Két barátnő elhatározza, hogy rendeznek egy görbe estét a férjeik nélkül. Az este jól sikerül, pompásan érzik magukat, kicsit iszogatnak is.
Ahogy hazafelé botladoznak részegen, hirtelen mindkettejükre rájön a pisilhetnék. Mivel éppen egy temető mellett
vannak, bemennek a sírokhoz, a bokrok közé.
Mikor végeznek, azzal a problémával szembesülnek, hogy nincs semmi, amivel megtörölhetnék magukat.
Egyikük lehúzza a bugyiját és megtörölközik vele, majd eldobja a ruhadarabot.
A másiknak jobb ötlete támad, a mellette lévő síron található virágokról leszakít egy nagyobb levelet.
Másnap az egyikük férje szomorúan mondja a haverjának
- Te komám, nem tudom hol voltak a lányok, de az én feleségem bugyi nélkül jött haza!
- Az semmi! - mondja a másik. Te még szerencsés vagy, az enyémnek a seggén egy szalag volt azzal a felirattal, hogy "Sosem felejtünk el: a helyi tűzoltóőrs!"

Az igazgatót meglátogatja egy barátja, de csak egy nagyon szép robottitkárnő fogadja, aki géphangon közli:
- A fő-nököm betegál-lományban van, ha ó-hajtja, azért ki-szolgálom. Ha a jobb mel-lemet fogja meg, ká-vét, ha a balt, akkor te-át szolgá-lok fel.
A barátnak tetszik is a szép robotnő, kiváncsi is, és próbaképpen egyből a szoknyája alá nyúl, de ordítva kapja vissza a kezét.

- A lá-bam között van a ceruza-hegyező, egyéb-ként a fő-nököm is e-zért van betegál-lományban.

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "Vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.
De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritáte.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, hogy min nevet ennyire.
- Hát, csak azon, hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".

Bemegy az indián a hivatalba:
- Szeretném megváltoztatni a nevem.
- Miért?
- Mert hosszú.
- Mi a maga neve?
- Messze Szálló Színaranynyílvessző Mely Mindig Célba talál.
- És mire szeretné megváltoztatni?
- Zutty.

Feleség perlekedik a férjével:
Látszik milyen önző egy alak vagy te Béla! Mindig csak a "Te autód", a "Te házad", meg a "Te nyaralód"...
Amúgy mit csinálsz a szekrényben amíg én hozzád beszélek?! - fakad ki az asszony.
Mire a férj higgadt hangon:
- Keresem az alsónadrágunkat drágám!

- Fekete, krákog és világít közben?
- Asztmás kánya zseblámpával!

- Sziasztok!Tulajdonképpen mi a témája a mai értekezletnek?
- A társadalmi tulajdon védelmének fokozása...
- Szuper. És miért nem kapcsolják fel a lámpát?
- Mert valaki ellopta a villanykörtét.

Két középkorú hölgy a kávé mellett beszélget...
- Jaj Etelkám, hát nem is mondtad, hogy a lányodnak mexikói vőlegénye van. Mondd, mikor lesz az esküvő ?
- Nem tudom, mert rosszul áll a Peso.
- És volt már a fiatalember orvosnál?

A kissé szórakozott professzor hazaállít egy hintalóval.
A felesége megkérdezi tőle:
- Hát ez mi?
- Nem látod, egy hintaló.
- Azt látom, de minek?
- Hát a gyereknek.
- Megőrültél, nekünk nincs is gyerekünk.
- Tényleg. Na nem baj, eltesszük, majd jó lesz az unokánknak.

Az új albérlő bekopog a főbérlőhöz és egy üres konyakos üveget mutat neki:
- Elnézést asszonyom, de ez az üveg tegnap még teljesen tele volt. Nem tudja véletlenül, hogy ki itta meg a konyakomat?
- Én! Előre megmondtam magának, hogy nem tűrök alkoholt a lakásomban!