A székely fintorogva beleszagol a levegőbe:
- Fiam, te voltál?
- Nem.
- Asszony, akkor te?
- Nem.
- Akkor én.

Az öreg székely elmegy a kupiba, hogy beszéljen a Madammal a fia érdekében. - Aztán ért-e a szerelmeskedéshez az a gyerök? Kérdi az öregtől a Madam.
- Hááát pödri meg az öreg a bajszát, 2 éve magáévá tett az erdőn egy barna medvét, azóta nincs olyan hónap, hogy az ne hozna neki egy csupor mézet hálából!

Idösapám! Látott már maga parabola antennát?
- Hogyne fiam, még ettem is.
- De idösapám, az fémbű van.
- Ja, hát akkor csak láttam.

Gombázni megy a székely meg a komaasszonya.
Hazafelé menet az asszony nem állja meg szó nélkül:
- Hej koma, de féltem én az erdőben, hogy lefog!
- Ugyan, komaasszony, már hogy fogtam volna le, hiszen vizes volt a fű.
- Ejnye, hát leterítettem volna a nagy kendőt!

- Honnan tudja szomszéd, hogy az én kutyám szedte szét a maga libáit? kérdi a székely a szomszédját.
- Hát hogyne tudnám, amikor látom, hogy a maga felesége már a negyedik kispárna huzatot tömi meg libatollal!

Az öreg székely unokája hazatér a kirándulásból és ajándékba ad az öregnek egy dobozos sört.
Az öreg megköszöni, majd előkapja bicskáját és kanyarint egy lyukat a doboz tetejére.
Az unokája felkiált:
- Papa, azt nem úgy kell felbontani. Ott van a tetején az a kis pöcök, azt kell meghúzni és akkor kinyílik.
- Na jah, - mondja az öreg - az azoknak van, akiknek nincs bicskájuk.

A székely bácsi utast vesz föl a kocsijára. Ahogy mennek a kanyargós úton, egy kivételesen éles kanyar tűnik fel előttük, de a székely nem fékez, sőt odacsap a lovak közé.
- Fékezzen, bátyám, mert kisodródunk!
Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, és be is veszik a kanyart. Nemsokára egy újabb éles kanyar tűnik föl előttük. Az utas megint megszólal:
- Fékezzünk bátyám, mert mind itt halunk!
- Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, de beveszik ezt a kanyart is.
Ezután egy harmadik kanyar is feltűnik, de az utas már nem szól semmit, gondolja, tudja a székely a dolgát. A kanyarnál a kocsi kisodródik, felborul és darabokra törik. A kocsi roncsai közül egyszer csak kikászálódik az öreg székely, és így szól:
- Harminc éve ezen az úton járok, de ezt a kanyart még sose sikerült bevennem!

Egy román ember egy székelynek:
- Figyu, van pálinkám! 38 fokos!
Mire a székely:
- Lázad van öreg, nem pálinkád!

A székelynek nagyon hisztis a felesége.
Elmegy hát a gyógyszertárba valami gyógyírt kérni rá a patikustól.
Elpanaszolja baját, mire az inti, hogy hajoljon közelebb.
A patikus lekever két jó nagy pofont a székelynek, és hozzá teszi:
- Ezt adja be otthon a feleségének, amikor elkezd hisztizni.
Az első adandó alkalommal, mikor elkezd hisztizni a felesége, le is kanyarint neki egy nagy pofont, mitől az nyomban befejezi a hisztizést.
Megy is sürgősen megköszönni a "gyógyszert" a patikusnak, de ahogy a közelébe ér, lekever neki is egy jókora pofont, és hozzáteszi:
- Köszönöm a gyógyszert, de tudja, a fele megmaradt és visszahoztam, még mielőtt a szavatossága lejárna.

A kisgyerek az apjával a szabadba dolgozik. Farkasordító hideg van, fázik a gyerek keze. Nézi, hogy az apja időnként a tenyerét lehelgeti, s megkérdezi:
- Mit csinál, édesapám?
- A kezem melegítem.
Délidőben elmennek ebédelni, s az apa fújni kezdi a forró levest.
- Miért fújja édesapám?
- Mert forró, s így gyorsabban hűl.
Elcsodálkozik a gyerek:
- Csuda egy pofája van magának édesapám! Ha kell, meleget, ha kell, hát hideget fúj.