Székely és a felesége egy szekéren utaznak.
Egyszer csak nagy vihar támad. Tőlük 80 méterre lecsap a villám. Azt mondja a székely:
- Na-na.
Megint lecsap a villám tőlük 30 méterre. Újra megszólal a székely:
- Na-na!
Lecsap a villám ismét, agyoncsapja az asszonyt.
Mondja a székely:
- Na, azért!

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak.
A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felirattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "Vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori.
De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszer csak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritáte.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, hogy min nevet ennyire.
- Hát, csak azon, hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".

Az öreg székely meg a fia fát vágnak.
A fiú odasuhint egy nagyot, és véletlenül levágja az apja lábát.
Erre az öreg:
- Áron, még egy ilyen és seggbe rúglak!

Nyár van, kegyetlenül süt a nap, a hőség szinte elviselhetetlen.
Az öreg székely a fiával kaszál kint a réten.
Megszólal a fiú:
- Ez nem igazság édesapám! Mi itt a nagy melegben kaszálunk, míg otthon anyám a húgommal a hűvös pincében kötöget.
- Ne búsulj fiam, lesz ez még másképp is.
Gondold csak el, jön a tél, mi a jó hűvösben fent a hegyen vágjuk a fát, de anyádék otthon a nagy melegben kell kötögessenek.

- Mi a baj, sógor? - kérdezi az egyik.
- Tudod, rettenetesen fáj a fogam! - panaszolja a másik.
- Há' mér nem húzatod ki? Ha az enyém volna, én már rég kihúzattam volna!
- Ez az! Ha a tiéd lenne, már én is kihúzattam volna!

Az öreg székely elmegy héber nyelvből vizsgázni.
A vizsgabiztos nem tudja megállni, ezért megkérdezi tőle:
- Bácsikám! Mondja csak, miért akar maga ilyen idős korban megtanulni héberül?
- Hát, mert ha meghalok - feleli a székely - tudjak a mennyben az Istennel beszélni.
- És ha a pokolra jut?
- Románul már tudok!

- Ha 4 borjú egy mázsa, akkor vajon milyen nehéz lehet egy ökör? - kérdezi a vásárban a kupec a székelytől.
- Hát álljon csak rá kend a mérlegre, majd mindjárt megtudjuk!

Az öreg székely ül a kocsmában és csurom víz a nadrágja...
Odamegy hozzá a barátja:
- Te Pista, csak nem összehugyoztad magad?
- De bizony! Tegnap este ő nem akart fölállni, ma én nem fogok!

A székely gazda magához hívja az unokáját:
- Itt ez a flaska, eredj, kisfiam, hozz a kocsmából bort!
- Na de, nagyapám, pénz nélkül?
- Pénzből a bolond is tud hozni! Na menj!
El is bandukol a gyerek, kis idő múlva visszajön. Nyújtja a nagyapjának az üres flaskát. Azt mondja az öreg:
- Ejj, ki látott már olyat, hogy az ember üres flaskából bort igyék?
- Hát teliből inni a bolond is tud!

El is megy az iskolába, ahol egy felvételi vizsgán kell átesnie matematikából.
- Bácsikám, ha én adok magának kettő nyulat, aztán még kettőt, majd még kettőt, hány nyula lesz? - kérdi a vizsgáztató.
- Hát bizony, akkor hét! - feleli a bácsi.
- Na, ezt gondolja át még egyszer! Ha adok magának háromszor két nyulat, akkor hány nyula lesz? - kérdi újra a vizsgáztató.
- Hét! - mondja a bácsi határozottan.
- De ember, még ezt az egyszerű számtan feladatot sem tudja megoldani?
Nem tudja, mennyi háromszor kettő?
- Háromszor kettő az 6! - mondja erre a bácsi.
- Akkor az előbb miért hetet mondott? - teszi fel a kérdést kissé dühösen a vizsgáztató.
- Az előbb nyulat tetszett kérdezni, abból meg van nekem is otthon egy!