Vacsoránál ül a székely család, s bizony a kis Áron nem bír magával. Az apja többször rá is szól:
- Áron, ne rendetlenkedj!
Áron tovább rendetlenkedik, mígnem az öreg székely megunja a dolgot, s egy hatalmas nyaklevest akar lehúzni a fiának.
Áron lehajol, s így a pofont az anyós kapja. Mire az öreg nyugodt hangon:
- Ott is jó helyt van!

Felborul a szekér, a székely fiú leül a kiborult széna mellé, minek siesse el a dolgot, rágyújt egy pipára. Arra megy a komája, leül melléje, az is rágyújt egy füstülőre. Hát így pipázgatnak, mikor a koma kiveszi a pipát a szájábul, oszt mögszólal:
- Fölborút?
Hát erre a fiú is kiveszi a szájából a pipát, s válaszol emígyen:
- Föl a.
Méregeti a koma a szekeret, aztán kérdi:
- Kéne-é segítség?
Vállat ránt a fiú:
- Kéne biz a.
Szippant egyet a koma:
- Híjjak segítséget?
Füst kieresztve:
- Híjjá.
Újabb szippantás:
- Apád jó lesz?
Füst ki, vállrántás.
- Jó biz a.
Szipp, kérdés:
- Oszt hun van ü most?
Füst, felelet:
- A szekír alatt.

Az öreg székely részegen megy haza és beleesik a kútba. Kirohan hozzá az egész család, leengedik a kötelet és elkezdik felhúzni. Mikor kibukkan a feje a kútból, elkezd rettentően nevetni. Erre az asszony:
- Ember, te meg mit röhögsz, hisz épp hogy csak megmentettük az életed!
- Azon röhögök, hogyha elengedném a kötelet, hogy seggre esnétek!

A székely bácsi Pestre utazik a rokonokhoz látogatóba és a fiára bízza a gazdaságot amíg távol lesz. Ahogy visszatér, a fia már várja a lovaskocsival a vasútállomáson. Elindulnak haza és kérdezi az öreg:
- Minden rendben volt fiam?
- Igen apám.
- Semmi baj nem történt?
- Hát, eltört a villa nyele.
- Eltört a villa nyele? Hogyan tört el?
- Hát, amikor vittem a kutyát elásni.
- Miért, megdöglött a kutya?
- Sajnos, igen.
-Hogy történt?
- Letaposták a lovak és a tehenek.
- Hogy-hogy letaposták?
- Megriadtak amikor kigyulladt az istálló.
- Mitől gyulladt ki az istálló?
- Hát apám, átfújta a szél a parazsat a nagy házról.
- Hát az is leégett?!
- Igen, de a macska a hibás.
- Már, hogy lenne a macska a hibás?
- Felborította a gyertyákat, amikor ravataloztuk a nagymamát.

A székely bácsi utast vesz föl a kocsijára. Ahogy mennek a kanyargós úton, egy kivételesen éles kanyar tűnik fel előttük, de a székely nem fékez, sőt odacsap a lovak közé.
- Fékezzen, bátyám, mert kisodródunk!
Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, és be is veszik a kanyart. Nemsokára egy újabb éles kanyar tűnik föl előttük. Az utas megint megszólal:
- Fékezzünk bátyám, mert mind itt halunk!
- Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, de beveszik ezt a kanyart is.
Ezután egy harmadik kanyar is feltűnik, de az utas már nem szól semmit, gondolja, tudja a székely a dolgát. A kanyarnál a kocsi kisodródik, felborul és darabokra törik. A kocsi roncsai közül egyszer csak kikászálódik az öreg székely, és így szól:
- Harminc éve ezen az úton járok, de ezt a kanyart még sose sikerült bevennem!

Megy hazafelé az öreg székely a szekerén, és felvesz egy csinos fiatal stoppost, aki a faluba szeretne menni.
De útközben a hölgy begerjed, és hanyatt dönti az öreget.
Az aktus után megkérdi:
- Bátyám, maga nagyon érti ezt a dolgot, csak hamar elfárad!
Nincs egy fiatalabb rokona?
- De van lányom. Van nekem egy szép szál fiam!
- És ő is ilyen jól műveli ezt a dolgot?
- Hát azt nem tudom, mert mi parasztemberek nem szoktunk ilyenekről beszélgetni, de nemrég elkapott egy medvét, az meg azóta nekünk gyűjti a mézet!

A kínaiak háborús hadjáratra mennek.
Elérnek székelyföldig, ahol a két csapat szemben áll egymással.
A két hadvezér leül tanácskozni.
Kérdi a kínai:
- Nem félsz?
- Há má mitől félnék?
- Csak attól, hogy mi 100 millióan vagyunk, míg ti csak 50.000-en!
A székely vezérnek elkerekedik a szeme, megvakarja a fejét, majd megkérdezi az alvezért:
- Hova a fogunk eltemetni 100 millió kínait?

Az öreg székely kaszál a mezőn. Látja ám, hogy a fia futva érkezik a falu felől.
A gyerek messziről kiabálja:
- Édesapám, jőjjék rögvest haza, mert nagy baj van!
- Osztán mi a baj, fiam?
- A szomszédból átjött a Mihály bá, osztán addig-addig, hogy befeküdtek idesanyámmal a dunyha alá.
Az székely kezében megáll a kasza, megvakarja a fejét és elgondolkodva ezt mormogja:
- De nagy marha ez a Mihály szomszéd! Pedig neki nem is lenne muszáj...

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal:

"Ave Cezar Vavan"

Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, így már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.

De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a bukaresti nemzeti múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög.

Oda is súgja neki a múzeumőr:

- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Sekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni.
Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.

- Hát, csak azon - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".:)

Egy magyar, egy román és egy székely atyafi együtt utaznak a vonaton egy bombázóval. A csajszi szellent egy dörgedelmeset, majd feszült csend.
helyzetet kezelendő a magyar feláll, megigazítja nyakkendőjét és emésztési panaszaira hivatkozva elnézést kér az incidensért.
Néhány perc múlva a bombázó újabb eget rengetőt szellent, a román felugrik, gyomorpanaszaira hivatkozva elnézést kér és elégedett arccal visszaül.
Közben a vonat megáll, a székely atyafi le kell szálljon, szedelőzködik, kimegy, de a kupé ajtóból visszaszól:
- No, ha a fehérnép még egyszer szellentene, hát akkor én voltam.