Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni.
"Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban".
Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem . . . ! "

Pistike rohan ki a fürdőszobából:
- Anyu, gyere gyorsan, apu részeg!
- Ezt miből gondolod kisfiam?
- Már megint a tükröt borotválja.

Ez itt a szép pici piros szád... Ez a két alma a mellecskéd... Itt a szép, sima hasikád... Ez meg a...
- Géza! Most dugunk, vagy leltározunk?

Ma több pénzt költenek az emberek mellplasztikára és viagrára, mint az Alzheimer kór kutatására.
Ez azt jelenti, hogy 2020-re lesz egy nagyszámú idősebb generáció helyes mellekkel, óriási erekcióval, és egyáltalán nem fognak emlékezni arra, hogy mit is kell ezekkel kezdeni.

Kocsma, nyár, buli, nagy társaság, hosszú asztalok. Megy a beszélgetés, mikor az egyik fickó fingik egy jól hallhatót. Zavarában elkezd izegni-mozogni az egyébként igen nyekergős padon, mintha a pad adta volna ki a hangot, mikor a vele szembe ülő sajnálkozó hangon megjegyzi:
- Ugye, milyen más hangja van:)

Az iskolában a tanárnő a híres emberekről tart előadást.
- A híres emberek azok voltak, akik valami nagyot tettek valamilyen téren. Ilyen volt például Kolumbusz Kristóf a felfedezések terén, vagy Edison a találmányok terén. Tudna valaki hasonló példát mondani?
Móricka jelentkezik:
- Nekem a nagyapám perecárus volt a Hősök terén.

Két barátnő elhatározza, hogy rendeznek egy görbe estét a férjeik nélkül. Az este jól sikerül, pompásan érzik magukat, kicsit iszogatnak is.
Ahogy hazafelé botladoznak, hirtelen mindkettejükre rájön a pisilhetnék.
Mivel éppen egy temető mellett vannak, bemennek a sírokhoz, bokrok közé.
Mikor végeznek, azzal a problémával szembesülnek, hogy nincs semmi, amivel megtörölhetnék magukat.
Egyikük lehúzza a bugyiját és megtörölközik vele, majd eldobja a ruhadarabot.
A másiknak jobb ötlete támad, a mellette lévő síron található virágokról leszakít egy nagyobb levelet.
Másnap az egyikük férje szomorúan mondja a haverjának:
- Te komám, nem tudom hol voltak a csajok, de az én feleségem bugyi nélkül jött haza!
- Az semmi! - mondja a másik. - Akkor te még szerencsés vagy...
Az én páromnak a fenekén egy szalag volt azzal a felirattal, hogy "Sosem felejtünk el, a helyi tűzoltóőrs!"

Mórickának mondja a biosz tanár:
- Mondj egy költöző madarat!
- Fecske.
- Most egy nem költözőt!
- Döglött fecske.

- Asszonyom! Van az ön családjában elmebeteg?
- Igen doktor úr, a nővérem.
- És miben nyilvánul ez meg nála?
- Feleségül kérte őt egy amerikai milliárdos és nemet mondott neki. Két hét múlva férjhez ment egy tanárhoz.

Két barát találkozik...
- Na, hogy sikerült az autóvezetői vizsgád?
- Nem tudom, amikor kiengedtek a kórházból, a vizsgabiztos még eszméletlen volt.