A vándor leül egy fa tövébe. Felnéz a fán lévő madárra, majd a mezőn kikötött tehénre. Felnéz az égre és azt mondja:
- Uram, nem jól rendezted el ezt a világot. Míg a madárnak ott van az egész ég, addig a tehénnek csak az a vézna karó jut.
Kis idő múlva a madár lecsinálja. Újból felnéz és azt mondja:
- Uram, mégiscsak jól rendezted el ezt a világot! Mert, ha most a tehén lett volna a fán...

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából ekképpen:

- Hatalmas Barom!

Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.

Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, kéj oson
keresztül a rostélyoson.

Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnek valómat.
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín
velős csontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg, mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!

Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet
és megszánja az Önért égő tehenet,
Válaszoljon hamar rája.

Üdvözli Önt a marhája!

Az állatorvos megkéri az asszisztensét, hogy adjon be hashajtót a Rárónak. Elmagyarázza, mi a teendő:
- Dugjon be egy csövet a ló szájába, tegye be a tablettát a csőbe, és fújjon bele jó erősen, így a gyógyszer a ló nyelőcsövébe kerül.
Fél óra múlva a doki kérdi az asszisztenst:
- Na, hat már a hashajtó?
- Igen, de sajnos a ló fújt először.

Két hal beszélget a tóban:
- Vigyázz! - mondja a nagyobbik - az ott egy horog. Nehogy bekapd!
- Miért? - kérdezi a kis hal.
- Két okból - válaszolja a nagy - Az egyik, hogy ha bekapod, akkor kifognak, megpucolnak, megsütnek és megesznek.
- Nagyon köszönöm - mondja a kis hal - megmentetted az életemet. - És mi a másik ok?
- Az, hogy én akarlak megenni!

Egy magányosan élő nő, nagyon unja az egyedüllétet. A vénkisasszony barátnője tanácsára magához fogad egy macskát.
A kandúr azonban állandóan elcsavarog, így megint egyedül tölti napjait. A barátnő újabb tanácsára kiherélteti, de a kandúr továbbra is elmászkál otthonról...
- Hogyhogy elmászkál, hiszen már nem is tud...
- Persze hogy nem, de tanácsokat osztogatni azt igen.

A csigalány megkérdezi az anyukáját:
- Anyu, átmehetek a vasúton?
- Eszedbe ne jusson Villámka, 2 óra múlva jön a vonat!

Az agresszív kismalac eladóként dolgozik egy üzletben.
Belép egy idős nő és látja, hogy a kismalac nem figyel rá, ezért így megszólítja:
- Elnézést kérek!
- Azt nem árulunk!!!

- Miért a kutyákat küldik el újságért?
- Mert a macskák Whiskast vennének.

Egy fővárosi fiú lemegy falura a barátvőjével a jövendőbeli apóshoz és anyóshoz. Hogy bevágódjon az öregeknél, hajnalban fölkel, kimegy és megfeji a tehenet.
Mire visszaér, az apa már az asztalnál ül.
Az öreg kérdőn ránéz a srácra, mire az elkezdi mondani:
- Korán felkeltem, kimentem megfejni a tehenet. Csak egy kicsit furcsa az íze ennek a tejnek, meg a tehén is elég makacs volt...
Mire az öreg:
- Azt elhiszem, mert nekünk csak bikánk van...

- A rák lefekvéshez készülődik, egyszer csak kopognak.
Kivánszorog az ajtóhoz, kinéz, de sehol senki. Visszacsoszog az ágyhoz, lefekszik.
Már majdnem elalszik, amikor megint kopogtatnak. Ismét sehol senki. Újra lefekszik és el is alszik, amikor újra kopognak:

Kimegy, kinyitja az ajtót. Az ajtó előtt egy égő cigaretta, egy fél zacskó cukor, pirítós és fél üveg vodka áll. Az álmos rák csodálkozva kérdi:
- Hát ti, kik vagytok?
Mire:
- Mi vagyunk a rákkeltők!