Két székely felmegy Pestre ügyes-bajos dolgaikat intézni, úgy adódik, hogy lekésik a hazafelé tartó vonatot.
- Bátyám, ha már így alakult vegyünk ki egy szobát, menjünk el színházba, érezzük jól magunkat. Úgy is tesznek, kiveszik a szobát, beesznek, beisznak irány a színház. Elkésnek, így középen kapnak helyet, beoldalaznak, huszonöt ember feláll, elkezdődik. Jó tíz perc elteltével szól az öreg:
- Fiam, szarnom kell!
- Menj ki bátyám!
Benyit az öreg székely az első ajtón amit meglát, sötét üres szoba, bemegy a következőbe szintén, már kezdi feladni, ám a harmadikban fény, asztal rajta egy váza - gondol egyet, beleszarik a vázába. Visszamegy.
- Na mi volt fiam?
- Hát bejött az őrgróf és a cseléd, az őrgróf elővette hatlövetűjét, lelőtte a cselédet és kihúzta a hajánál fogva, bejött az őrgrófné, lelőtte azt is és kihúzta a hajánál fogva,
aztán jöttél te, beleszartál a vázába, és most várjuk, hogy mi lesz!

A rendőr megállítja a székely parasztbácsit...
- Hé bátyám, mit visz azon a szekéren?
A parasztbácsi odahajol a rendőr füléhez, és halkan belesúgja:
- Szénát.
- És miért sugdolózik?
- Hogy a lovak ne kérjenek!

Az öreg székely lefekvést követően minden este imádkozott elalvás előtt. Éppen a Miatyánkot kezdte el, mikor a felesége, aki már nagyon unta a mindennapi ájtatoskodást, mivel az öreg ilyenkor nem vele foglalkozott, így szólt:
- Apjok, miért nem foglalsz engemet is az imáidba?
- Hát már hogyne foglalnálak drágám? Éppen az előbb imádkoztam, hogy szabadíts meg a gonosztól!

A kínaiak világhódító hadjáratba kezdenek, és szépen lassan eljutnak Székelyföldig. Felsorakozik a két hadsereg egymással szemben, majd a kínai vezér megbeszélésre hívja a székely vezért, Áront.
- Nem félsz? - kérdi a kínai.
- Hát, miért is félnék? - kérdi hetykén Áron.
- Azért - válaszol a kínai -, mert mi 150 millióan vagyunk,
ti meg csak 20 ezren.
Elkerekedik Áron szeme, feltolja a kucsmáját, megvakarja a fejét majd hátrafordult a hadaihoz:
- Emberek! Hova a fenébe fogunk eltemetni 150 millió kínait?

Erősen ittasan, éjszaka megy haza a székely, s tűnődik, hogy hogyan menjen be, hogy meg ne tudják a szomszédok. Hirtelen ötlettel bekiált az ablakon:
- Itthon van-e a gazda?
Röstelli ám erősen az asszonyka, hogy nincs otthon ilyenkor a ház ura, s azt mondja:
- Itthon van hát!
Eltátja a száját odakint a székely:
- Akkor tán mégse az vagyok, akinek gondoltam magam...

Egy öreg székely utazik a vonaton.Szembe vele egy fiatal fiú és lány ül.A lány azt mondja:
- Fáj az arcom.- A fiú ad rá egy puszit mire a lány :
- Már nem is fáj.
Pár perc múlva a lány megint így szól:
- Fáj a vállam. - A fiú ad rá egy puszit mire a lány:
- Már nem is fáj.
- Ismét eltelik pár perc a lány megint így szól:
- Fáj a fogam. - A fiú szájon csókolja a lányt mire az:
- Már nem is fáj.
- A székely erre odamegy és megkérdi:
- Elnézést doktor úr, aranyeret nem gyógyít?

A székely és a fia elmennek az állatvásárra bikát venni. A fiú látja, hogy az apja a bikák tojásait fogdossa. Gondolja megkérdezi tőle:
- Mit csinál ídősapám, miért emelgeti a bikák tojásait?
- Tudod, fiam, akkor jó a bika, ha spannolnak a tojásai, ha feszes a zacskója.
Másnap az öreg kint dolgozik a szántón. Egyszer csak a fiú lélekszakadva rohan feléje, és már messziről kiabálja:
- Ídősapám, jöjjön gyorsan, anyám megveszi a postást!

- Miről ismered meg a székely embert a vidámparkban?

- Arról, hogy bicskával eszi a vattacukrot!

A székelyek és a kínaiak háborúzni akarnak egymással.
- Aztán hányan vagytok? - kérdezik a kínaiak.
- 90.000. - felelik a székelyek - Hát ti?
- Egymilliárdan.
- Baj van, Áron bátyám! - szól hátra a székely vezér - Hová temetjük ezt a sok kínait?

Nyár van, kegyetlenül süt a nap, a hőség szinte elviselhetetlen.
Az öreg székely a fiával kaszál kint a réten.
Megszólal a fiú:
- Ez nem igazság édesapám! Mi itt a nagy melegben kaszálunk, míg otthon anyám a húgommal a hűvös pincében kötöget.
- Ne búsulj fiam, lesz ez még másképp is.
Gondold csak el, jön a tél, mi a jó hűvösben fent a hegyen vágjuk a fát, de anyádék otthon a nagy melegben kell kötögessenek.