A vándor leül egy fa tövébe. Felnéz a fán lévő madárra, majd a mezőn kikötött tehénre. Felnéz az égre és azt mondja:
- Uram, nem jól rendezted el ezt a világot. Míg a madárnak ott van az egész ég, addig a tehénnek csak az a vézna karó jut.
Kis idő múlva a madár lecsinálja. Újból felnéz és azt mondja:
- Uram, mégiscsak jól rendezted el ezt a világot! Mert, ha most a tehén lett volna a fán...

A medve részegen elfekszik az erdőben. Arra megy a nyuszika. Most leverem a medvén minden fájdalmamat - gondolja - és kegyetlenül elveri. A medve másnap magához tér és érzi, hogy elverte valaki.
Elmegy a rendőrségre és jelenti az esetet. A rendőr összehívja az állatokat, és megkérdezi ki verte meg a medvét. Természetesen mindenki lapít. Így hát megkérdezi a medvét, hogy nem emlékszik-e valamire. A medve gondolkodik egy darabig majd így szól:
- Csak annyira emlékszem, hogy aki megvert annak valami karok vagy csáp volt a fején. A nyuszi megszólal a hátsó sorból:
- Csiga, csiga szorul a hurok!

- Egy pici hangya bánatában öngyilkos akar lenni, ezért kiugrik a tizedik emeletről.
- Zuhanás közben számol:
– 9...8...7...6...7...8...
- A fene egye meg, már megint feltámadt a szél!

Azt mondja az apa a fiának:
- Gyere fiam, fogd a puskát, a kötelet, a kutyát, mert most megtanítlak medvét vadászni.
El is mennek, megállnak egy nagy fenyő alatt. A tetejébe ott a medve.
- Na most jól figyelj, elmondom, hogy járunk el. Én felmászok a fára, lelököm a medvét, a kutya úgy van betanítva, hogy amikor leesik valami a fáról a tökébe harap, erre összehúzza a négy lábát, te odaszaladsz, lekötöd és megvan a medve.
- Értem, értem, édesapám, de minek ide puska?

- ...hát, tudod azért fiam, mert ha netán a medve lökne le engem, akkor te fogd a puskát és lődd le a kutyát.

- Tesó, látod, ki van a fa alatt? - kérdezi az egyik.
- Látom hát - feleli a másik. - Egy rendőr.
- Hát, akkor mire vársz?

Utazik a hajón egy bűvész, aki úgy gondolja, hogy ledolgozza az útiköltséget és minden este bűvészmutatványokkal kápráztatja el a nagyérdeműt...
Nem számol azonban a kapitány átok papagájával, "aki" állandóan a szalonban lebzsel és minden mutatványnál lebuktatja a bűvészt, elárulván a közönségnek, melyik zsebébe, hová rejtette a kártyalapot, lufit.
A bűvésznek már nagyon elege van belőle de nem tehet semmit, a madár szent és sérthetetlen.
Egyszer nekiütköznek egy jéghegynek, minek következtében a hajó léket kap és elsüllyed. A bűvész valahogy megmenekül, egy ócska utazóládába kapaszkodva hánykolódik a hullámokon. Hirtelen szárnycsapkodást hall, majd leszáll a ládára a papagáj. Sokáig szótlanul bámulják egymást, a papagáj nézelődik, kémlel a bűvész háta mögé majd megtöri a csendet. Jól van basszus, te nyertél! Hová dugtad a hajót?

A nyuszika elhatározza, hogy öngyilkos lesz. Leugrik a tizedikről, közben számolja az emeleteket:
- 10 , 9 , 8 , 7 , 6 , 5 , 4 , 3 , 2 , 1 , 2 , 1...
A fenébe, beakadt a nadrágtartóm.

Szerelmi csalódás érte a hangyát... Elhatározza, hogy öngyilkos lesz, ezért kiugrik a tizedik emeletről.
Zuhanás közben számol:
– Kilenc…nyolc…hét…hat…öt, a fene egye meg, már megint feltámadt a szél!

Aki hülye az haljon meg! - mondta a hal, és kifeküdt a partra napozni...

Volt egy gazda, aki disznókat nevelt. Egy nap beállított hozzá egy férfi és megkérdezte:
- Mondja csak, mivel eteti a sertéseket?
- Én kérem, makkal, moslékkal. Miért kérdi az úr?
- Nos, én az Állatvédő Ligától jöttem. Megállapítom, hogy szabálysértést követett el, nem szabad hulladékkal etetni az állatokat. Megbírságolom 15.000 forintra.
Néhány nappal később jött egy másik férfi, aki ugyancsak kérdezősködni kezdett.
- Elárulná, mivel eteti a disznókat?
- Nagyon jól táplálom őket, kapnak főtt kukorica darát, gabonaféléket, zöldséget, gyümölcsöt, amennyit csak meg bírnak enni. - feleli a gazda.
- Tudja, én egy ENSZ szervezettől jöttem. Megállapítom, hogy maga pazarló módon eteti az állatokat, míg a világon emberek milliói éheznek. Megbírságolom 20.000 forintra.
Pár napon belül egy 3. ember is megjelent a farmon, ő is a disznók takarmányozásáról érdeklődött. A farmer megfontoltan ezt válaszolta:
- Nos, én minden nap adok nekik fejenként 1000 forintot, aztán azt vesznek rajta maguknak, amit akarnak.