Két székely veti a búzát a szántóföldön. Megállnak ebédelni, és hogy ne unatkozzanak barkochbázni kezdenek.
- Tárgy?
- Nem!
- Személy?
- Nem!
- Fogalom?
- Nem!
Elfogy az ebéd, szántanak tovább. Pár hónap múlva eljön az aratás ideje, ebédidő, újra leülnek együtt enni.
- Te komám, rákérdezhetek?
- Na!
- Elektromágneses térerősség vektor!
- Honnan tudtad?
- Vót időm gondolkodni...

Bemegy egy székely legény a kocsmába, apjával és elkiáltja magát:
- Ki meri megütni az apámat?!
Néma csend, senki nem jelentkezik, a legény még egyszer elkiáltja magát:
- Na, ki az aki meg meri ütni az apámat?!
Erre odalép egy szekrény nagyságú ember, és durr, az apának egy nagy pofont lekever.
Erre a székely legény:

- Jöjjön innen édesapám, mert itt még agyonverik magát!

Reggel felkel az öreg székely és látja, hogy a tehene megdöglött. Fogja a vadászpuskát lelövi magát. Felkel az asszony is, látja a tehén döglött, az ura lelőtte magát, fogja a kötelet s felköti magát. Felkel a legnagyobbik fiú látja a tragédiát, megy a folyóhoz, hogy beleveti magát, de jön egy tündér és mondja neki:
- Ha tízszer magadévá teszel, vissza csinálok mindent, élni fog apád, anyád, és a vagyont érő tehén is. Próbálkozik a fiú, de nem sikerül neki, megy vissza a habokba. A középső fiú ugyanígy jár. Felkel a legkisebbik is és látja, hogy mi van, megy a folyóhoz. Jön a tündér, mondja neki:
- Ha 10-szer magadévá teszel, vissza csinálok mindent, élni fog apád, anyád, a bátyáid és a tehén is.
- Nem lehetne hússzor? - kérdezi a fiú.
- Dehogynem.
- És harmincszor?
- Dehogynem csak csináld már!
- De nem fogsz megdögleni mint a tehén?

Az öreg székely szállna fel a buszra, de azért még megkérdezi a sofőrt:
- Tessék mán mondani, oszt hova megyen ez a busz?
- Kolozsvárra.
- Oszt biztosan odamegy-e?
- Bácsikám, hát láthatja, hogy az van az oldalára kiírva, hogy Kolozsvár, tehát biztosan odamegy.
- Nem hiszek én az ilyen feliratoknak!
- Aztán mért nem hisz nekik, bácsika?
- Hát mer mikó egyszer a városban betértem a hivatalba, láttam ott egy ajtót. Ki volt írva, hogy NŐK, bementem, oszt WC vót.

- Senderedik?
- Senderedik biza.
- Kunkorodik?
- Kunkorodik biza.
- Pöndörödik?
- Pöndörödik biza.
- Akkó bizony dezoxiribonukleinsav.

A székely kaszál a mezőn. Egyszer csak látja ám, hogy futva érkezik a falu felől a fia. A gyerek messziről kiabálja:
- Édesapám, jöjjék rögvest haza, mert nagy baj van!
- Osztán mi a baj, fiam?
- A szomszédból átjött a Mihály bá, osztán addig-addig, hogy befeküdtek édesanyámmal a dunyha alá.
A székely kezében megáll a kasza, megvakarja a fejét, és elgondolkodva így szól:
- De nagy marha ez a Mihály szomszéd! Pedig neki nem is lenne muszáj.

Erősen ittasan, éjszaka megy haza a székely, s tűnődik, hogy hogyan menjen be, hogy meg ne tudják a szomszédok. Hirtelen ötlettel bekiált az ablakon:
- Itthon van-e a gazda?
Röstelli ám erősen az asszonyka, hogy nincs otthon ilyenkor a ház ura, s azt mondja:
- Itthon van hát!
Eltátja a száját odakint a székely:
- Akkor tán mégse az vagyok, akinek gondoltam magam...

- No bátyám, aztán jó futó-e?
- Ez? Tíz kilométert fut megállás nélkül.
- Az nem jó!
- Aztán miért nem?
- Mert én innen 8 kilométerre lakom, aztán 2 kilométert mindig gyalogoljak vissza?

A székelyeknél az a szokás, hogy az esküvő után rögtön jön a nászéjszaka. Aznap este eldől , szűz volt-e a feleség. Nem lett véres a lepedő , így a székely be akarta festeni a lepedőt, de nem volt otthon csak zöld festék. Így azt gondolta , lesz ami lesz.
Másnap kiterítik a lepedőt , és mindenki elcsodálkozik. Csak a székely apja szólal meg:
- Ez az fiam, az epéig!

Két székely egy élő mókust akar átcsempészni
a határon. Ahogy a vámhoz közelednek, az egyikük
beteszi a mókust a nadrágjába.
Hősiesen eljut a
vámosig, ott hirtelen kikapja a mókust és földhöz vágja.
- Ó te idióta, - szidja a társa - hát nem tudtál volna
várni még 5 percet, amíg átjutunk?
- Ami sok, az sok! Ez a rohadt mókus előrenézett,
talált két mogyorót s elkezdte hámozni azokat.
Ezt még bírtam. Azután hátra nézett, talált egy
odút s megpróbált bejutni. Ezt is bírtam. De mikor a
mogyorókat be akarta vinni az odúba, hát az már sok volt.