Sherlock Holmes szülőatyja, Sir Arthur Conan Doyle egyszer Franciaországban töltötte nyári szabadságát. Amikor hazafelé utazott, Párizsban beszállt egy bérkocsiba.
- Hová vihetem, Mr. Doyle? - kérdezte a kocsis.
- Elnézést, ismerjük, hogy tudja a nevem? - kérdezte a meghökkent író.
- Nem, uram még sosem. Viszont olvastam az újságban, hogy Marseillesben töltötte a szabadságát, és hát ez az a hely, ahol a Marseillesből érkezők szoktak kocsit fogni.
A napbarnított bőre azt sugallta, hogy éppen vakációról tér haza. A ruhája alapján egyből látni Önön, hogy angol és nem francia. Ezeket a részinformációkat összerakva végül arra a következtetésre jutottam, hogy Ön csakis Sir Arthur Conan Doyle lehet.
- Ez fantasztikus. Ön olyan vaslogikával rendelkezik, mint az általam kitalált Sherlock Holmes! - lelkendezett az író.
- Ugyan, ez azért túlzás - szerénykedett a taxis. - Az is sokat segített, hogy az egyik bőröndjén ott volt a neve.

Egy járókelő megállít az utcán egy másikat:
- Ne haragudjon, az állomást keresem.
- Nem haragszom. Keresse.

A pincér bemegy a konyhába és odaszól a főszakácsnak:
- Az egyik vendég beírt a panaszkönyvbe!
- Igen?!És mit írt bele?
- Igazából semmit, csak beleragasztotta a bécsi szeletet!

Danikáékhoz először jön vendégségbe az apja új munkatársa. Egy idő után a vendég kedvesen így szól a gyerekhez:
- Hogy te milyen csendes kisfiú vagy! Egész este egy szavadat sem lehetett hallani.
- Igen, mert apukám adott egy ötszázast, hogy ne tegyek megjegyzést a bácsi csúnya, nagy vörös orrára.

Egy 40 éves hajadon meséli:
Egész életemben megszoktam, hogy a barátnőim, a családom, a kolléganők állandóan a férfiakról faggatnak.
Mostanában viszont, mintha kicsit megváltozott volna az érdeklődés tárgya.
Mikor tizenéves voltam, azt kérdezték otthon: Kivel randizol a hétvégén?
Huszonéves koromban arról faggattak: Kivel jársz?
Aztán 30 fölött: Jársz mostanában valakivel?
Most meg azt kérdezik: Hol vetted ezt a szép táskát?

Bíróságon :
- Hölgyem, honnan ismeri a vádlottat?
- Együtt éltünk...
- Mennyi ideig?
- Szombatról vasárnapra virradó éjjel.

A brokkoli büszkén mondja:
- Én úgy nézek ki, mint egy szép lombos fa.
A gomba hozzáteszi:
- Én olyan vagyok, mint egy esernyő.
A dió így szól:
- Én meg egy agyra hasonlítok.
Erre megszólal a banán:
- Nem válthatnánk témát?

Az egyetemen a biológia szertárból kell a bemutató csontvázat átvinni a városi kórház oktatási részlegébe. A feladattal az egyik hallgatót bízzák meg, aki beülteti a csontvázat az anyósülésre, és nekiindul. Az egyik piros lámpánál aztán észreveszi, hogy a mellette álló autó vezetője döbbenten figyeli az "utast". A hallgató letekeri az ablakot, és azt mondja:
- Tudja, csak ide viszem, a kórházba!
Erre a másik:
- Hááát, szerintem kicsit elkésett!

A golfpályán kerítés választja el a golfpályát az úttól.
Egy öt fős társaság egyik tagja nekileselkedik, majd balra elüti a labdát.
Az átível a kerítés fölött, pattan egyet az úton, aztán egyenesen nekiütődik az arra haladó busz kerékgumijának, arról pedig vissza a pályára, és egyenesen be a lyukba.
A másik négy csak ámul-bámul, majd egyikük megkérdezi:
- Haver, ezt meg hogy csináltad?
Az első játékos vállat von:
- Csak ismerni kell a buszmenetrendet.

- Alhatok nálad?
- Persze, de magadnak kell megcsinálnod az ágyadat!
- Szívesen, hisz ez természetes.
- Na, akkor tessék! Itt a fűrész meg kalapács.
Szeget meg deszkát találsz a kamrában!