A halál kopogtat a székely ajtaján.
- Én vagyok a halál és az életedért jöttem.
A székely beszól a szobába:
- Életem téged keresnek!

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal:

"Ave Cezar Vavan"

Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, így már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.

De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a bukaresti nemzeti múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög.

Oda is súgja neki a múzeumőr:

- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Sekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni.
Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.

- Hát, csak azon - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".:)

Az öreg székely kivándorlási kérelemmel fordul az útlevél osztályhoz.
A tisztviselő megkérdi tőle, hogy mivel indokolja szándékát?
- Nézze, fiatal koromban tiltották a homoszexualitást.
Most nem szólnak érte. Én nem akarom megvárni, amíg kötelező lesz!

Székely bácsit kérdezik:
- Bátyám, ha adok magának két nyulat meg még két nyulat, akkor hány nyula lesz?
- Öt!
- Nem. Akkor, máshogy kérdezem. Adok három nyulat meg egy nyulat, akkor hány nyula lesz?
- Öt!
- Neeeem! Miért lenne már öt?!
- Mert egy már van otthon.

Két székely horgászik. Egyszer csak az egyik fog egy szép pontyot. Szó nélkül elteszi a haltartóba, újra bedob, leül a bot mögé, aztán végre megszólal:
- Na, megvan a második.
Csodálkozik a másik székely:
- Na ne, mikor fogta az elsőt?
- Úgy öt éve.

Nyár van, kegyetlenül süt a nap, a hőség szinte elviselhetetlen.
Az öreg székely a fiával kaszál kint a réten.
Megszólal a fiú:
- Ez nem igazság édesapám! Mi itt a nagy melegben kaszálunk, míg otthon anyám a húgommal a hűvös pincében kötöget.
- Ne búsulj fiam, lesz ez még másképp is.
Gondold csak el, jön a tél, mi a jó hűvösben fent a hegyen vágjuk a fát, de anyádék otthon a nagy melegben kell kötögessenek.

Az öreg székely áll a pusztában a botjára támaszkodva, és nézelődik.
Arra megy az egyik falubelije.
- Mit csinál itt Áron bátyám?
- Gondolkodok fiam!
- Oszt a nyáj merre van, Áron bátyám?
- Hát éppen azon gondolkodom fiam...

Hazaér a székely fiú messzi útról az apjához. Udvaron elkiáltja magát:
- Ídesapám!
Semmi válasz. Bemegy a konyhába, ott is:
- Ídesapám!
Megint semmi. Benyit a fészerbe, látja az apja ott hámozza a krumplit. Odaszól neki felháborodva:
- Hát ídesapám! Hát itt szólogatom miúta, hogy meggyüttem!
Az öreg nyugodtan válaszol:
- Tudom fiam, bólogattam!

Az öreg székely meg a fia fát vágnak.
A fiú odasuhint egy nagyot, de véletlenül levágja az apja lábát.
Erre az öreg:
- Áron, még egy ilyen és seggbe rúglak !

Kieveznek a csónakkal, belógatják a csalit, majd leülnek. Egy félóra múlva megkérdi a gyerek:
- Édesapám, miért lebeg a csónak a víz tetején?
- Azt én nem tudom - mondja az öreg.
Eltelik egy újabb félóra.
- Édesapám, a halak hogyan tudnak levegőt venni a víz alatt? - kérdi ismét a gyerek.
- Hát azt én nem tudom - feleli az öreg.
Kis idő múlva:
- Édesapám, miért kék az ég? - kérdi a gyerek.
- Azt nem tudom - mondja újra az öreg.
- Édesapám, nem baj, hogy ilyen sokat kérdezek?
- Nem baj fiam, mert ha nem kérdezel, akkor nem is okosodsz!