Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából ekképpen:

- Hatalmas Barom!

Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.

Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, kéj oson
keresztül a rostélyoson.

Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnek valómat.
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín
velős csontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg, mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!

Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet
és megszánja az Önért égő tehenet,
Válaszoljon hamar rája.

Üdvözli Önt a marhája!

Egy vendég felháborodottan panaszkodik:
- Portás! Egész éjszaka egy halott poloskán feküdtem.
- Ne haragudjon uram, de hogyan zavarhatta magát egy halott poloska?
- Az az egy nem zavart, csak a többi ezer amelyik a temetésére érkezett.

A fókafiú udvarol a fókalánynak, de az erősen kéreti magát.
- Ez nem igaz! - dühöng a fókafiú.
- Rajta vagyunk a kihaló állatok listáján, ez meg itt kéreti magát!

Megy haza a kandúr, és szerelme egy átdorbézolt éjszaka után. A kandúr nem bír az érzelmeivel, és felnyávog:
- Jaj, cica-mica, meghalok érted.
A cicus kacéran ránéz, és megkérdi:
- Jó, de hányszor?

A rendőr orvoshoz megy. Amint leveszi a sapkáját, látja az orvos, hogy ott ül a fején egy béka.
Megszólal a béka:
- Doktor úr, nézze már meg, hogy mi nőtt a seggre!

Egy moszkvai professzor elmegy medvére vadászni Szibériába, Csukcsföldre.
Kap maga mellé egy rutinos csukcs vadászt is.
A csukcs megkérdi a professzort:
- Maga okos, ugye?
- Igen, igen.
- És tud lőni?
- Nem először vagyok medvevadászaton, csak Szibériában még nem jártam.
- És tud gyorsan futni?
- Hosszútávfutó versenyző voltam.
No, kimennek a terepre.
Meglátják a medvét, azt mondja a csukcs: fussunk.
Futnak visszafelé, a medve trappol utánuk, közben gondolkodik a professzor, hogy miért is fut, amikor van nála puska.
Azzal megfordul, céloz, lő, a medve elterül.
A csukcs megáll, odamegy a tetemhez, és csóválja a fejét:
- Professzor, maga tényleg tud lőni, gyorsan futni is, de maga egy barom.
- Miért?
- Most hogyan visszük el a medvét a faluig?

Találkozik a tücsök és a hangya. A hangya most is dolgozik.
- Hogy vagy hangya? – kérdi a tücsök.
- Köszönöm. Dolgozom, gyűjtögetek, mert nemsokára itt a tél, és kell az ennivaló az én népes családomnak. És te?
Egész jól. Csináltam néhány jó bizniszt, egész este muzsikálok a nyugatiaknak, most vettem belőle Ladát.
- Nem lesz ennek jó vége – rázza a fejét a hangya. – Mi lesz, ha jön a tél?
Nemsokára újra találkoznak. A tücsök egy vadonatúj Mercédesszel áll meg a gyűjtögető hangya előtt.
- Hogy vagy?
- Köszönöm. Gyűjtögetek télire. Hát te?
- Van egy új Mercedesem, tele vagyok csajokkal, elzenélgetek. Most indulok egy nyugati turnéra.
- És Párizsba is elmész?
- El én…
- Akkor kérlek keresd meg LaFontaine sírját, és köpd le a nevemben!

Egy vadász szafarira ment a feleségével és az anyósával. Letáboroztak a dzsungelben. Egyik éjjel a feleség kétségbeesetten keltegeti a férjét:
- Drágám, eltűnt a mama, gyere menjünk és keressük meg!
A vadász megragadja a puskát, és elindulnak a sötét éjszakában. Nem messze a sátruktól, egy tisztáson rémisztő látvány tárul eléjük: a mama egy bokor előtt áll, és egy hatalmas oroszlánnal néz éppen farkasszemet.
A fiatalasszony rémülten suttogja a férjének:
- Uramisten, most mi lesz?
- Semmi... - feleli a férj. - Az oroszlán kereste magának a bajt, hagyjuk, hogy másszon ki belőle egyedül!

Nyuszika megy az erdőben, és látja hogy a medve be van szorulva két fa közé.
Nem habozik, azonnal odalép a medve mögé és jól megdugja.
Másnap a medve elpanaszolja mindezt a bagolynak, aki azonnal összehívja az erdő lakosait.
A gyűlésen megszólal a medve:
- Tegnap valaki megerőszakolt hátulról az erdőben.
- Kérlek mondd el nekünk, hogy mit láttál? - mondja a bagoly.
- Csak két hosszú valamit a fején.
Erre a nyuszika:
- Csiga, csiga, szorul a hurok!

Az öreg farmer elhatározza, hogy itt az ideje, hogy vegyen már egy új kakast a tyúkjainak, hogy jobban tojjanak. Meg is vesz egy fiatal büszke léptű jószágot, és szabadon ereszti a baromfiudvarban.
Az öreg kakas gyanakodva figyeli új királyát szemétdombjának, amint az kerülgeti a tyúkokat.
- Szóval már megint le akarnak cserélni! Ennek a fele se tréfa! Valamit tennem kell! - gondolja magában.
Odasétál a fiatal büszke erőhöz, és így szól:
- Aha! Úgy látom te akarsz az új Casanova lenni itt! Azért még én se vagyok ám a levesbe való, legalábbis még nem most!
Biztos vagyok benne, hogy jobban helytállok mint te! Ha nem hiszed, fussunk versenyt itt a tyúkólak körül, hogy lássuk meg ki bírja jobban szuflával!
A fiatal kakas gondolja, mit akar itt ez a vén kakas, és így válaszol:
- Tudod mit? Áll a fogadás! Öt kört futunk! A győztesé az összes tyúk! Sőt még adok is egy fél kör előnyt - mondja büszkén.
A verseny megkezdődik, a tyúkok hangosan kotkodálva biztatják a küzdő feleket. A 3. körnél már az öreg kakas előnye már majdnem elfogy, de azért még mindig ő van elöl. A nagy rikácsolásra azonban a farmer kilép a házból, és a jelenetet látva, hozza puskáját, céloz, majd: Durrr! A fiatal kakas összecsuklik, vége.
A farmer közelebb megy, megcsóválja fejét:
- Én ezt nem értem! Ez már a 4. homokos kakas ebben a hónapban!