Két székely pipázik az erdőben a tűznél. Egyszer csak megszólal a fiatalabb:
- Mondja kend, van-e másik gatyája?
Pipáznak tovább, pöfékelnek csöndesen, majd úgy 10 múlva az öregebb:
- Van biza.
Pipáznak tovább, nyugodtan pöfékelnek, mikor újabb 10 perc múlva a fiatalabb újra megszólal:
- Akkó ez hadd égjen.

Az öreg székely elmegy az orvoshoz.
A doki meghallgatja a tüdejét, s így szól hozzá:
- Kérem, sóhajtson nagyokat!
- Ej, haj...

Kieveznek a csónakkal, belógatják a csalit, majd leülnek. Egy félóra múlva megkérdi a gyerek:
- Édesapám, miért lebeg a csónak a víz tetején?
- Azt én nem tudom - mondja az öreg.
Eltelik egy újabb félóra.
- Édesapám, a halak hogyan tudnak levegőt venni a víz alatt? - kérdi ismét a gyerek.
- Hát azt én nem tudom - feleli az öreg.
Kis idő múlva:
- Édesapám, miért kék az ég? - kérdi a gyerek.
- Azt nem tudom - mondja újra az öreg.
- Édesapám, nem baj, hogy ilyen sokat kérdezek?
- Nem baj fiam, mert ha nem kérdezel, akkor nem is okosodsz!

Erősen ittasan, éjszaka megy haza a székely, s tűnődik, hogy hogyan menjen be, hogy meg ne tudják a szomszédok. Hirtelen ötlettel bekiált az ablakon:
- Itthon van-e a gazda?
Röstelli ám erősen az asszonyka, hogy nincs otthon ilyenkor a ház ura, s azt mondja:
- Itthon van hát!
Eltátja a száját odakint a székely:
- Akkor tán mégse az vagyok, akinek gondoltam magam...

Öreg székelytől kérdezi az unokája:
- Öregapám, látott már maga antennát?
- Hát láttam is, meg ettem is.
- De hát az fémből van!
- Akkor csak láttam.

Szörnyű vihar dühöng egy kis székely faluban. Sára nem hajlandó kimenni a kútra vízért, hogy levest főzzön az urának.
Ármin gazda jöve hazafele a kapálásból, és meghökken:
- Nincs ebéd, asszony?
- Csak nem kívánja kend, hogy bőrig ázzak azért a kis meleg ételért?
Az öreg nem szól semmit. Veszi a favödröt, kimegy a kútra, megtölti vízzel, és nyakon önti az asszonyt.
- Megbolondult kend? Miért öntött le? Csurom víz lettem!
- Most már vizes vagy, hát kimehetsz a kútra!

Egy városi fickó sétál a faluban, és a pályaudvart keresi. Meglát egy székely bácsit, odamegy hozzá és érdeklődik, hogy hány percre van innen a megálló.
- Hát, ha itt át vág a réten kb. 20, de ha a bika kint van, akkor csak 10 perc!

Édesapám mi az ott a kezében?
- Termosz.
- És az mire való?
- A meleget melegen tartja a hideget hidegen.
- És mi van benne?
- Két gombóc fagyi és egy kicsi tyúkhús leves.

Székely bácsi kiváló gazda:

Két méteres a kukoricája, banán, narancs, minden megterem a kertjében.
Az elvtársak igen figyelgetik, hogy ni az öreg mi mindenre képes a zord időjárás mellett ezen a sziklás talajon.
Jelentik is azonnal Moszkvába, hogy né van egy ilyen ügyes gazda, nem-e kell az oda a tundrára, hogy ott is termővé tegye a talajt.

El is viszik az öreget Moszkvába, ahol elmagyarázzák neki, repülővel közelítik meg a helyszínt, majd ott ahol már van út ledobják ejtőernyővel.
A gépen elmondják, hogy meg kell húzni a piros zsinórt, s akkor nyílik az ejtőernyő, ha mégsem, akkor a fehéret kell meghúzni, aztán majd odalent majd várni fogja egy mikrobusz. Száll az öreg lefelé, ráncigálja a piros zsinórt, leszakad. Megrántja a fehéret, leszakad.
- No - mondja az öreg - ezek után már csak a' baszik bé, ha a mikrobusz se fog várni.

Székely fiú hazaérkezik Budapestről, és visz az apjának egy dobozos sört. Apja elveszi a sört, előkapja a bicskáját, és kezdi bontani a dobozt, mire a fiú rászól:
- De idősapám! Itt ez a kallantyú. Arra való, hogy az ember meghúzza, és ki van nyitva a doboz.
- Na, igen! Annak, akinek nincsen bicskája!