Öreg bácsi sétál egy nagyon csúnya kutyával. Szembe jön vele egy kigyúrt kopasz "értelmiségi" egy nagy pitbullal.
- Bátyám! Fogadjunk, hogy a kutyám megeszi a magáét! Fogadnak, bácsi ronda kutyája 3 másodperc alatt elintézi a pitbullt.
- Bátyám! 100.000 Ft-ért megveszem a kutyáját.
- Fiam, ez a kutya 200.000 ft-omba van.
- Ez? Miért?

- Hát, 20.000 volt a krokodil, 180.000 a plasztikai műtétje.

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

- Pistike, hogy hívják a kutyádat?
- Egyiptom.
- Miért éppen így?

- Mert minden szobában hagy egy piramist...

Ha képes vagy rá, hogy a napodat kávé és más izgatószerek nélkül kezdd...
Ha vidám tudsz lenni, fittyet hányva fájdalmaidra...
Ha meg tudod tenni, hogy nem panaszkodsz, s nem untatsz másokat a problémáiddal...
Ha nap mint meg tudod enni ugyanazt az ételt, s még hálás is vagy érte...
Ha meg tudod érteni, hogy szeretteidnek sokszor nincs idejük rád...
Ha képes vagy felülemelkedni azon, hogy az emberek néha rajtad töltik ki haragjukat amiatt, hogy valami nem sikerült nekik...
Ha harag nélkül viseled, hogy kritizálnak és hibáztatnak téged...
Ha képes vagy elfogadni a világot annak összes hazugságával és álságával együtt...
Ha a feszültséget képes vagy gyógyszer nélkül levezetni...
Ha el tudsz lazulni alkohol nélkül is...
Ha altató nélkül is tudsz aludni...
Ha minderre képes vagy ...

...akkor, jó esély van rá, hogy te vagy a család kutyája!

Piroska odaér a nagymama házához és bemegy.
- Nagymama! Miért olyan nagy a füled?
- Azért, hogy jobban halljalak.
- Nagymama! Miért olyan nagy a szemed?
- Azért, hogy jobban lássalak.
- Nagymama! Miért olyan nagy az orrod?
- Azért, hogy jobban érezzem a sütemény illatát.
- De nagymama! Miért olyan nagyok a fogaid?
- Azért, hogy jobban meg tudjam rágni a répát, amit nekem hoztál.
- De nagymama, én nem is szoktam répát hozni neked!
- Hát ez nem jött össze – mondta a nyúl és kimászott a nagymama ágyából.

Amikor az állatok beszálltak Noé bárkájába, a hímeknek le kellett adni a szerszámjukat a ruhatárban, hogy ne szaporodjanak a 40 nap alatt, mert szűkös volt az élelmiszer tartalék. Amikor eltelt a 40 nap, és ki lehetett szállni, a hím egér vígan odaszólt az asszonyhoz:
- Na, anyjuk, ma lesz hancúr! Elcsórtam az elefánt bilétáját.

- Látja Gizike, az a légy egy hím, a másik ott meg nőstény.
- Ezt miből állapította meg Józsikám?
- Az egyik a boros kulacson, a másik meg a tükrön sétál.

A metrón egy nagyon csinos nő ölében egy kis pincsi kutya ül. Cirógatja, becézgeti, mire megszólal a vele szemben ülő férfi:
- Szívesen lennék a kutyus helyében!
- Nem hinném!
- Miért?
- Az állatorvoshoz viszem, levágatni a farkát...

A medve, a farkas, a nyuszika meg a róka beleesnek egy verembe. Már nagyon éhesek, mikor megszólal a farkas:
- Együk meg a leggyengébbet!
Visszaszól a nyuszika:
- Aki hozzá mer nyúlni a macihoz, azt széttépem!

Két kanmacska ül fent a tetőn. Megszólal az egyik:
- Na, mi volt tegnap azzal a macskalánnyal?
- Felvittem a lakásomra.
- És?
- Vacsoráztunk...
- És?
- Egymáshoz bújtunk...
- És?
- Beszélgettünk.
- Aztán?
- Elmeséltem neki, hogyan heréltek ki.