- Mikor lesz félcipőm édesanyám?
- Majd, ha fél lábad lesz fiam!
- És addig meg mit húzzak fel?
- Két vödör vizet, de igen gyorsan!

- Senderedik?
- Senderedik biza.
- Kunkorodik?
- Kunkorodik biza.
- Pöndörödik?
- Pöndörödik biza.
- Akkó bizony dezoxiribonukleinsav.

Az öreg székely lefekvést követően minden este imádkozott elalvás előtt. Éppen a Miatyánkot kezdte el, mikor a felesége, aki már nagyon unta a mindennapi ájtatoskodást, mivel az öreg ilyenkor nem vele foglalkozott, így szólt:
- Apjok, miért nem foglalsz engemet is az imáidba?
- Hát már hogyne foglalnálak drágám? Éppen az előbb imádkoztam, hogy szabadíts meg a gonosztól!

Az öreg székelynek kehes a lova. Elmegy az állatorvoshoz, aki lóport ír fel az állat számára, hogy a székely fújja a ló szájába.
Egy hét múlva találkozik az orvos a székellyel, és megkérdi tőle, hogy használt-e a por?
Mire a székely:
- Dehogy, az a rühes dögje hamarább fújt, mint én!

Székely bácsi sakkozik a lovával. Ezt látva átszól a szomszéd: - A csudába, magának ilyen okos lova van?
Mire a székely gúnyosan: - Ez okos? 4:2-re vezetek!

Egy székely család fát szállít a szekéren. Hirtelen felborul a kocsi és maga alá temet mindenkit a fa. Kis idő múlva kimászik az apa és rágyújt.10 perc múlva elő mászik a gyerek is és szintén rágyújt. Fél óra múlva megszólal a gyerek:
- Idesapám, anyámat nem szedjük ki a fa alól?
Mire az öreg nyugodt hangon:
- Minek? Úgyse dohányzik.

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "Vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.
De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritáte.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, hogy min nevet ennyire.
- Hát, csak azon, hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".

- Mondja bácsikám, miért ilyen soványak ezek a tehenek ezen a dús fűvü legelőn? - kérdezi az állatokat legeltető székelytől az arra járó turista.
- Hát bizony fiacskám, komoly oka van annak - feleli az öreg.
- Tudod, mióta eladtam mellőlük a bikát, csak nefelejcset esznek.

Két székely felmegy Pestre ügyes-bajos dolgaikat intézni, úgy adódik, hogy lekésik a hazafelé tartó vonatot.
- Bátyám, ha már így alakult vegyünk ki egy szobát, menjünk el színházba, érezzük jól magunkat. Úgy is tesznek, kiveszik a szobát, beesznek, beisznak irány a színház. Elkésnek, így középen kapnak helyet, beoldalaznak, huszonöt ember feláll, elkezdődik. Jó tíz perc elteltével szól az öreg:
- Fiam, szarnom kell!
- Menj ki bátyám!
Benyit az öreg székely az első ajtón amit meglát, sötét üres szoba, bemegy a következőbe szintén, már kezdi feladni, ám a harmadikban fény, asztal rajta egy váza - gondol egyet, beleszarik a vázába. Visszamegy.
- Na mi volt fiam?
- Hát bejött az őrgróf és a cseléd, az őrgróf elővette hatlövetűjét, lelőtte a cselédet és kihúzta a hajánál fogva, bejött az őrgrófné, lelőtte azt is és kihúzta a hajánál fogva,
aztán jöttél te, beleszartál a vázába, és most várjuk, hogy mi lesz!

Az öreg székely unokája hazatér a kirándulásból és ajándékba ad az öregnek egy dobozos sört.
Az öreg megköszöni, majd előkapja bicskáját és kanyarint egy lyukat a doboz tetejére.
Az unokája felkiált:
- Papa, azt nem úgy kell felbontani. Ott van a tetején az a kis pöcök, azt kell meghúzni és akkor kinyílik.
- Na jah, - mondja az öreg - az azoknak van, akiknek nincs bicskájuk.