A székely bácsi utast vesz föl a kocsijára. Ahogy mennek a kanyargós úton, egy kivételesen éles kanyar tűnik fel előttük, de a székely nem fékez, sőt odacsap a lovak közé.
- Fékezzen, bátyám, mert kisodródunk!
Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, és be is veszik a kanyart. Nemsokára egy újabb éles kanyar tűnik föl előttük. Az utas megint megszólal:
- Fékezzünk bátyám, mert mind itt halunk!
- Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, de beveszik ezt a kanyart is.
Ezután egy harmadik kanyar is feltűnik, de az utas már nem szól semmit, gondolja, tudja a székely a dolgát. A kanyarnál a kocsi kisodródik, felborul és darabokra törik. A kocsi roncsai közül egyszer csak kikászálódik az öreg székely, és így szól:
- Harminc éve ezen az úton járok, de ezt a kanyart még sose sikerült bevennem!

Az öreg székely kaszál a mezőn. Látja ám, hogy a fia futva érkezik a falu felől.
A gyerek messziről kiabálja:
- Édesapám, jőjjék rögvest haza, mert nagy baj van!
- Osztán mi a baj, fiam?
- A szomszédból átjött a Mihály bá, osztán addig-addig, hogy befeküdtek idesanyámmal a dunyha alá.
Az székely kezében megáll a kasza, megvakarja a fejét és elgondolkodva ezt mormogja:
- De nagy marha ez a Mihály szomszéd! Pedig neki nem is lenne muszáj...

Az öreg székely arra tanította a fiát, hogy minden nagyobb munka előtt rá kell gyújtani egy cigarettára. Egy nap így szól a fiú:
- Idesapám, gyújtsunk mán rá!
Csodálkozik az öreg Áron: ugyan mi ütött ebbe a gyerekbe, hogy ilyen szorgalmas lett hirtelen.
Leülnek, nagy türelemmel, sodornak egy egy cigarettát, majd rágyújtanak.
Nagy élvezettel elszívják a cigit, majd megszólal az öreg Áron.
- No asztán mond csak, mi lenne az a nagy munka?
- Hááát idesanyám beleesett a kútba, talán nem lenne rossz cselekedet ha kihúznánk.

- Mi a baj, sógor? - kérdezi az egyik.
- Tudod, rettenetesen fáj a fogam! - panaszolja a másik.
- Há' mér nem húzatod ki? Ha az enyém volna, én már rég kihúzattam volna!
- Ez az! Ha a tiéd lenne, már én is kihúzattam volna!

Az öreg székely utazik a vonaton, a kalapja mellé tűzve egy jegy. Jön a kalauz:
- Jegyeket, bérleteket!
Az öreg erre elkezdi aggódva keresni a jegyet. A kaller, látván a jegyet a kalapra tűzve, gondolja, hogy megvicceli az öreget.
- Tudja mit öreg, mire végigellenőrzöm a kocsit meglegyen az a jegy!
Az öreg székely csak ül nyugodtan. Végez a bakter, odalép az öreghez, kérdi:
- Megvan-e a jegy, öreg?
A székely erre elkezdi még kétségbeesettebben keresni a jegyet. Közben beérnek a végállomásra, így szól a bakter: - Na öreg, most az egyszer elengedem magát!
Az öreg leszáll, a kaller dagadó mellel kihajol az ablakon és így szól:
- Amúgy ott van ám a jegy a kalapjára tűzve!
Mire az öreg székely:
- Tudom fiam, az a múlt heti...

Egy székely bácsi ül a padon és ellette fekszik egy kutya. Odamegy hozzá egy turista.
- Bátyám, harap a kutyája?
- Nem harap az.
Erre a turista meg akarja simogatni a kutyát, de az mégis jól megharapja.
- Jaj! Azt mondta, nem harap a kutyája!
- Az enyém nem is, de ez a sógorom kutyája.

A halál kopogtat a székely ajtaján.
- Én vagyok a halál és az életedért jöttem.
A székely beszól a szobába:
- Életem téged keresnek!

Hazaér a székely fiú messzi útról az apjához. Udvaron elkiáltja magát:
- Ídesapám!
Semmi válasz. Bemegy a konyhába, ott is:
- Ídesapám!
Megint semmi. Benyit a fészerbe, látja az apja ott hámozza a krumplit. Odaszól neki felháborodva:
- Hát ídesapám! Hát itt szólogatom miúta, hogy meggyüttem!
Az öreg nyugodtan válaszol:
- Tudom fiam, bólogattam!

- Miről ismered meg a székely embert a vidámparkban?

- Arról, hogy bicskával eszi a vattacukrot!

Székely bácsit kérdezik:
- Bátyám, ha adok magának két nyulat meg még két nyulat, akkor hány nyula lesz?
- Öt!
- Nem. Akkor, máshogy kérdezem. Adok három nyulat meg egy nyulat, akkor hány nyula lesz?
- Öt!
- Neeeem! Miért lenne már öt?!
- Mert egy már van otthon.