Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "Vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.
De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritáte.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, hogy min nevet ennyire.
- Hát, csak azon, hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".

Az öreg székely kivándorlási kérelemmel fordul az útlevél osztályhoz.
A tisztviselő megkérdi tőle, hogy mivel indokolja szándékát?
- Nézze, fiatal koromban tiltották a homoszexualitást.
Most nem szólnak érte. Én nem akarom megvárni, amíg kötelező lesz!

A székely fiú ebéd közben így szól az anyjához:
- Idösanyám, szerintem nem elég savanyú ez a káposzta.
- Fiam, de hát ez mákos tészta.
- Ja, annak elég savanyú.

A székely legény hazaviszi leendő feleségét, hogy bemutassa szüleinek, mire az apja a fülébe súgja:
- Ne vedd el fiam, tőlem van.
Legközelebb beállít a srác egy másik lánnyal, az apja megint a fülébe súgja:
- Ne vedd el fiam, tőlem van.
Egy hónap múlva a legény beállít egy újabb lánnyal, mire az apja megint félrevonja:
- Ezt se vedd el fiam, ez is tőlem van.
Az anyja nem bírja tovább szó nélkül, magához inti a fiát:
- Fiam, vedd el bármelyiket, te meg nem apádtól vagy.

Áll a székely az akasztófa alatt, nyakában a kötéllel. A hóhér megkérdezi:
- Na öreg, mi az utolsó kívánságod?
A székely nem mond semmit. A hóhér lassan elkezdi húzni a kötelet, lassan rászorul a hurok a székelyember nyakára, és amikor már nem kap levegőt, elkezd irgalmatlanul kapálózni. A hóhér gondolván hogy mégiscsak van egy utolsó kívánsága, visszaengedi a földre, erre a székely:
- A jóistókát neki, majdnem megfulladtam!

A székely református bácsika bemegy a templomba. A templomban éppen úrvacsora osztás folyik. A székely bácsi is beáll a sorba. Mikor a pap elé ér, a pap odaadja neki a bort. A székely, miután ivott, még egyszer beáll a sorba, mert a bor nagyon ízlik neki. Ez így megy háromszor, mikor a pap így szól a székelynek.
- Bácsikám, nem szégyenli magát? Már harmadszor áll be a sorba!
A székely így válaszol:
- Elnézést plébános úr, de azt hittem hogy eladták a templomot és isszák az áldomást.

A székely bácsi utast vesz föl a kocsijára. Ahogy mennek a kanyargós úton, egy kivételesen éles kanyar tűnik fel előttük, de a székely nem fékez, sőt odacsap a lovak közé.
- Fékezzen, bátyám, mert kisodródunk!
Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, és be is veszik a kanyart. Nemsokára egy újabb éles kanyar tűnik föl előttük. Az utas megint megszólal:
- Fékezzünk bátyám, mert mind itt halunk!
- Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, de beveszik ezt a kanyart is.
Ezután egy harmadik kanyar is feltűnik, de az utas már nem szól semmit, gondolja, tudja a székely a dolgát. A kanyarnál a kocsi kisodródik, felborul és darabokra törik. A kocsi roncsai közül egyszer csak kikászálódik az öreg székely, és így szól:
- Harminc éve ezen az úton járok, de ezt a kanyart még sose sikerült bevennem!

Az öreg székely meg a fia mennek az erdőben. Találnak egy puskát.
- Ez meg mi? - kérdi a fiú.
- Nem tudom fiam. Talán egy hangszer. Úgy nézem furulya.
- Szerintem inkább valami billentyűs hangszer lehet!
- Ezen ne vesszünk össze fiam! Én majd fújom, te meg húzogasd a billentyűt!
Úgy is tesznek, ahogy megállapodtak, de amint a gyerek meghúzza a billentyűt, a puska elsül és golyó leszakítja az öreg fél arcát. Megszólal erre a fiú:
- Maga könnyen vigyorog apám, de én nagyon megijedtem!

Öreg székelytől kérdezi az unokája:
- Öregapám, látott már maga antennát?
- Hát láttam is, meg ettem is.
- De hát az fémből van!
- Akkor csak láttam.

Egy székely paraszt bácsi bemegy a kocsmába, és egymás után kéri ki a feleseket és közben ezt hajtogatja:
"Vannak az életben megmagyarázhatatlan dolgok, vannak az életben megmagyarázhatatlan dolgok..."
A kocsmáros megkéri, hogy ugyan mondja már neki el, hogy mi az amit nem tud megmagyarázni.
"Hát fiam képzelje: fejem kint az istállóban a tehenet, erre az a piszkos tehén rúg egyet és felborítja a kannát, a tej pedig kiborul. Mondom, nem fogsz itt nekem szórakozni...
Fogtam és kikötöttem azt a lábát, amelyikkel rúgott, és fejtem tovább.
Erre a másik lábával is rúgott egyet, és a kanna újból kiborult.
Ekkor a másik lábát is kikötöttem, és megint fejem tovább.
Hát az a nyamvadt tehén most meg csapott egyet a farkával és megint felborította a kannát.
Na, gondoltam, akkor felkötöm a farkát a gerendához. Felálltam a fejőszékre és mivel nem volt kéznél kötél, kirántottam a gatyamadzagomat, mire a nadrágom természetesen lecsúszott.
Na, ebben a pillanatban lépett be az asszony...
Szóval, vannak megmagyarázhatatlan dolgok..."