Egy magyar, egy román és egy székely atyafi együtt utaznak a vonaton egy bombázóval. A csajszi szellent egy dörgedelmeset, majd feszült csend.
helyzetet kezelendő a magyar feláll, megigazítja nyakkendőjét és emésztési panaszaira hivatkozva elnézést kér az incidensért.
Néhány perc múlva a bombázó újabb eget rengetőt szellent, a román felugrik, gyomorpanaszaira hivatkozva elnézést kér és elégedett arccal visszaül.
Közben a vonat megáll, a székely atyafi le kell szálljon, szedelőzködik, kimegy, de a kupé ajtóból visszaszól:
- No, ha a fehérnép még egyszer szellentene, hát akkor én voltam.

A székely fiú ebéd közben így szól az anyjához:
- Idösanyám, szerintem nem elég savanyú ez a káposzta.
- Fiam, de hát ez mákos tészta.
- Ja, annak elég savanyú.

Az öreg székely unokája hazatér a kirándulásból és ajándékba ad az öregnek egy dobozos sört.
Az öreg megköszöni, majd előkapja bicskáját és kanyarint egy lyukat a doboz tetejére.
Az unokája felkiált:
- Papa, azt nem úgy kell felbontani. Ott van a tetején az a kis pöcök, azt kell meghúzni és akkor kinyílik.
- Na jah, - mondja az öreg - az azoknak van, akiknek nincs bicskájuk.

Két székely iszik a kocsmában. Megszólal az egyik:
- Hazamegyek, megdugom anyádat.
Dermedt csend a helységben, jön a válasz:
- Menjünk apu, úgyis eleget ittál már.

Felszáll a buszra az öreg székely, majd útközben fingik egy hatalmasat. Erre felpattan egy öreg néni, és így szól:
- Ez hallatlan.
Erre a székely:
- De szaga az van.
Utána felpattan egy öreg bácsi és így szól:
- Kikérjük magunknak!
- Már kint van!
Erre felpattan egy néni, ő így szól:
- No de kérem, itt többen is vagyunk.
A székely így válaszol:
- Hát osszák el egymás között!

Egy román fickó stoppol az útszélen. Megáll neki az öreg székely a szekérrel.
- Bátyám, messze van Kolozsvár? - kérdezi a román.
- Nincs az olyan messze.
- Felszállhatok?
- Persze, üljön csak fel!
Mennek vagy 3 órát, a román már kezd nagyon ideges lenni:
- Mondja messze van még Kolozsvár?
- Há' most má azé elég messze.

Kieveznek a csónakkal, belógatják a csalit, majd leülnek. Egy félóra múlva megkérdi a gyerek:
- Édesapám, miért lebeg a csónak a víz tetején?
- Azt én nem tudom - mondja az öreg.
Eltelik egy újabb félóra.
- Édesapám, a halak hogyan tudnak levegőt venni a víz alatt? - kérdi ismét a gyerek.
- Hát azt én nem tudom - feleli az öreg.
Kis idő múlva:
- Édesapám, miért kék az ég? - kérdi a gyerek.
- Azt nem tudom - mondja újra az öreg.
- Édesapám, nem baj, hogy ilyen sokat kérdezek?
- Nem baj fiam, mert ha nem kérdezel, akkor nem is okosodsz!

Székely fiú javítja az antennát a tetőn, megcsúszik, kiabál lefelé:
- Édesapám! Fogjon meg, mert mindjárt leesek!
- No, oszt talán nincs elég hely?!

- Mondja bácsika, miért ilyen soványak ezek a tehenek ezen a dús füvű legelőn? - kérdezi az állatokat legeltető székelytől az arra járó turista.
- Hát bizony fiam, komoly oka van annak - feleli az öreg.
- Mi lenne az?
- Tudja, amióta eladtam mellőlük a bikát, csak nefelejcset esznek.

Egy pesti turista először járt Székelyföldön. A Hargitán kirándulva találkozott egy öreg székellyel. Egyből eszébe jutott a finom juhtúró, amiről barátai meséltek, s amit egyszer meg is kóstolt.
Mivel emberünk sokat hallott a székelyek szűkszavúságáról és agyafúrtságáról, nem rontott ajtóstól a házba, hanem finoman rákérdezett az öregre:
– Adj Isten! Tud-e esetleg egy helyet, ahol juhtúrót tudnék venni?
Az öreg rásandított:
– Há' má' hogyne tudnék! Vévévé pont jútúró pont com.