megkérdeztem az előttem álló fickót:
- Elnézést kérek, nem tudja véletlenül, hanyadika van?
- Negyedike - felelte.
Erre egy hang a sorból:
- Én a maga helyében várnék vele, mire itt mi sorra kerülünk, előfordulhat, hogy már ötödike lesz...

Kolompár 3 kiló hússal tér haza szokásos élelembeszerző körútjáról. A felesége rögtön ott terem.
- Te, aggyá mán egy kis húst, két napja nem ettem.
- Először igyál meg egy liter vizet. - megissza.
- No, Gazsi most mán ide azt a húst!
- Igyál meg először meg egy liter vizet.
- No most ma tényleg aggyá húst!
- Ha még egy liter vizet megiszol, adok. - nagy nehezen megissza.
- Te Gazsi, én mán nem is birok enni.
- Látod, nem is éhes voltál te, hanem szomjas.

Egy rendőr álldogál az utcán a kirakat előtt, és nézegeti magát a kirakatüvegben. Egyszer csak félhangosan megszólal:
- Hát nem vagyok tökéletes?
Mire megszólal mögüle valaki, aki épp arra sétál:
- Rendőrnek igen.

Pistikének házi feladatra adják, hogy rímeket kell gyűjteni.
Másnap ki is kérdezik tőle.
A hableány estelen,
Áll a vízben meztelen.
Csendesen mormolja imáját, habok mossák térdét.
Erre a tanárnő:
- Pistike ez itt a végén nem rímel!
Pistike:
-Csak nyugi-nyugi semmi aggály, meglesz a rím is, ha megjön a dagály.

Kohn bemegy egy teli kocsmába, majd így szól : kérek egy deci pálinkát és mindenki kapjon egyet mert ha Kohn iszik, akkor mindenki iszik.

Pár perc múlva megszólal: Kérek egy deci pálinkát, mert ha Kohn iszik akkor mindenki iszik.
Így megy ez órákon keresztül mikor újra megszólal.
Akkor most fizetek, mert ha Kohn fizet akkor mindenki fizet!

A vő bemegy a temetkezési boltba, hogy koporsót nézzen a halott anyósának. A boltos mutatja neki a választékot:
- Nos, itt egy mahagóni fából készült, arany zsanérokkal és szögekkel készített, arany szobrocskákkal díszített darab. 150 000 forint.
- Nem, nekem nem kell ilyen hivalkodó, nem olyan nagy a mi emberünk.
- Jó, akkor itt egy fenyőfából készült, ezüst zsanérokkal, szögekkel készített, ezüst szobrocskákkal díszített, 100 000 forintért.
- Nem, ilyen drága nem kell nekem, nem olyan nagy a mi emberünk!
- Értem, akkor itt egy bükkfából készült, fekete, vas zsanérokkal és szögekkel, szobrocskák nélkül, 70 000 forintért az öné!
- Nem, nem kell ekkora, nem olyan nagy a mi emberünk!
- Uram, akkor milyen kell, mégis mennyire szereti az illetőt, egyáltalán kiről van szó? - kérdezi a boltos.
- Az anyósomról.
- Miért nem ezzel kezdte? Van 1000 forintért egy igen olcsó megoldás!
- És mi az?
- Behozzák, felszögelünk rá négy fogantyút, és már mehet is a ravatalozóba.

A rendőr már fél órája dobálja be a pénzt az italautomatába, és issza
az italokat. Mögötte már áll a sor, hogy ők is inni akarnak. Az egyik
megszólal:
- Hé álljon arrébb, mi is inni akarunk!
- Csönd! Amíg nyerek, addig játszom!

"A lottónyeremény olyan, mint a pásztorkutya. Segít összeterelni a szétszéledt rokonságot."

(Egy ismeretlen nyertes)