Idösapám! Látott már maga parabola antennát?
- Hogyne fiam, még ettem is.
- De idösapám, az fémbű van.
- Ja, hát akkor csak láttam.

A székely és a fia hazafelé tartanak szekérrel a vásárból. Meleg van, az öreg megszomjazik, megállnak egy kocsma előtt.
-Na fiam, én ide bemegyek, megiszok egy sert, te addig vigyázol a szekérre, nemsoká jövök.
Telnek a percek, órák,a fiú már nagyon ideges, nagysokára kijön az öreg, mire a fia mérgesen:
-Idesapám, maga olyan mint a kutya fasza, igen könnyen megyen bé, aztán meg nehezen gyün ki!!
Az öreg megpödri a bajszát, majd foghegyről odaveti:
-Igen fiam? Te meg mint az anyád picsája, minél nagyobb vagy, annál kevesebb örömem telik benned...

Egy román fickó stoppol az útszélen. Megáll neki az öreg székely a szekérrel.
- Bátyám, messze van Kolozsvár? - kérdezi a román.
- Nincs az olyan messze.
- Felszállhatok?
- Persze, üljön csak fel!
Mennek vagy 3 órát, a román már kezd nagyon ideges lenni:
- Mondja messze van még Kolozsvár?
- Há' most má azé elég messze.

Bevonul a székely legény katonának. Búcsúzásul egy hatalmas pofont kap az apjától.
Aztán mély komolysággal azt mondja az öreg:

- Fiam, ezt soha, senki mástól, semmi körülmények közt el ne tűrd!

- Mondja bácsikám, miért ilyen soványak ezek a tehenek, ezen a dús füvű legelőn? - kérdezi az állatokat legeltető székelytől egy arra járó turista.
- Hát bizony fiam, komoly oka van annak - feleli az öreg.
- Mi az?
- Amióta eladtam mellőlük a bikát, csak nefelejcset hajlandóak enni.

A kínaiak világhódító hadjáratba kezdenek, és szépen lassan eljutnak Székelyföldig. Felsorakozik a két hadsereg egymással szemben, majd a kínai vezér megbeszélésre hívja a székely vezért, Áront.
- Nem félsz? - kérdi a kínai.
- Hát, miért is félnék? - kérdi hetykén Áron.
- Azért - válaszol a kínai -, mert mi 150 millióan vagyunk,
ti meg csak 20 ezren.
Elkerekedik Áron szeme, feltolja a kucsmáját, megvakarja a fejét majd hátrafordult a hadaihoz:
- Emberek! Hova a fenébe fogunk eltemetni 150 millió kínait?

Megy a székely a fiával horgászni. Kieveznek a csónakkal, belógatják a csalit, majd leülnek.
Egy félóra múlva megkérdi a gyerek:
- Édesapám, miért lebeg a csónak a víz tetején?
- Azt én nem tudom - mondja az öreg.
Eltelik egy újabb félóra.
- Édesapám, a halak hogyan tudnak levegőt venni a víz alatt? - kérdi ismét a gyerek.
- Hát azt én nem tudom - feleli az öreg.
Kis idő múlva:
- Édesapám, miért kék az ég? - kérdi a gyerek.
- Azt nem tudom - mondja újra az öreg.
- És édesapám, nem baj, hogy ilyen sokat kérdezek?
- Nem baj, kérdezz fiam, hogy okosodj.

A székely bácsi utast vesz föl a kocsijára. Ahogy mennek a kanyargós úton, egy kivételesen éles kanyar tűnik fel előttük, de a székely nem fékez, sőt odacsap a lovak közé.
- Fékezzen, bátyám, mert kisodródunk!
Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, és be is veszik a kanyart. Nemsokára egy újabb éles kanyar tűnik föl előttük. Az utas megint megszólal:
- Fékezzünk bátyám, mert mind itt halunk!
- Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, de beveszik ezt a kanyart is.
Ezután egy harmadik kanyar is feltűnik, de az utas már nem szól semmit, gondolja, tudja a székely a dolgát. A kanyarnál a kocsi kisodródik, felborul és darabokra törik. A kocsi roncsai közül egyszer csak kikászálódik az öreg székely, és így szól:
- Harminc éve ezen az úton járok, de ezt a kanyart még sose sikerült bevennem!

Két székely barkochbázik:
- Sündörödik?
- Lá.
- Hümdörödik?
- Lá.
- Penderedik?
- Lá.
- Akkor DNS molekula!

A vasárnapi ebéd után a székely, meg a fia kiülnek a tornácra, az öreg rágyújt a pipájára.
Persze, odagyün a kutya, leheveredik, oszt elkezdi nyalni a tökeit.
Nézi a gyerek, nézi, majd rákérdez az apjára:
- Idösapám! Maga szerint ezt én is mög tunnám csinálni?
Az öreg kiveszi a csutorát a fogai közül:
- Löhet fiam, de mög fog harapni.