Az öreg hölgy elmegy a falu plébánosához és pironkodva mondja neki:
- Tisztelendő úr, a gyerekeimtől kaptam két lánypapagájt karácsonyra, de valami rossz házból származhatnak, mert nagyon csúnyán beszélnek.
Szégyellem elmondani, de egész nap azt rikácsolják: "Hé, mi kurvák vagyunk, gyertek baszni!" A plébános tudja a megoldást:
- Van nekem két fiúpapagájom, azok itt a templomban nőttek fel és egész nap imádkoznak. Zárjuk össze a madarakat, biztos jó hatással lesznek az enyémek az önéire. Be is teszik a két ájtatos papagáj kalitkájába a lányokat, akik azonnal rikácsolni kezdenek:
- Hé, mi kurvák vagyunk, gyertek baszni!
Mire az egyik templomi papagáj kenetteljesen odafordul a kollégájához:
- Tedd el az olvasót, Theodor testvér. Imánk meghallgatásra talált!

Két sündisznó beszélget:
- Figyelj haver, én elválok a feleségemtől.
- Miért?
- Unom az örökös szurkálódásait!

A kis molylepke először repül ki a szekrényből. Amikor hazaér, kérdi tőle az anyukája: - Na kicsim, milyen volt odakint?
- Nagyon örültek nekem, mindenki tapsolt!

A kakas nagyon beindult a tyúkra, ezért elkezdi kergetni. Szalad a tyúk, és közben ezt gondolja magában:
- Ha most megállok, azt hiszi utcalány vagyok...
Ha tovább megyek, azt hiszi nem akarom... Ezért inkább elesem!

Két barát beszélget...
Te, az én kutyám szerintem nagyon jó rendőrkutya lenne!
- Miért? Jó a szimata és fegyelmezett?
- Nem! Szereti a fánkot, és tökhülye.

Egy kis teknős elkezd felfelé mászni a fán. Nagy nehezen eléri az alsó ágat, végigmászik rajta, majd amikor a végéhez ér, leesik. Pont a hátára esik, a páncélja nagyot koppan.
Pár perc múlva magához tér, hosszú kínlódás után a hasára fordul, és megkezdi újra a fára mászást. Ezúttal még az ágig sem jut el, leesik, ismét megüti magát, de hallatlan akaraterővel megint nekikezd a famászásnak. Most sikerül az ágig jutnia, de hamarosan a földbe csapódik.
Fent, a fa egyik felső ágán egy fészekben ül egy madárpár. Amikor a teknőc már ötödszörre töri össze magát, a madármama azt mondja a párjának:
- Te, szerintem most már meg kellene mondanunk neki, hogy csak örökbe fogadtuk.

Nyuszika sétál az erdőben, egyszer csak hirtelen elé toppan a farkas.
- Na, nyuszika mit fogsz mondani a mamádnak, ha most jól megerőszakollak?
- Hát azt, hogy sétáltam az erdőben, mikor előugrott a fák közül a farkas, és egymás után háromszor megerőszakolt!
- Háromszor?
- Miért, nem érsz rá?!

Gizike este levetkőzik, és elindul a fürdeni. Anyaszült meztelenül meglátja a papagája, felordít:
- Jaj, mit láttam! Mit láttam! Gizike meztelen!
- Te, ha nem kussolsz, kitépem az összes tolladat!
De a papagáj folytatja:
- Mit láttam! Mit láttam! Gizike meztelen!
A nő erre fogja a madarat, megkopasztja, s elmegy fürdeni. Közben megérkezik Gizike kopasz fejű barátja. Erre a papagáj:
- Mi van haver, te is láttad?

Mókuska randira készülődik. Nagyon csinosan kiöltözik, már a sminkje is készen van, amikor hirtelen leszarja egy madár.
Hát, Mókuska mérgelődik...
- Na de madárka! Hát miért szartál le?! Épp randira készülődöm!

- Ja igen, és még azt is üzeni, hogy nem ér rá!

651. nap: Fogva tartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Ők pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.

661. nap: Az egyik fogva tartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni.

662. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.

665. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam... Hmmm, nem egészen így terveztem.

668. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevű égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.

671. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogva tartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.

674. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogva tartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de én tudok várni, az egész csak idő kérdése.