- Nem baj, ha felpróbálom azt a ruhát ott a kirakatban?
- Nem, de van próbafülkénk is...

- Kedvesem, a drágább lakásról való álmod végre valóra válik!
- Tényleg? Ez csodálatos!
- Igen, hétfőtől emelik a lakbért.

Nagyon régen, amikor még létezett az NDK, életemben először repültem. Barátnőkkel utaztunk Drezdába, német géppel.
A repülőtéren kiszúrtuk magunknak az egyik légi kísérő pasit, német egyenruhában, aki ott sürgött-forgott, és nagyon jóképű volt.
Nyíltan magyarul ecseteltük, hogy mit szeretnénk vele csinálni, úgy, hogy hallhatta.
A leghangosabb persze én voltam, szépen mosolyogtam rá, ő szépen visszamosolygott. Amikor elhelyezkedtünk a gépben, bekötöm magam, a férfi megáll mellettem és kedvesen, a legtisztább magyarsággal megkérdezi:
- Kisasszony, segíthetek valamiben?

A börtönlelkész kérdezi az elítélttől:
- Miért csukták le?
- A hitem miatt.
- Hogy- hogy?

- Azt hittem, nem derül ki amit tettem.

Molnár úr étteremben ebédel. A pincér közeledik a rántott bordával, és az egyik kezével fogja a húst a tányéron. Molnár reklamál:
- Mit csinál maga ember?! Fogdossa az ételemet?
- Elnézést uram, de nem szeretném, hogy még egyszer leessen...

Oxfordban taníttatja a fiát a skót. A gyerek hónapok óta nem ad életjelet magáról. A skót elpanaszolja ezt a szomszédjának.
– Ezen könnyen lehet segíteni – mondja a szomszéd. – Írj neki egy levelet, hogy: „Édes fiam, mellékelten küldök 100 fontot.”
– De hiszen az rettenetesen sok!
– Igen, de ha a pénzt kifelejted a borítékból, meglátod, rögtön írni fog!

Géza bácsi egyedül utazik a vonaton. Csatlakozik hozzá egy középkorú fickó, aki látja, hogy az öreg egyik kezében egy kő van, a másikban pedig egy szeg. Egy darabig hezitál, de végül megkérdi: Mondja bátyám minek ez?
Erre az öreg: Hát tudja nagyon feledékeny vagyok mostanában, az igazság az, hogy az unokám adta oda, hogy el ne felejtsem, hogy Kőszegre utazom.
Mire a fickó: Még jó, hogy nem Szarvasra utazik!

- Egy nagy kemény vihar betörte az ablakunkat. Elmentem az üvegeshez, és vettem egy újat, nem kevés pénzért.
- Kívánja, hogy segítsek kicserélni? – kérdezte az üveges.
- Nem, köszönöm – feleltem. – Elboldogulok egyedül is.
Sajnos szerelés közben elejtettem az üveglapot, ami természetesen darabokra tört.
Lógó orral mentem vissza az üvegeshez, aki fapofával vágott nekem egy másik darabot, amiért ugyanazt az összeget kérte el.
- Azt hittem, hogy másodjára kapok valami engedményt – mondtam neki szemrehányóan.
- Komoly engedményt adtam.– felelte mosolyogva – Ugyanis nem röhögtem hangosan, nemde?