Kiválóan idomított kutyám van - dicsekszik a házigazda a vendégeknek.
- Ha adok neki 3 koronát, cigarettát hoz érte.
- Ezt nem hiszem! Éppen egy félórája adtam neki 5 koronát és most se cigaretta, se kutya!
- Csakhogy én azt mondtam magának, hogy cigarettára 3 koronát adok neki.
Ha 5 koronát kap, akkor elmegy moziba.

Az orrszarvú nyit egy italmérést az erdőben. Jönnek és állnak sorban az állatok. A sor végén ott áll a nyuszika is, egy két litEres palackkal a kezében. Jön az oroszlán egy ötven literes hordóval és beáll a sorba legelőre. Megszólal a nyuszika a sor végén.
- Hé, talán sorba kellene állni!
- Ki mer pofázni? - kérdi az oroszlán.
Nem mer felelni senki. Mindenki hallgat ,sorra megvásárolja a boradagját. A nyuszika is. Hazamegy, megissza a bort, felugrik, rácsap az asztalra és elkiáltja magát:
- Hát én, a nyúl!

A farkas bekopog a kismalacok háza ajtaján, és ezt mondja:
- Nyissatok ajtót malackáim, én vagyok az anyácskátok és tele a tőgyem friss tejjel!
Mire a malackák:
- Hazudsz farkas! Mi az anyut sörért küldtük!

A nyuszika rohan az erdei tisztáson, találkozik a medvével:
- Hová rohansz ilyen nagyon nyuszika?
- Ne is kérdezd medve! Kitört az erdőben a kommunizmus, internálják az összes farkast!
- Hülye vagy nyuszika? Te nem is vagy farkas!
- Á, medvekoma! Tévedtek ezek már nagyobbat is...

A falusi orvos megérkezik egy elhagyatott tanyára, ahol már a 15. gyereket segíti a világra.
- Azért jobban is vigyázhatnának a háziállatokra. Amikor jöttem, majdnem hasra estem egy kacsába. - korholja a gazdát.
- Nem kacsa az dokikám. Gólya, csak már térdig kopott a lába.

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.

A farkas sétál az erdőben. Egyszer csak elszáll a feje felett a nyuszika és elordítja magát:
- Farkas koma, kérsz egy nagy pofont?
Aztán száll tovább a medve felé. Mikor odaér neki is leordítja:
- Medve koma, kérsz te is egy nagy pofont?
- Igen!
- Akkor menj az erdő végére, én is ott kaptam.

A medve, a róka és a farkas elmennek a munkanélküli hivatalba, munkát keresni, mert nagyon éheznek.
Az ott dolgozó alkalmazott ki is közvetíti őket a megfelelő helyre.
A rókát egy baromfiudvarba segítőnek, a farkast egy birkanyájhoz szintén segítőnek, míg a medvét egy téglagyárba melósnak. Eltelik két hét, találkoznak.
A róka hülyére verve, csont soványan, a farkas szintén, a medve pedig szépen kigömbölyödve. Ki-ki elmeséli, hogy vele mi történt.
- Egy hétig jól ment sorom, - mondta a róka, de mikor a gazda rájött, hogy én tizedelem az állományt, akkor fogta a kapát, kaszát és mindent, amivel ütni lehet, egyszóval helybenhagytak. Azóta is alig ettem valamit.
Azt mondja a farkas:
- Ugyanígy jártam én is, három napig tuti volt minden, aztán mikor a pásztor rájött, hogy miért hibádzanak a birkák, hát kaptam én is mindent, csak jó szót nem. Azóta se ettem semmit, mert még a fogaimat is kiverték.
Erre a medve:
- Nézzétek gyerekek, nekem nem lehet okom a panaszra... A téglát nem lopják, a cigányokat meg nem számolják.

– Uram, kérem vigye odébb ezt a kutyát!
– De hát nem bánt.
– Már érzem a bolhákat a lábamon.
– Csahos gyere ide, bolhás a néni!

A nyuszigyerek sírva megy haza. Az apja megáll előtte, feltűri a karján ingét, és bosszúra szomjasan megkérdi:
- Ki bántott, fiam?
- A medve! - szipogja a kisnyuszi.

Az apa visszahajtja az ingét, és így szól:

- Te bajod! Miért kötöttél bele?