A 8 éves lányom megkérdezte tőlem:
- Apu, te miért vetted feleségül Anyut?
- Erre a kérdésre térjünk majd vissza, ha már 18 leszel! - mondtam neki.
- Miért, ez olyan felnőttes dolog? - kérdezte.
- Á, dehogy! - mondtam. - De addigra hátha én is rájövök!

- Képzeld, a bátyám szakács volt egy tengeralattjárón.
- Csak volt? Már nincs ott?
- Nincs.
- Miért?
- Egyszer odakozmált a tej és ki akart szellőztetni . . .

A dörzsölt paraszt egy sérelme ügyében ügyvédhez fordul.
Az meghallgatja, majd így szól:
- Ezt a pert megnyerjük, az 100 százalék!
Az öreg erre feláll és elindul kifelé.
- De hova megy bátyám?!
- Keresek egy másik ügyvédet. Az előbb ugyanis az ellenfelem álláspontját mondtam el önnek...

A nővérke mondja az egyik beteghez:
- Remélem uram nem babonás!
- Miért?!
- Mert ezentúl sajnos, csak bal lábbal tud majd felkelni.

Részeg túrázó utolsó mondata:
- Ki vagy te, hogy nyáron bundában szeded itt a málnát?

A híres séfet megdicséri az anyósa:
– Fiam, ma különösen jól sikerült a gombapaprikásod. Honnan szerezted ezt az új receptet?
– Nos egy detektívregényben olvastam…

Két kisgyerek betéved a Modern Művészetek Múzeumába. A nagyobbik hirtelen megragadja a kisebbik karját:
- Gyere, szaladjunk el gyorsan innen! Még a végén ránkfogják, hogy mi csináltuk!

Az anyós már olyan régóta a vejénél vendégeskedik, hogy minden könyvet kiolvasott a lakásban.
Egyik este kérdezi a vejét:

- Mondd fiam, van itt esetleg valami, amit még nem olvastam?

- Igen drága mama, a vonat menetrend.

1. Szép ez a ház, és ez a festmény a falon is csodálatos. Fogadni mernék, hogy egy ilyen szép házban van eldugva valahol egy páncélszekrény is.

2. Ne kell rögtön aggódni, ezek az otthoni terhességi tesztek nem olyan megbízhatóak.

3. Kérem, egy kicsit maradjanak csendben! A feleségem hív a mobilomon!

4. A felügyelőtisztem azt mondta, hogy ez a kapcsolat biztos a hasznomra válik.

A tanár nincs megelégedve az elsősök szellemi színvonalával, ezért gúnyosan így szól hozzájuk:
- Kérem, aki idiótának érzi magát, az álljon fel!
Nagy csend, mindenki ülve marad. Egyszer csak egy fiatalember óvatosan feláll.
- Nos, maga úgy gondolja, hogy rászolgált az idióta elnevezésre? - kérdi a tanár gúnyosan.
- Az igazat megvallva nem, de nem bírtam nézni, hogy a tanár úr egyedül álldogál.