A vasárnapi ebéd után a székely, meg a fia kiülnek a tornácra, az öreg rágyújt a pipájára.
Persze, odagyün a kutya, leheveredik, oszt elkezdi nyalni a tökeit.
Nézi a gyerek, nézi, majd rákérdez az apjára:
- Idösapám! Maga szerint ezt én is mög tunnám csinálni?
Az öreg kiveszi a csutorát a fogai közül:
- Löhet fiam, de mög fog harapni.

A rendőr megállítja a székely parasztbácsit...
- Hé bátyám, mit visz azon a szekéren?
A parasztbácsi odahajol a rendőr füléhez, és halkan belesúgja:
- Szénát.
- És miért sugdolózik?
- Hogy a lovak ne kérjenek!

Az öreg székely bemegy a kocsmába.Rendel öt feles szilvapálinkát. Lerakatja a pultra őket, majd szépen sorban megissza egyiket a másik után.
Kicsit megrogyik a lába.
Ismét rendel. Megint lejátszódik az előbbi jelenet. Az öreg lába már rendesen megrogyik, de még kitántorog az ajtón, ott aztán hanyatt esik és félhangosan morfondíroz magában:
- Ha fel tudok kelni, akkor iszok még egy felest! Ha nem, akkor hazamegyek.

Egy székely bácsi összeveszik az asszonnyal. Dühösen kirohan a házból és becsapja az ajtót. 3 év múlva visszamegy. Kérdi tőle az asszony:
- Hol voltál eddig?
Mire a székely:
- Kinn!

- Az öreg székely, meg a komája vágja a fát az erdőn és nagyon hideg van. Az öreg fején nincs sapka.
- Ármin bátyám, hát hol van az a füles sapkája?
- Mióta az a balesetem vót, azóta nem hordom.
- De, hát milyen balesete vót magának?
- Mögkínátak egy pálinkával, oszt nem hallottam mög.

A székely bácsi utast vesz föl a kocsijára. Ahogy mennek a kanyargós úton, egy kivételesen éles kanyar tűnik fel előttük, de a székely nem fékez, sőt odacsap a lovak közé.
- Fékezzen, bátyám, mert kisodródunk!
Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, és be is veszik a kanyart. Nemsokára egy újabb éles kanyar tűnik föl előttük. Az utas megint megszólal:
- Fékezzünk bátyám, mert mind itt halunk!
- Harminc éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, de beveszik ezt a kanyart is.
Ezután egy harmadik kanyar is feltűnik, de az utas már nem szól semmit, gondolja, tudja a székely a dolgát. A kanyarnál a kocsi kisodródik, felborul és darabokra törik. A kocsi roncsai közül egyszer csak kikászálódik az öreg székely, és így szól:
- Harminc éve ezen az úton járok, de ezt a kanyart még sose sikerült bevennem!

Egy székely paraszt bácsi a városban tehenet árul. Egy rendőr megkérdezi:
- Mit szólna, ha elvenném a tehenét?
- Örülnék, mert lenne egy rendőr vejem!

Két székely utazik a szekéren, s szokás szerint beszélgetni kezdenek.
- Van kendnek fia?
10 percre rá:
- Van.
Negyed óra múlva:
- Bajusza van-é?
- Van.
Egyszer csak hirtelen a semmiből előtűnik egy teherautó, nekimegy a szekérnek, felborítja, s a két székely kórházba kerül.
Ott fekszenek egymás mellett a kórteremben, mire megszólal az egyik:
- Oszt pödri már?

Bevonul a székely legény katonának. Búcsúzásul egy hatalmas pofont kap az apjától.
Aztán mély komolysággal azt mondja az öreg:

- Fiam, ezt soha, senki mástól, semmi körülmények közt el ne tűrd!

Két székely ül egy szobában az asztal mellett. Hallgatnak.
Egyszer csak elereszt egy békegalambot valamelyik.
- Kend volt az?
- Nem én.
- Hát akkor ki?
- A kutya...
Körülnéz a másik.
- Nincs is bent!
- Majd bejön.