Nemrég egy új lakásba költöztem. Elővettem a noteszemet és megnéztem, melyek azok a cégek, hivatalok, melyeket értesítenem kell az új lakcímemről. Sorra felhívtam őket.
Minden simán ment, amíg fel nem hívtam a repülőjegy értékesítő irodát, ahol törzsutasként tartanak nyilván. A telefonos ügyintézőnek elmagyaráztam, hogy az új lakcímemet szeretném bejelenteni. Erre az ügyintéző hölgy:
- Sajnos ezt telefonon nem tudjuk elfogadni uram, ki kellene tölteni egy formanyomtatványt.
- És ezt hogy tudom megtenni? - kérdeztem.
- Szívesen küldünk Önnek egyet postán. Megadná a címét, ahová küldhetem?

Két matróz barkóbázik.
Mondja az egyik:
- Gondoltam!
Mire a másik:
- Szőrös?
- Nem!
- Akkor rum!

Felszállás előtt a repülő utasai csodálkozva látják, hogy a kapitány egy vakvezető kutyával, fekete szemüvegben, fehér bottal botladozik a pilótafülke felé.
Először mindenki arra gondol, hogy biztos csak valami poén, de amikor elindul a gép, az utasok egyre nyugtalanabbá válnak.
Gyorsan közeledik a repülőtér vége, a hangulat is egyre kétségbeesettebb. Mikor már csak 50 méter van hátra, az összes utas egy emberként felsikolt.
Ám ekkor a gép hirtelen felemelkedik és megkezdi a repülést. Bent a pilótafülkében megszólal a másodpilóta:
- Tudja kapitány, mindig attól félek, hogy egyszer későn kezdenek el sikoltozni az utasok és mind meghalunk.

Felvételi van a rendőrtiszti főiskolán. A jelölteket kiállítják a zuhogó esőbe...
Aki behúzódik az eresz alá, azt felveszik, mert okos. Aki kint marad, azt is felveszik, mert az meg bátor!

Hű, de szép autó! Honnan szerezted?
- Egy jótékonysági bálon.
- Te nyerted meg a főnyereményt?
- Nem, én szerveztem a tombolát.

Egyik este a frissen megházasodott fiatalasszony hazatelefonál az anyjának:
- Már fél 12 is elmúlt, de Laci még mindig nincs itthon, biztos valami nőnél van.
- Ugyan már kislányom, nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni, lehet hogy csak baleset érte...

Mi hárman vagyunk otthon. Mindenkinek van saját tányérja, saját bögréje, és saját kanala! - újságolja büszkén az egyik óvodás a másiknak.
- Az is valami? - mondja a másik. - Mi öten vagyunk testvérek, és mindenkinek van külön szobája.
- Az semmi - veszi át a szót a harmadik. - Mi heten vagyunk, de mindenkinek van saját papája.

- Miért van egy nőnek két melle?
- Azért, hogy ha ikrei születnek, koccinthassanak!