Az öreg székely szállna fel a buszra, de azért még megkérdezi a sofőrt:
- Tessék mán mondani, oszt hova megyen ez a busz?
- Kolozsvárra...
- Oszt biztosan odamegy-e?
- Bácsikám, hát láthatja, hogy az van az oldalára kiírva, hogy Kolozsvár, tehát biztosan odamegy.
- Nem hiszek én az ilyen feliratoknak!
- Aztán mért nem hisz nekik, bácsika?
- Hát mer mikó egyszer a városban betértem a hivatalba, láttam ott egy ajtót. Ki volt írva, hogy NŐK, bementem, oszt WC vót.

Az öreg székelyt választás előtt megszólítják:
- Bátyám, maga hova tartozik?
- Ha olyan kíváncsi kend, megmondhatom: a takarékba, az adóba, a Klein zsidónak és a szabónak.

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "Vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.
De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritáte.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, hogy min nevet ennyire.
- Hát, csak azon, hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".

Egy székely öreg sakkozik a lovával.
Ezt látva átszól neki a szomszéd:
- A csudába, hogy magának ilyen okos lova van?
Mire a székely gúnyosan:
- Ez okos? 5:2-re vezetek.

A székely bácsi kimegy az udvarra. Pár perc múlva bejön, és csupa víz a nadrágja.
Az asszony megkérdezi tőle:
- Mi van, ember, ennyire esik?
- Nem, ennyire fúj!

Az öreg székely elmegy az orvoshoz.
A doki meghallgatja a tüdejét, s így szól hozzá:
- Kérem, sóhajtson nagyokat!
- Ej, haj...

Bevonul a székely legény katonának. Búcsúzásul egy hatalmas pofont kap az apjától.
Aztán mély komolysággal azt mondja az öreg:

- Fiam, ezt soha, senki mástól, semmi körülmények közt el ne tűrd!

Vacsoránál ül a székely család, s bizony a kis Áron nem bír magával. Az apja többször rá is szól:
- Áron, ne rendetlenkedj!
Áron tovább rendetlenkedik, mígnem az öreg székely megunja a dolgot, s egy hatalmas nyaklevest akar lehúzni a fiának.
Áron lehajol, s így a pofont az anyós kapja. Mire az öreg nyugodt hangon:
- Ott is jó helyt van!

Fiatal újságíró utazik Székelyföldre, interjúra. Kérdezi is az öreg székelyt:
- Bátyám! Tudna egy történetet mesélni?
- Persze fiam! Ecce eltűnt a szomszéd felesége a Nagyerdőbe.
- És? Mi történt?-kérdi az újságíró
- Mi férfiak összegyűltünk a falu főterén, fogtunk egy üveg pálinkát, oszt megkerestük.
- És meglett? - kérdi az újságíró
- Meg fiam. Megittuk az üveg pálinkát, és mindannyian a magunkévá tettük.
- Hát ez nagyon vidám történet! Van valami más is?
- Persze fiam! Ecce eltűnt a szomszéd birkája a Nagyerdőbe.
- És? Mi történt?-kérdi az újságíró
- Mi férfiak összegyűltünk a falu főterén, fogtunk egy üveg pálinkát, oszt
megkerestük.
- És meglett?-kérdi az újságíró
- Meg fiam. Megittuk az üveg pálinkát és mindannyian a magunkévá tettük.
- Hát, ez egy kicsit morbid történet! Van valami szomorú is?
- Van fiam! Ecce én is eltűntem a Nagyerdőbe...

Az öreg székely túl sokat ivott a kocsmában és már kétségei vannak a személyazonosságáról is, ezért elhatározza, hogy hazamegy. Kimegy a szekeréhez, de látja, hogy valaki kifogta a két lovat a szekérből..
Ekkor így szól magához:
- Ha én vagyok a Fábián Áron, akkor ellopták a két lovamat, de ha nem én vagyok a Fábián Áron, akkor találtam egy szekeret.