Egy borkereskedés hirdetést adott fel a borkostolói állás betöltésére. Csak egy elhanyagolt, alkesz kinézetű ember jelentkezett interjúra. Az igazgató csak azon törte a fejét, hogyan rázhatná le. Kezébe adott egy pohár bort. Az ember megkóstolta:
- Ez egy Muscat, 4 éves, északi lejtésű dombról, acéltartályban érlelve. Még éppen elfogadható.
- Helyes! - mondta az igazgató, és nyújtotta következő poharat.
- Ez egy 6 éves Cabernet, délnyugati lejtésű dombról, tölgyfa hordóban érlelve 8 fokra. Nem rossz, de még 2 évig kéne tovább érlelni!
- Talált! - Harmadik pohár:
- Ez egy Pinot Blanc pezsgő, magas rangú, exkluzív - nyilvánította ki a csavargó.
Az igazgató nem tudta, mit tegyen. Segélykérően a titkárnőjére pillantott.
Az kiment a szobából majd visszajött egy teli borospohárral. A jelölt megkóstolta.
- Ez egy szőke, 25 éves, 2 hónapos terhes vizelete, és ha nem kapom meg az állást, megnevezem az apát is.

- Képzeld Gézám, azt álmodtam ma éjjel, hogy egy szép, drága ruhát vettél nekem...
- Jó szívecském, hát csak menj és vedd fel!

- Gyertek srácok, itt vastag a jég!
- És mi van, ha a piros drótot dugjuk be ide?
- Taposs bele, még nem jön a vonat!
- Persze, hogy átvághatod a vezetéket!
- Nyugi, csak akkor támadnak, ha éhesek!

Két kannibál talál az úton egy koporsót. Odaszól az egyik a másiknak:
- A fene egye meg, már 3. napja, hogy konzervet eszünk...

A vadászó ifjú gróf egyszer csak meghökkenve fedezi fel, hogy mennyire hasonlít hozzá az egyik hajtólegény.
- Nem szolgált az anyád valamikor a kastélyban? - kérdi a fiút.
- Nem, az anyám soha el se hagyta a falunkat! - hangzik a válasz.
- De az apám évekig volt a méltóságos grófnő inasa!

A koncentrációs táborban Hitler futóversenyt rendez a raboknak.
- Na, zsidók figyeljetek! A verseny szabálya a következő, az elsőt és az utolsót lelőjük, a többieket pedig elengedjük.
A zsidók nagy örömujjongásba kezdenek, amikor megszólal a hangosbemondó:

- Akkor most az első két versenyző álljon a startvonalhoz.

Amikor Bell kitalálta a telefont, már volt két nem fogadott hívása Chuck Norristól.

Egy asszony rántottát készít reggelire a férjének.
A férj hirtelen beront a konyhába.
- Óvatosan! VIGYÁZZ!
Egy kicsivel több vajat tegyél bele. JAJ!
Túl sokat sütsz egyszerre. TÚL SOKAT! Fordítsd meg!
FORDÍTSD MEG AZONNAL! Több vaj kell! Jaj!
JAJ, mi lesz most?! TÖBB VAJAT! ODAÉG! Óvatosan... VIGYÁZZ! Azt mondtam, ÓVATOSAN! SOHA nem hallgatsz rám, ha főzöl. Soha! Fordítsd meg! Gyerünk! Normális vagy?
ELMENT AZ ESZED? Ne felejtsd el megsózni. Mindig elfelejted megsózni! Sózd! SÓZD MEG! SÓZD MÁR!"

Az asszony értetlenül bámul rá.

- Mi a franc van veled? Azt hiszed, nem vagyok képes megsütni egy rántottát?

A férj nyugodtan válaszol:

- Csak meg akartam mutatni, milyen érzés, amikor vezetek.

Egy férfi betelefonál a helyi rádióba:
- Jó napot! Találtam egy pénztárcát itt a főtéren egy padon. Van benne 1000 euró meg 150 ezer forint. Találtam még benne egy személyit is amin az áll, hogy Kovács András, lakcím: Petőfi Sándor utca 15. Na, szóval neki küldeném a Bonbon, Köszönöm, hogy vagy nekem című számát!

- Miért vagy ilyen gondterhelt, barátom?
- Ismered a dagadt Rózsit?
- Ismerem.
- Na, holnap férjhez megy, és nem tudom eldönteni, elmenjek-e az esküvőre vagy sem.
- Ne mondd! Férjhez megy? És ki veszi el?
- Hát, ha elmegyek, akkor én.