A férfi orvoshoz megy, mert gond van a nemi életével. Az orvos Viagrát ír ki a betegnek, de csak a felét kell bevenni. Otthon a férfi előveszi a vágódeszkát, és késsel kétfelé vágja a gyógyszert. Az egyik fele elrepül, egészen a papagáj ketrecébe, az meg egyből bekapja. A férfi azonnal felhívja az állatorvost, és elmeséli neki, mi történt.
Az állatorvos szerint, a papagájt hűvös, sötét helyre kell helyezni, mert különben elpusztul.
A férfi fogja a papagájt, és beleteszi a fagyasztóba. Természetesen megfeledkezik róla, és másfél óra után rohan a fagyasztóhoz, hogy megnézze mi lett vele.
A papagáj teljesen meg van izzadva, és lihegve így szól:
- Hú bakker, egy órát tartott, amíg széthúztam a csirke lábait!

Családi ebéd egy étteremben:
- Elcsomagolná a maradékot a kutyánknak?
- Természetesen!
- Jaj de jó apu! Lesz kutyánk?!

Azt mondja egy fickó a papagájának:
- Ide figyelj!Én most lemegyek a boltba, de ha megint megiszod a pálinkámat mire visszaérek, akkor egyenként tépkedem ki a tollaidat.
Le is megy a boltba, kis idő múlva visszajön és látja, hogy elfogyott a pálinka. Ránéz a papagájra, aki a csőrével épp a saját tollait tépkedi:
- Kell a francnak ez a sok toll!

Egy vak ember álldogál egy forgalmas kereszteződésnél a kutyájával. A kutya egyszer csak elindul a túloldalra, pedig még piros a lámpa.
Óriási fékcsikorgás, egy autó kis híján elüti őket.
Mennek tovább, egy biciklis elesik, próbálja elkerülni az ütközést. Már majdnem átérnek az úton, amikor egy száguldó kamion fékez, és felszalad a járdára.
A vak ember és kutyája végül szerencsésen megérkeznek a túloldalra.
Megállnak, és a vak egy kekszet nyújt a kutyának. Egy férfi a járdán állva figyeli őket, és megszólal:
- Miért jutalmazza meg azt a kutyát, hisz majdnem a halába vezette magát?
- Nem jutalmazom, csak meg akartam tudni, melyik vége a feje, hogy jól seggbe rúgjam!

A tanító néni a 3 kismalac történetét meséli a gyerekeknek.
- Az első kismalac bekopogott egy emberhez, hogy téglát kérjen tőle. Mit gondoltok, mit mondott erre az ember?
- Én tudom, tanító néni! - jelentkezik Balázska.
- Na, mit mondott?
- Vazze, egy beszélő malac!

Kovács gazda összevert arccal sétál a község utcáján, amikor találkozik a helybeli rendőrrel.
- Magával meg mi történt? - kérdezi a rendőr.
- A Riska tehénnel vót egy kis bajom reggel.
- Aztán mi?
- Fejés közben folyton csapkodott a farkával, erre én egy téglát kötöttem rá.

A falu lelkésze próbálja megtéríteni a falu iszákosát:
- Nézd fiam, az alkohol az ördög műve. Vegyünk egy példát: odaraksz a tehened orra elé egy vödör vizet és egy vödör whiskey-t. Szerinted melyikből fog inni?
- Biztos a vízből!
- Így van, gyermekem. És azt is tudod, hogy miért?
- Persze, atyám! Azért, mert marha!

A téli álom után a medve őrült kanosan ébred fel. Nincs mit tenni, elhatározza, hogy az első állatot, ami szembe jön magáévá teszi. Órákig keresgél az erdőben, míg az egyik tisztáson ráakad a sünire.
- Hoppá- kapja föl a sünit. - Na te most az enyém leszel! Mutasd mid van!
- De medve, tudod hogy nekem nincs olyanom amit te keresel.

- Mivel mondtad?

Egy páncélos lovag bőszen közelít a sárkány barlangjához, hogy megküzdjön vele.
Miután a sárkány meglátja, így szól :
- Na ne, már megint konzervkaja. :(

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából ekképpen:

- Hatalmas Barom!

Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.

Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, kéj oson
keresztül a rostélyoson.

Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnek valómat.
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín
velős csontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg, mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!

Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet
és megszánja az Önért égő tehenet,
Válaszoljon hamar rája.

Üdvözli Önt a marhája!