Egy székely öreg sakkozik a lovával.
Ezt látva átszól neki a szomszéd:
- A csudába, hogy magának ilyen okos lova van?
Mire a székely gúnyosan:
- Ez okos? 5:2-re vezetek.

Áll a székely az akasztófa alatt, nyakában a kötéllel. A hóhér megkérdezi:
- Na öreg, mi az utolsó kívánsága?
A székely nem mond semmit. A hóhér lassan elkezdi húzni a kötelet, lassan rászorul a hurok a székelyember nyakára, és amikor már nem kap levegőt, elkezd irgalmatlanul kapálózni.
A hóhér gondolván hogy mégiscsak van egy utolsó kívánsága, visszaengedi a földre, erre a székely:
- A jóistókát neki, majdnem megfulladtam!

Miről ismerik meg a székelyt a budapesti vidámparkban?
-???
-Bicskával eszi a vattacukrot!

Az öreg székely kaszál a mezőn. Látja ám, hogy a fia futva érkezik a falu felől.
A gyerek messziről kiabálja:
- Édesapám, jőjjék rögvest haza, mert nagy baj van!
- Osztán mi a baj, fiam?
- A szomszédból átjött a Mihály bá, osztán addig-addig, hogy befeküdtek idesanyámmal a dunyha alá.
Az székely kezében megáll a kasza, megvakarja a fejét és elgondolkodva ezt mormogja:
- De nagy marha ez a Mihály szomszéd! Pedig neki nem is lenne muszáj...

A székely és a fia egy ágyban, egy dunna alatt fekszenek. Az öreg mocorgásra lesz figyelmes, meg is kérdi a fiát:
- Mit csinálsz fiam?
- Maszturbálok, édesapám!
- Oszt,...jó?
- Nem igazán, édesapám.
- Hát akkor, fiam talán próbáld meg a sajátoddal!

A székely református bácsika bemegy a templomba. A templomban éppen úrvacsora osztás folyik. A székely bácsi is beáll a sorba. Mikor a pap elé ér, a pap odaadja neki a bort. A székely, miután ivott, még egyszer beáll a sorba, mert a bor nagyon ízlik neki. Ez így megy háromszor, mikor a pap így szól a székelynek.
- Bácsikám, nem szégyenli magát? Már harmadszor áll be a sorba!
A székely így válaszol:
- Elnézést plébános úr, de azt hittem hogy eladták a templomot és isszák az áldomást.

Bevonul a székely legény katonának. Búcsúzásul egy hatalmas pofont kap az apjától.
Aztán mély komolysággal azt mondja az öreg:

- Fiam, ezt soha, senki mástól, semmi körülmények közt el ne tűrd!

Két székely ül egy szobában az asztal mellett. Hallgatnak.
Egyszer csak elereszt egy békegalambot valamelyik.
- Kend volt az?
- Nem én.
- Hát akkor ki?
- A kutya...
Körülnéz a másik.
- Nincs is bent!
- Majd bejön.

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "Vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.
De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritáte.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, hogy min nevet ennyire.
- Hát, csak azon, hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".

Házsártos felesége van a székelynek. A patikus azt mondja a férfinak, hogy erre van egy jó orvossága.
Amikor a székely elment hozzá, adott neki két jókora pofont azzal, hogy ezt adja be a feleségének, erre a betegségre ez az orvosság.
Amikor az asszony legközelebb korholni kezdi az urát, az pofon vágja egyszer, s láss csodát, az asszony elhallgat. Amikor a székely visszamegy a gyógyszertárba, a patikus érdeklődik, hogy használt-e a gyógyszer.
- Használt bizony! Sőt elég volt egy is, a másik nem kellett, ezért azt visszahoztam - ezzel leken egy hatalmas fülest a patikusnak.