Egy építkezésen az egyik munkás mindenki előtt fitogtatta az erejét.
Az egyik öreg szakinak elege lett.
- Fogadjunk, hogy eltolok valamit ezen a talicskán a kerítésig, amit te nem tudsz visszatolni!
- Oké, fogadok egy havi fizetésemben.
- Rendben - mondta az öreg, és fogta a talicskát. - Ülj bele!

Egy ács az építkezésen dolgozik. Éppen a a kollégájával fűrészelnek, amikor megcsúszik a fűrész, és véletlenül levágja emberünk fülét. A fül leesik az utcára.
Arra jön egy járókelő, és az ács lekiabál neki:
- Elnézést uram, nem látta véletlenül a fülemet? Oda kellett leesnie az utcára...
A járókelő keresgél kicsit, majd megtalálja.
- Ez volt az? - kérdezi, és undorodva felemeli a földről.
- Nem - válaszolja az ács - az enyém mögött egy ceruza is volt.

Az igazgatót meglátogatja egy barátja, de csak egy szép robot-titkárnő fogadja, aki géphangon közli:
-- A fő-nö-köm be-teg-ál-lo-mány-ban van, ha ó-hajt-ja, a-zért ki-szol-gá-lom. Ha a jobb mellemet nyomja meg, ká-vét, ha a balt, akkor teát szolgálok fel.
A barátnak tetszik is a szép robotnő, kíváncsi is, és próbaképpen a szoknyája alá nyúl, de ordítva kapja vissza a kezét.
- A lá-bam kö-zött a ce-ru-za-he-gye-zo van, e-gyéb-ként a fő-nö-köm is e-mi-att van be-teg-ál-lo-mány-ban.

Egy vállalat vezetője egy nap új alkalmazottat vesz fel.
- Mi a neve? - kérdezi a jelentkezőtől.
- István - válaszol a férfi. A főnök arca elborul:
- Nézze, nem tudom, eddig milyen helyen dolgozott, de nálunk senkit nem szólítanak a keresztnevén.
Ez csak fölösleges bizalmaskodáshoz vezetne, ami tudvalevőleg a tekintély rombolását eredményezi. Alkalmazottaimat kizárólag a vezetéknevükön szólítom - Kovács, Kiss, Varga - csak a vezetéknév, érti, ugye? Magának én Nagy igazgató úr vagyok.
Semmi haverkodás, és akkor minden rendben lesz.
Akkor kezdjük még egyszer. Mi a teljes neve?
A jelentkező sóhajt, majd kiböki:
- Drágám. A nevem Drágám István.
- Rendben István, akkor beszéljünk az anyagiakról!

Egy sebészorvos érdeklődéssel olvassa az újságban, hogy egy néger férfi baleset során elvesztett jobb középső ujja helyére egy fehér embertől származó ujjat varrtak. Egyszer a buszon utazik, és felfigyel egy fogódzkodó fekete kézre, fehér középső ujjal.

Izgatottan megszólal:
- Uram, nem is tudja, mennyire örülök! Szóval ön az a híres páciens...

- Nézze, én egy egyszerű kéményseprő vagyok, épp a barátnőmtől jövök, és nem tudom, mi a fenét akar maga tőlem.

A munkások felfigyelnek rá, hogy a főnök gyakran elmegy a munkaidő vége előtt, és már nem jön vissza. Elhatározzák, hogy ők sem maradnak a munkaidő végéig, így előbb hazamennek. Egyikük megy haza, és látja, hogy a főnök kocsija parkol a házuk előtt. Belép a lakásba, és egyértelmű zajok hallatszanak a hálószoba felől, alig tud észrevétlenül visszavonulni.
Pár nap múlva ismét elmegy a főnök, a munkások szedelőzködnek, de emberünk láthatóan maradni akar dolgozni.
- Mi az, te nem mész haza? - kérdik a többiek.

- Nem, én a múltkor is majdnem lebuktam.

Megkérdezi a főnök a leendő alkalmazottat:
- Hogy hívják?
- Lajos.
- Nézze uram, nálunk nem szokás senkit a keresztnevén szólítani, ez túlzott bizalmaskodásra adhat okot. Engem is mindenki Kiss úrnak szólít. Tehát, mi a vezetékneve?
- Kedves. A nevem Kedves Lajos.
- Nos, Lajos, akkor a következő lenne a kérdésem...

Az igazgató előhúz egy bikinit a fiókjából és átadja az új titkárnőjelöltnek:
- Kisasszony, kérem először is töltse ki ezt, a többit majd utána meglátjuk.

Felvétel előtt átnézik az új jelölt munkakönyvét.
- Uram, amint látom, az utóbbi két évben 10 munkahelye volt.
- Ebből is látszik, hogy mennyien tartanak rám igényt!

- Drágám, már 5 éve nem voltunk sehol nyaralni. Miért nem veszel ki végre két hét szabadságot?
- Nem akarok olyan sokat távol lenni a munkahelyemről.
- Miért? Nélküled nem boldogulnának?
- De, igen, és nem akarom, hogy erre rájöjjenek.