Idős székely házaspár ücsörög a ház előtt. Morfondírozik az öreg:
- Te anyjuk! Egyikőnk meghal, én beköltözök a városba...

A székely gyerek a szomszéd faluba jár udvarolni. A falu nincs túl közel, ezért egyik nap mondja az apjának:

- Édösapám, oszt mi vóna, ha kőccsönadná nekem a biciglijét? Ígérem, hogy nem esik bántódása.

- Jóvan fiam, viheted, de itt ez a doboz vazelin és ha meghallod, hogy megdördül az ég, akkor abban a pillanatban rohansz és bekened vele, mer ha egy rozsdafoltot meglátok rajta, a fejedet széjjelvágom!
- Úgy lesz édesapám!

El is megy a gyerek a bringával a lányhoz. Aztán telik-múlik az idő, benyomják a vacsorát is a lány családjával. A kaja végeztével megszólal a lány apja:

- No, akkor aki előbb megszólal, biz az fog mosogatni.
Kemény játék, de senkinek nincs kedve azt a sok koszos tányért, meg zsíros fazekat simogatni így, hát ülnek csendben egy darabig.

Egyszer csak a fiú gondol egyet, felkapja a csajszit, felcsapja az asztalra és irgalmatlanul elkezdi döngetni.
A papa húzza a száját, vörösödik a feje, de nem szól semmit. Na megvolt a dolog visszaülnek szép csendben.
Ülnek még vagy fél órát, mire a gyerek megint gondol egyet, felcsapja a mamát is az asztalra, megdöngeti rendesen azt is.
A fater feje már majd szétmegy az idegtől, remeg mint a kocsonya, de meg nem szólal.
Visszaülnek megint, egyszer csak megdördül az ég! A gyerek előkapja a vazelint, mire a papa:

- Na jól van fiam, majd én mosogatok!

Egy székely fiatalember el szeretne menni a bálba, de nincsen ünneplős cipője. Elhatározza hogy kifényesíti a gumicsizmáját és abban megy majd el táncolni. Így is tesz.
Aznap este a bálban először Annát kéri fel táncolni. Tánc közben lenéz, és azt mondja:
- Anna, rajtad kék bugyi van.
- Hát ezt honnan tudod?
- Tudom.
Másodszorra Natasát kéri fel táncolni. Tánc közben ismét lenéz és azt mondja:
- Natasa, rajtad fehér bugyi van.
- Ezt meg honnan tudod?
- Tudom.
Harmadszorra Nórát kéri fel táncolni. Tánc közben megint lenéz, majd ijedten felkapja a fejét:
- Nóra, van rajtad bugyi?
- Nincs. - válaszolja.
- Huh, már azt hittem, hogy a csizmám repedt szét.

Elviszi a székely a fiát horgászni. Kieveznek a csónakkal, belógatják a csalit, majd leülnek. Egy félóra múlva megkérdi a gyerek:
- Édesapám, miért lebeg a csónak a víz tetején?
- Azt én nem tudom - mondja az öreg.
Eltelik egy újabb félóra.
- Édesapám, a halak hogyan tudnak levegőt venni a víz alatt? - kérdi ismét a gyerek.
- Hát azt én nem tudom - feleli az öreg.
Kis idő múlva:
- Édesapám, miért kék az ég? - kérdi a gyerek.
- Azt nem tudom - mondja újra az öreg.
- És édesapám, nem baj, hogy ilyen sokat kérdezek?
- Nem baj fiam, ha nem kérdezel, akkor nem is okosodsz!

Az öreg székely túl sokat ivott a kocsmában és már kétségei vannak a személyazonosságáról is, ezért elhatározza, hogy hazamegy. Kimegy a szekeréhez, de látja, hogy valaki kifogta a két lovat a szekérből..
Ekkor így szól magához:
- Ha én vagyok a Fábián Áron, akkor ellopták a két lovamat, de ha nem én vagyok a Fábián Áron, akkor találtam egy szekeret.

Egy székely ember kiküldi a fiát vizet húzni a kútról. A gyerek jól meglendíti a gémet, de beleakad az ingujja és felrántja a magasba. Vergődik egy jódarabot, de nem szabadul, azért nekikezd erősen kiabálni:
– Idösapám! Idösapám, segítsen! Le fogok esni!
Az öreg nagy komótosan kiballag:
– No, aszt nincs elég hely?

Az öreg székely arra tanította a fiát, hogy minden nagyobb munka előtt rá kell gyújtani egy cigarettára. Egy nap így szól a fiú:
- Idesapám, gyújtsunk mán rá!
Csodálkozik az öreg Áron: ugyan mi ütött ebbe a gyerekbe, hogy ilyen szorgalmas lett hirtelen.
Leülnek, nagy türelemmel, sodornak egy egy cigarettát, majd rágyújtanak.
Nagy élvezettel elszívják a cigit, majd megszólal az öreg Áron.
- No asztán mond csak, mi lenne az a nagy munka?
- Hááát idesanyám beleesett a kútba, talán nem lenne rossz cselekedet ha kihúznánk.

A rendőr megállítja a székely parasztbácsit...
- Hé bátyám, mit visz azon a szekéren?
A parasztbácsi odahajol a rendőr füléhez, és halkan belesúgja:
- Szénát.
- És miért sugdolózik?
- Hogy a lovak ne kérjenek!

Az öreg székely meg a fia ülnek a szekéren.Egyszer csak elhaladnak egy feszület mellett.
Így szól az öreg székely:
- No! Látod fiam? Ő az, aki a mindennapi kenyerünket adja.
Mire a fiú:
- Mié? Pék a csávó?

- Mikor lesz félcipőm édesanyám?
- Majd, ha fél lábad lesz fiam!
- És addig meg mit húzzak fel?
- Két vödör vizet, de igen gyorsan!