Reggel felkel az öreg székely és látja, hogy a tehene megdöglött. Fogja a vadászpuskát lelövi magát. Felkel az asszony is, látja a tehén döglött, az ura lelőtte magát, fogja a kötelet s felköti magát. Felkel a legnagyobbik fiú látja a tragédiát, megy a folyóhoz, hogy beleveti magát, de jön egy tündér és mondja neki:
- Ha tízszer magadévá teszel, vissza csinálok mindent, élni fog apád, anyád, és a vagyont érő tehén is. Próbálkozik a fiú, de nem sikerül neki, megy vissza a habokba. A középső fiú ugyanígy jár. Felkel a legkisebbik is és látja, hogy mi van, megy a folyóhoz. Jön a tündér, mondja neki:
- Ha 10-szer magadévá teszel, vissza csinálok mindent, élni fog apád, anyád, a bátyáid és a tehén is.
- Nem lehetne hússzor? - kérdezi a fiú.
- Dehogynem.
- És harmincszor?
- Dehogynem csak csináld már!
- De nem fogsz megdögleni mint a tehén?

Hazaér a székely fiú egy messzi útról az apjához. Az udvaron elkiáltja magát:
- Ídesapám!
Semmi válasz. Bemegy a konyhába, ott is:
- Ídesapám!
Megint semmi. Benyit a fészerbe, látja ám, hogy az öreg ott hámozza a krumplit. Odaszól neki kissé felháborodva:
- Ídesapám! Hát itt szólogatom miúta meggyüttem!
Erre az öreg higgadtan ennyit szól:
- Tudom fiam, bólogattam!

- Mondja bácsikám, miért ilyen soványak ezek a tehenek ezen a dús fűvü legelőn? - kérdezi az állatokat legeltető székelytől az arra járó turista.
- Hát bizony fiacskám, komoly oka van annak - feleli az öreg.
- Tudod, mióta eladtam mellőlük a bikát, csak nefelejcset esznek.

Az öreg székely temeti a feleségét.
A sógora megpróbálja vigasztalni:
- Ne búsulj bátyám, a túlvilágon majd találkoztok!
- Hát ez az, ami aggaszt, komám!

A székely bácsi utast vesz föl a kocsijára. Ahogy mennek a kanyargós úton, egy kivételesen éles kanyar tűnik fel előttük, de a székely nem fékez, sőt odacsap a lovak közé.
- Fékezzen, bátyám, mert kisodródunk!
Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, és be is veszik a kanyart. Nemsokára egy újabb éles kanyar tűnik föl előttük. Az utas megint megszólal:
- Fékezzünk bátyám, mert mind itt halunk!
- Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, de beveszik ezt a kanyart is.
Ezután egy harmadik kanyar is feltűnik, de az utas már nem szól semmit, gondolja, tudja a székely a dolgát. A kanyarnál a kocsi kisodródik, felborul és darabokra törik. A kocsi roncsai közül egyszer csak kikászálódik az öreg székely, és így szól:
- Harminc éve ezen az úton járok, de ezt a kanyart még sose sikerült bevennem!

A székely és a fia mennek haza a szekéren. Egyszer csak elrobog mellettük egy fej nélküli motoros. Amint mennek tovább megint elrobog mellettük egy fej nélküli motoros.
Odaszól a fiú az apjának:
- Te apa! Nem kéne beljebb húzni a kaszát?

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "Vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.
De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritáte.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, hogy min nevet ennyire.
- Hát, csak azon, hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".

A vasárnapi ebéd után a székely, meg a fia kiülnek a tornácra, az öreg rágyújt a pipájára.
Persze, odagyün a kutya, leheveredik, oszt elkezdi nyalni a tökeit.
Nézi a gyerek, nézi, majd rákérdez az apjára:
- Idösapám! Maga szerint ezt én is mög tunnám csinálni?
Az öreg kiveszi a csutorát a fogai közül:
- Löhet fiam, de mög fog harapni.

Az öreg székely a rettentő hidegben sapka nélkül áll az utcán, s vacog.
Arra jön a komája:
-Hallja kend, mit áll itt hajadonfőtt ebben a hidegben?
-Odabent a házban egy darab léccel rendbe szedtem az asszonyt, most kéne egy istenes ember aki ki merné hozni a sapkámat.

Az öreg székely utazik a vonaton, a kalapja mellé tűzve egy jegy. Jön a kalauz:
- Jegyeket, bérleteket!
Az öreg erre elkezdi aggódva keresni a jegyet. A kaller, látván a jegyet a kalapra tűzve, gondolja, hogy megvicceli az öreget.
- Tudja mit öreg, mire végigellenőrzöm a kocsit meglegyen az a jegy!
Az öreg székely csak ül nyugodtan. Végez a bakter, odalép az öreghez, kérdi:
- Megvan-e a jegy, öreg?
A székely erre elkezdi még kétségbeesettebben keresni a jegyet. Közben beérnek a végállomásra, így szól a bakter: - Na öreg, most az egyszer elengedem magát!
Az öreg leszáll, a kaller dagadó mellel kihajol az ablakon és így szól:
- Amúgy ott van ám a jegy a kalapjára tűzve!
Mire az öreg székely:
- Tudom fiam, az a múlt heti...