651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

Üdvözlöm szomszéd! Isteni volt az eper, amit tegnap küldött kóstolónak, köszönöm! Amúgy maga is trágyázza?
- Én inkább cukrozom, de ízlések és pofonok...

3 mérnök hallgató beszélget arról, ki tervezhette az emberi testet.
- Szerintem gépészmérnök volt, nézzétek csak meg ezeket a szuper csuklókat, illesztéseket.
- Szerintem villamosmérnök lehetett, milliónyi fantasztikus, elektromos kapcsolatot tervezett bele.
- Én pedig biztos vagyok benne, hogy építész volt - mondja a harmadik - ki más tervezné a szennyvíz csatornát a szórakozóközpont mellé?

Öreg papa kimegy az unokájával egy tüntetésre és azt kiabálja:

- Menstruáció-menstruáció!
- Erre az unoka odaszól a papának, hogy az nem menstruáció papa, hanem demonstráció!

A papa visszaszól:

- Mindegy az csak vér folyjon!

A rendőr elkésett az eligazításról, s az alezredes bosszúsan faggatta a késés okáról.
- Tisztelettel jelentem, a lift miatt.
- Hogyhogy a lift miatt?
- Mert ki volt írva benne, hogy ötszemélyes, és egy fél órába tellett, míg össze tudtam szedni még négy személyt.

A pap panaszkodik a helyi rendőrnek:
- Biztos úr! Ellopták a biciklimet, mit tegyek?
- Hát tiszteletes úr, nem sokat tudok magának segíteni. De, tudja mit? Ha holnap misét tart, sorolja fel a tízparancsolatot, és nézzen körül a hívei közt, amikor odaér, hogy ne lopj! Biztos látni fogja a tettest, ahogy behúzódik a padba.
- Köszönöm, biztos úr, megfogadom.
Másnap újra felkeresi a rend őrét a pap.
- No atyám, bevált az ötlet?
- Bevált, de még mennyire. Amikor odaértem, hogy ne paráználkodj, rögtön eszembe jutott, hogy hol hagytam a biciklit!

Két roma utazik szekérrel. Egyszer csak a fejük felett elhúznak a francia légierő vadászgépei.
- Nézd csak, komám - kiált föl az egyik cigány. - Mirázs!
Mire a társa:
- Mi rázs, mi rázs?! Hát a sekér!

A barátok olyanok, mint a fogak. Könnyen elveszítheted őket, de ha van elég lóvéd, akkor könnyen vissza is szerezheted őket.

- Hogy hívják az ukrán birkózót?

- Iván Gyepreteper!

Az ősember kérdezi az asszonyt:
- Lefekszel velem?
- Nem!
- Miért nem?
- Nincs kedvem!
Erre az ősember jól fejbe vágja egy bunkósbottal, majd újra megkérdezi:
- Na, most már lefekszel velem?
- Nem!
- Hogyhogy nem?
- Fáj a fejem!