Egy vak álldogál egy forgalmas kereszteződésnél a kutyájával. A kutya egyszercsak elindul a túloldalra, pedig még piros a lámpa. Óriási fékcsikorgás, egy autó kishíján elüti őket. Mennek tovább, egy biciklis elesik, próbálja elkerülni az ütközést. Már majdnem átérnek az úton, amikor egy száguldó kamion fékez, és felszalad a járdára.
A vak ember és kutyája végül szerencsésen megérkeznek a túloldalra. Megállnak, és a vak egy kekszet nyújt a kutyának. Egy férfi a járdán állva figyeli őket, és megszólal:
- Miért jutalmazza meg azt a kutyát, hisz majdnem a halába vezette magát?
- Nem jutalmazom, csak meg akartam tudni, melyik vége a feje, hogy jól seggberúgjam!

- Segítség! Meg akarnak gyilkolni!
- Kicsoda?
- Egy fekete macska!
- Na, ne szórakozzon velem!Kicsoda maga?
- Pityuka vagyok, a papagáj!

Egy vadmalac elvégzi a teológiai főiskolát, felszentelik, majd kiküldik a sivatagba misszionáriusnak. Ott a bennszülötteket ápolja, térítgeti. Egyszer csak - hogy, hogy nem - elé kerül egy oroszlán. "Édes Istenem! - esik térdre a malac - Add, hogy ez a ragadozó hívő keresztény legyen!"
Már csak 1,5 méter választja el az oroszlánt a malactól, amikor az hirtelen térdre ereszkedik, majd így szól: "Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk!"

Két sündisznó beszélget:
- Haver, én úgy döntöttem, hogy elválok a feleségemtől.
- Minek tennél ilyet? - kérdi tőle a másik.
- Tudod, unom már az örökös szurkálódást!

Két hangya egy-egy kenyérmorzsát tol az úton. Arra megy az elefánt, odaszól neki az egyik hangya:
- Fogadjunk, hogy nem tudod feltenni a fejedre ezt a kenyérmorzsát!
Az elefánt felrakja, mire odaszól neki a másik hangya:
- De fogadjunk, hogy nem tudsz ráállni a másik kenyérmorzsára!
Az elefánt rááll, mire a két hangya fetrengve a röhögéstől:

- Vazze, mekkora szendvics!

Az erdőben nagy a rettegés, mert jön a vadász.
Az állatok úgy döntenek, hogy kiválasztanak maguk közül valakit, aki majd feláldozza magát a köz érdekében.

A választás Sanyikára, a buta vaddisznóra esett.
Sanyika tehát elindult, hogy találkozzon a vadásszal.

Ment mendegélt, és azon morfondírozott, hogy ha már meg kell halni, akkor azt jobb hősként tennie.
Így aztán amikor észrevette a vadászt, hirtelen rátámadt.
A vadász ettől úgy megijedt, hogy felkapaszkodott egy fára.
Patthelyzet alakult ki: a vadász nem mert lemászni, Sanyika, a hülye vaddisznó pedig nem tudta, hogy mit is kell ilyenkor csinálni.

A vadász unalmában elkezdte tépkedni a papír zsebkendőjét.
Sanyika, a buta vaddisznó pedig azt hitte, hogy havazik, és megfagyott.

A nyuszika ül a fa tövében és írogat. Arra megy a róka és megkérdi:
- Mit írsz nyuszika?
- Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!
- Ez hülyeség! Gyere a bokorba, és mutasd meg!
A róka csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja!
Arra jár a farkas, és ő is megkérdi a nyuszikát:
- Mit írsz nyuszika?
- Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!
- Ez hülyeség! Gyere a bokorba, és mutasd meg!
A farkas csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja!
Arra jár a medve! Megkérdi:
- Mit írsz nyuszika?
- Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!
- Ez hülyeség! Gyere a bokorba, és mutasd meg!
A medve csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja! Kijön utána az oroszlán, és így szól:
- Látod nyuszika, nem az számít, hogy miről írsz szakdolgozatot, hanem az, hogy ki a konzulensed!

Egy feltaláló elmegy a találmányi hivatalba.
- Uram, szeretném szabadalmaztatni ezt a légyfogót. Itt ez a vízzel teli csésze.
Közepén egy kis sziget, olajjal bekenve, a szigeten pedig egy darab romlott hús. A légy észreveszi a romlott húst. Rászáll a szigetre, de az olaj miatt belecsúszik a vízbe. Aztán a vízben elkezd kapálózni, de észreveszi, hogy a csésze szélén van egy kicsi létra.
- De hát, akkor ez nem működik! A légy megmenekül!
- Itt van a trükk! A létra 3. foka ugyanis el van fűrészelve.

Két sündisznó beszélget:
- Haver, én elválok a feleségemtől...
- De, miért?
- Unom már az örökös szurkálódását.

Egyik nap egy idegen kutya jelent meg a házunk előtt. Látszott rajta, hogy ápolt, jóllakott.
- Eltévedtél, kutyus? - mondtam neki, és beengedtem a nappaliba. A kutya rögtön otthon érezte magát, lefeküdt az egyik sarokba, és aludt 3-4 órát. Amikor felébredt, kikérezkedett, és el is ment.
Másnap ugyanabban az időpontban ismét megjelent nálunk a kutya, megint beengedtem, aludt egyet, majd eltávozott.
Így ment ez még két héten át.
Egyszer a nyakörvére akasztottam egy cetlit ezzel az üzenettel: "Kedves gazdi! Az ön kutyája minden nap hozzánk jár aludni."
A következő napon a kutya egy másik cetlivel tért vissza, amin ez állt:
"Ez a kutya 5 gyerekkel lakik együtt, sohasem tudja magát rendesen kialudni. Holnap én is eljöhetnék? A gazda"