Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "Vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.
De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritáte.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, hogy min nevet ennyire.
- Hát, csak azon, hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".

Egy székely bácsi dobozos sört vesz. Nosza, elő a bicskát, körbevágja, s jóízűen belekortyol. Odaszól hozzá az eladó:
- De hát bácsi, nem úgy kell, itt van ez a karika, ezt ha meghúzza, és ki van bontva!
- Na ja, akinek nincs bicskája!

A székely meg a fia kaszálnak a réten. Az út szélén lenge nőcske álldogál.
Hosszasan bámulják a szemük sarkából. Egyszer csak jön egy BMW, megáll a fickó, letekeri az ablakot, a nőcske behajol, ablak fel...
Eltelik 5 perc, ablak le, nőcske előbújik, megigazítja magát, majd a BMW elszáguld...
A székely fia kajánul vigyorog:
- Ídesapám! Az tuti, hogy ilyen verdára pízzünk sose lesz, de ilyen ajtót ugye azé veszünk?

A székely bácsi utast vesz föl a kocsijára. Ahogy mennek a kanyargós úton, egy kivételesen éles kanyar tűnik fel előttük, de a székely nem fékez, sőt odacsap a lovak közé.
- Fékezzen, bátyám, mert kisodródunk!
Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, és be is veszik a kanyart. Nemsokára egy újabb éles kanyar tűnik föl előttük. Az utas megint megszólal:
- Fékezzünk bátyám, mert mind itt halunk!
- Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, de beveszik ezt a kanyart is.
Ezután egy harmadik kanyar is feltűnik, de az utas már nem szól semmit, gondolja, tudja a székely a dolgát. A kanyarnál a kocsi kisodródik, felborul és darabokra törik. A kocsi roncsai közül egyszer csak kikászálódik az öreg székely, és így szól:
- Harminc éve ezen az úton járok, de ezt a kanyart még sose sikerült bevennem!

Egy öreg székely bácsi utazik a vonaton. Jön a kalauz, nézi a jegyet.
- Uram, az ön jegye nem ide szól.
- Hogy-hogy?
- Ez a vonat gyors, a jegye pedig személyvonatra érvényes.
- Na és mi a különbség?
- Az, hogy ez gyorsabban megy.
- Tőlem aztán hajthatják lassabban! Én ráérek.

Az öreg székely a rettentő hidegben sapka nélkül áll az utcán, s vacog.
Arra jön a komája:
-Hallja kend, mit áll itt hajadonfőtt ebben a hidegben?
-Odabent a házban egy darab léccel rendbe szedtem az asszonyt, most kéne egy istenes ember aki ki merné hozni a sapkámat.

Egy székely házaspár a lefekvéshez készülődik.
Az öreg kimegy az udvarra, majd 3 perc múlva visszajön, de tiszta nedves a nadrág szára.
Az asszony megkérdi:
- Esik?
Mire az öreg:
- Nem, fúj!

Egy székely öregember sétál a hegyekben, s valami véletlen folytán lezuhan egy szakadékba. Egy vékony kis ágban sikerül megkapaszkodnia, de alatta ott a nagy mélység.
Elkezd hangosan kiabálni:
- Segítség! Segítség! Nincs itt valaki?
Erre megszólal Isten az égből: "Engedd el az ágat, bízz bennem, én megsegítlek!"
Erre az öreg:
- Nincs itt valaki más?

Négy székely ül körben egy asztalnál. Az asztal közepén egy flaska áll. Az első megfogja, húz belőle egy nagyot, majd lerakja az üveget. A 2. szintén megfogja, húz egy nagyot, lerakja. A harmadik szintén. A 4. is meghúzza, majd miután lerakja, megszólal:
- Ez petróleum!
Az első végigméri és megszólal:
- Az.

Áll a székely juhász a réten a botjára támaszkodva. Arra megy a többi juhász, meglátják, kérdik tőle:
- Hát te meg mit csinálsz?
- Gondolkodom.
- És hol a fenében van a nyájad?
- Azon gondolkodom..