Egy székely bácsi összeveszik az asszonnyal. Dühösen kirohan a házból és becsapja az ajtót. 3 év múlva visszamegy. Kérdi tőle az asszony:
- Hol voltál eddig?
Mire a székely:
- Kinn!

Megszólítják az öreg székelyt a vásárban:
- Bátyám, magáé ez a borjú?
- Nem fiam, a tehenemé.

Az öreg székely meg a fia fát vágnak.
A fiú odasuhint egy nagyot, de véletlenül levágja az apja lábát.
Erre az öreg:
- Áron, még egy ilyen és seggbe rúglak!

Egy székely paraszt bácsi a városban tehenet árul. Egy rendőr megkérdezi:
- Mit szólna, ha elvenném a tehenét?
- Örülnék, mert lenne egy rendőr vejem!

Az öreg székely meg a fia ülnek a szekéren.Egyszer csak elhaladnak egy feszület mellett.
Így szól az öreg székely:
- No! Látod fiam? Ő az, aki a mindennapi kenyerünket adja.
Mire a fiú:
- Mié? Pék a csávó?

- Képzeld, a fiam tegnap a hóba pisilte a nevét.
- És ebben mi az érdekes?
- Az, hogy a lányod kézírásával!

Két székely fát vág az erdőben. Azt mondja az egyik:
- Te, tudod-e, mi az a vagánykodás?
- Nem tudom...
A székely földobja a baltát, alááll, és az utolsó pillanatban ugrik el a leeső fejsze alól.
- Na látod, ez a vagánykodás!
A másik székelynek megtetszik a dolog, így másnap a fiával megy ki az erdőre, gondolja megmutatja, mit tanult.
- Fiam, tudod-e mi az a vagánykodás?
- Nem tudom.
A fickó feldobja a baltát, alááll, majd amikor el kellene ugrani megbotlik, és agyonüti a balta.
A fiú egyedül érkezik haza. Otthon az anyja:
- Apád hol van?
- Még kinn vagánykodik az erdőben.

A székely bácsi utast vesz föl a kocsijára. Ahogy mennek a kanyargós úton, egy kivételesen éles kanyar tűnik fel előttük, de a székely nem fékez, sőt odacsap a lovak közé.
- Fékezzen, bátyám, mert kisodródunk!
Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, és be is veszik a kanyart. Nemsokára egy újabb éles kanyar tűnik föl előttük. Az utas megint megszólal:
- Fékezzünk bátyám, mert mind itt halunk!
- Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, de beveszik ezt a kanyart is.
Ezután egy harmadik kanyar is feltűnik, de az utas már nem szól semmit, gondolja, tudja a székely a dolgát. A kanyarnál a kocsi kisodródik, felborul és darabokra törik. A kocsi roncsai közül egyszer csak kikászálódik az öreg székely, és így szól:
- Harminc éve ezen az úton járok, de ezt a kanyart még sose sikerült bevennem!

A székely kaszál a mezőn. Egyszer csak látja ám, hogy futva érkezik a falu felől a fia. A gyerek messziről kiabálja:
- Édesapám, jöjjék rögvest haza, mert nagy baj van!
- Osztán mi a baj, fiam?
- A szomszédból átjött a Mihály bá, osztán addig-addig, hogy befeküdtek édesanyámmal a dunyha alá.
A székely kezében megáll a kasza, megvakarja a fejét, és elgondolkodva így szól:
- De nagy marha ez a Mihály szomszéd! Pedig neki nem is lenne muszáj.

Öreg székely ül a háza kertjében és pipázik. Kiabálva rohan feléje az unokája.
- Nagyapa, nagyapa! Medve van a háztetőn!
Az öreg szippant egyet a pipából és így szól:
- No, akkor hozd a kutyát, a puskát meg a petrencésrudat.
- Minek ennyi minden, nagyapa?
- Én majd felmászok a tetőre, a petrencésrúddal lepiszkálom a medvét, te meg ráereszted a kutyát, hogy harapja le nekije a tökeit.
- De minek a puska?
Az öreg megint szippant a pipából és azt mondja:
- Ha netalán a medve piszkál le engem, akkor lelövöd a kutyát.