Az idősödő színész nagy gondban van: nem kap szerepet, mivel állandóan elfelejti a szövegét. Végre, hosszú idő után kap egy mellékszerepet. A rendező instruálja:
- Akkor a mutató és hüvelykujja közé rakja azt a szál rózsát, bemegy a színpad közepére, megáll és azt mondja: "Ah, ez a kedvesem illata!"
A színész egész éjszaka gyakorol, majd másnap az előadáson bemegy a színpadra, és hiba nélkül elmondja a szöveget: "Ah, ez a kedvesem illata!" A közönség soraiban hatalmas derültség lesz úrrá. Kint, a színfalak mögött a rendező tajtékozva kiáltja:
- Mit csinált, maga idióta. Nevetségessé tett ennyi ember előtt!
- Miért, én jól elmondtam a szövegemet! - védekezik a színész.
- Igen, de a rózsát kint hagyta, maga szerencsétlen!

Egy fickó bemegy az orvoshoz:
- Doktor úr, segítsen rajtam! Mindig álmos vagyok, és gyakran elbóbiskolok munka közben. A főnököm azt mondta, hogy kirúg, ha még egyszer el merek aludni.
- Sebaj, tudok egy jó gyógyszert! Ebből vegyen be kettőt lefekvés előtt és minden rendben lesz.
A fickó hazamegy, és lefekvés előtt négy pirulát is bevesz a kettő helyett. Reggel frissen kel és elmegy a munkába.
- Főnök úr, soha többé nem fogok elaludni munka közben!
- Ennek örülök, de hol volt a múlt héten?

Egy vasútállomásra keresnek egy új váltókezelőt. Az állomás vezetője vizsgáztatja az új embert:
- Mondja, mit csinálna akkor, ha az egyes vágányon északról jönne az Északi gyors, és ugyancsak az egyes vágányon haladna északi irányba a Déli gyors?
- Azonnal felhívnám a bátyámat.
- Na, és miért őt?
- Mert sose látott még ekkora balesetet!

Elrendelték, hogy ezentúl a gyárunk mellett az italbolt csak a munkaidő kezdete után árulhat szeszt.
Eddig csak piásan mentem reggel a gyárba, most meg még el is fogok késni.

Főnök az újonnan felvett titkárnőhöz:
-Először csak egy szoknya lesz a fizetése, amit viszont gyakran meg fogok emelni.

Még fiatal ügyvéd voltam, épp megkaptam az új irodámat, s már vártam is, kik jönnek.
Kis idő múlva az üvegajtómon keresztül emberi árnyékot vettem észre, s úgy gondoltam, az első ügyfelemre jó benyomást kell tennem, ezért felvettem a telefonkagylót és képzelt beszélgetésbe kezdtem.
Valahogy így hangzott: - Igen, Mr. John, megpróbálok időt szakítani az ön jelentéktelen kis ügyére is, csak az az igazság, hogy nagyon elfoglalt vagyok, mert sok az ügyfél.
Ekkor letettem a kagylót, és gondolván, hogy nagy hatással voltam első ügyfelemre, így szóltam:
- Jó napot! Kérem foglaljon helyet! Miben segíthetek?
És a válasz:
- Bocsánat uram, az előbb szóltak, hogy önnél még nincs bekötve a telefon!

Egy fiatal pap nagyon ideges volt élete első temetésén. Amikor a sírba helyezték a koporsót, elfelejtette, hogy mi következik. A temetkezési vállalkozó, látva a pap zavarát, odasúgta neki:
- Most pedig kérem a családot, hogy állja körbe a sírt.
Erre az atya fennhangon a következőt mondta:
- Most pedig kérem a családot, hogy adja körbe a sört.
A gyászolók döbbenten egymásra néztek, de nem szóltak semmit.
A temetés után két sírásó ballagott hazafelé az úton. Azt mondja az egyik:
- Te haver, én nem kaptam sört.
Mire a másik:
- Nem hallottad, csak a családtagokat kínálták?!

Egy apáca elhatározza, hogy megpróbálja jó útra téríteni a zárda mellett dolgozó építőmunkásokat, mivel igen zavarja a fülét az állandó káromkodás.
Úgy gondolja, hogy a legjobb módszer, ha az ebédszünetben ő is a munkásokkal ebédel, így nem tartja fel őket.
Becsomagolja az ebédjét egy zacskóba, és ebédidőben odamegy a munkásokhoz.
- Jó napot uraim! - kezdi a mondandóját mosolyogva. - Ismerik Önök Jézus Krisztust?
A munkások döbbenten egymásra néznek, majd egyikük odakiált az építkezés másik végében üldögélő munkásoknak:
- Hé! Ismeritek valaki Jézus Krisztust?
- Mé' kérded? - kiabálnak vissza.
- Mert meghozta a felesége az ebédet!

A gyárigazgató beviszi a 19 éves fiát az üzembe.
- Mindent mutasson meg neki Micike! - mondja a titkárnőjének.
- Mindjárt az első nap főnök?

Az étkezőkocsi főpincére az újoncot oktatja.
- A levest mindig közvetlenül Győr után szolgáld fel...
- Miért?
- Mert ott van egy csomó váltó. Az utasok mindig az ölükbe lötyögtetik, és mi halálra röhöghetjük magunkat.