El is megy az iskolába, ahol egy felvételi vizsgán kell átesnie matematikából.
- Bácsikám, ha én adok magának kettő nyulat, aztán még kettőt, majd még kettőt, hány nyula lesz? - kérdi a vizsgáztató.
- Hát bizony, akkor hét! - feleli a bácsi.
- Na, ezt gondolja át még egyszer! Ha adok magának háromszor két nyulat, akkor hány nyula lesz? - kérdi újra a vizsgáztató.
- Hét! - mondja a bácsi határozottan.
- De ember, még ezt az egyszerű számtan feladatot sem tudja megoldani?
Nem tudja, mennyi háromszor kettő?
- Háromszor kettő az 6! - mondja erre a bácsi.
- Akkor az előbb miért hetet mondott? - teszi fel a kérdést kissé dühösen a vizsgáztató.
- Az előbb nyulat tetszett kérdezni, abból meg van nekem is otthon egy!

A székely összeveszik a fiával. Odáig fajul a dolog, hogy felkapja a baltát és a fia felé dobja, de az félreugrik, ekkor nyílik az ajtó, és pont az anyósa fejében áll meg, aki ezek után holtan esik össze.
Erre a székely csak ennyit mond:
- Így se rossz!

Reggel felkel az öreg székely és látja, hogy a tehene megdöglött. Fogja a vadászpuskát lelövi magát. Felkel az asszony is, látja a tehén döglött, az ura lelőtte magát, fogja a kötelet s felköti magát. Felkel a legnagyobbik fiú látja a tragédiát, megy a folyóhoz, hogy beleveti magát, de jön egy tündér és mondja neki:
- Ha tízszer magadévá teszel, vissza csinálok mindent, élni fog apád, anyád, és a vagyont érő tehén is. Próbálkozik a fiú, de nem sikerül neki, megy vissza a habokba. A középső fiú ugyanígy jár. Felkel a legkisebbik is és látja, hogy mi van, megy a folyóhoz. Jön a tündér, mondja neki:
- Ha 10-szer magadévá teszel, vissza csinálok mindent, élni fog apád, anyád, a bátyáid és a tehén is.
- Nem lehetne hússzor? - kérdezi a fiú.
- Dehogynem.
- És harmincszor?
- Dehogynem csak csináld már!
- De nem fogsz megdögleni mint a tehén?

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal:

"Ave Cezar Vavan"

Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, így már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.

De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a bukaresti nemzeti múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög.

Oda is súgja neki a múzeumőr:

- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Sekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni.
Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.

- Hát, csak azon - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".:)

- Képzeld, a fiam tegnap a hóba pisilte a nevét.
- És ebben mi az érdekes?
- Az, hogy a lányod kézírásával!

Öreg székelytől kérdezi az unokája:
- Öregapám, látott már maga antennát?
- Hát láttam is, meg ettem is.
- De hát az fémből van!
- Akkor csak láttam.

- Miről ismered meg a székely embert a vidámparkban?

- Arról, hogy bicskával eszi a vattacukrot!

Egy pesti turista először járt Székelyföldön. A Hargitán kirándulva találkozott egy öreg székellyel. Egyből eszébe jutott a finom juhtúró, amiről barátai meséltek, s amit egyszer meg is kóstolt.
Mivel emberünk sokat hallott a székelyek szűkszavúságáról és agyafúrtságáról, nem rontott ajtóstól a házba, hanem finoman rákérdezett az öregre:
– Adj Isten! Tud-e esetleg egy helyet, ahol juhtúrót tudnék venni?
Az öreg rásandított:
– Há' má' hogyne tudnék! Vévévé pont jútúró pont com.

Székely bácsi komor arccal vacsorázik egy étteremben: zavarja a zenekar hangos játéka. Odahívatja magához a pincért:
- Mondja, főúr, meg lehet kéri a zenekart, mit játsszanak?
- Igen, uram. Mi volna a kívánsága?
- Szóljon nekik, hogy amíg ebédelek, játsszanak inkább pókert.

Felborul egy búzával megrakott szekér az országúton. A fiú épp kezdené lapátolni a búzát, amikor a közeli tanyáról odamegy hozzá a szomszéd:
- Áron! Gyere be hozzánk, megebédelünk, aztán segítek fölállítani a kocsit és visszalapátolni a búzát.
- Nagyon köszönöm, Pista bátyám, de nem hiszem, hogy a papa örülne, ha itt hagynám a kocsit.
- Ugyan már, gyere nyugodtan. Ketten majd gyorsabban végzünk.
Az ebéd után a legény hatalmasat nyújtózik, majd megjegyzi:
- Ez igazán finom volt, köszönöm. De apám már biztos nagyon ideges.
- Ugyan, nyugodj már meg! Miért lenne apád ideges?
- Hát, én is nyugtalankodnék ott, a kocsi alatt!