A férj trágárul szidja az anyósát és a feleség rászól:
- Ne szídd az anyámat, mert elválok!
- Nem a te anyádat szidom, hanem az én anyósomat!

Anyós kérdi a vejétől.
- Miért vattát hoztál a névnapomra fiam?
- Hát nem fülbevalót kért, mama?

Két barát beszélget egymással:
- Te, mondd öregem, miért szoktál le az alkoholról?
- Muszáj volt, mert amikor részegen hazamentem, mindig duplán láttam az anyósomat.

A bíró kihallgatja Lajost a vádlottat.
- Maga ellen az a vád, hogy megölte az anyósát. Miért tette?
- A feleségem kért meg rá...
- Hogy mondhat ilyet? Szégyellje magát! Hiszen a felesége imádta az édesanyját!

- Igaz, bíró úr, de mielőtt aznap elment, azt mondta nekem: "Lajos, ha a mamát alvás közben egy légy is zavarja, ne keltsd fel, hanem üsd agyon!!!"

A honvédségnél az őrmester tanít a honvédoknak a logikáról.
- Kovács honvéd, álljon fel! - mondja az őrmester.
- Elmondom magának, mi a logika. Itt van maga. Megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt. Én arra megyek, belelépek és azt mondom: Kovács honvéd, maga de megváltozott. Na érti miről van szó?
- Igen. - mondja Kovács.
- Akkor most mondja vissza! - szólítja fel az őrmester.
Kovács belekezd:
- Az őrmester úr megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt.
Én arra megyek, belelépek és azt mondom: Hej, őrmester úr! Maga semmit sem változott!

Egy paraszt el akarja vinni a szénát a szomszéd faluba, de amikor indulna, az anyósa könyörög neki:
- Kérlek, vigyél magaddal!
- Nem!
- Na, kééérlek!
- Nem, és kész!
- De meghúznám magam hátul, nem lennék a terhedre...
- Mondtam már, hogy nem!
Útközben sötét felhők gyülekeznek az égen, és egyszer csak belecsap a villám a szekér hátuljába, mire a parasztember felsóhajt:
- Ej, pedig de szépen kérte.

- Az én anyósom olyan, mint egy jó pohár sör!
- Miért, olyan finom?
- Nem. Jéghideg, és mikor elém kerül, habzik a szája.

Kovács a nyakánál fogva kilógatja az anyósát a tizedikről, majd így szól hozzá:
- Te boszorkány! Mások már megmérgeztek volna, vagy a vasalóval verték volna szét a fejed, de lásd milyen ember vagyok én: szabadon engedlek!

- Öregem, ha én az anyósommal veszekszem, mindig enyém az utolsó szó - mondja egyik barát a másiknak.
- És mit mondasz neki?
- Igenis, mama!

Képzeld, a varjak ismét elvitték a termést!
- Csináld úgy, mint én, tegyél ki madárijesztőket.
- Azt már próbáltam, de nem érnek azok semmit.
- Ragaszd rájuk az anyósod képét!
- Miért, az hatásos?
- Mi az hogy! Nemcsak hogy nem esznek azóta semmit, de a tavalyi termést is visszahozták!