A bejárónőt kirúgja a hisztis, kibírhatatlan úrnő. Az elbocsátott lány mielőtt elhagyja a házat, odadob egy ezrest a kutyának.
- Hát ezt meg miért kapja? kérdezi a ház úrnője.
- Ennyit megérdemel szegény. Mit gondol, ki nyalta minden nap tisztára a tányérokat?

Két férfi beszélget:
- Barátom kénytelen leszek kivándorolni ebből az országból!
- Miért?
- Korábban tiltották a homoszexualitást, most megtűrik. Én nem várom meg, amíg kötelező lesz!

Az unoka odamegy a nagyanyjához:
- Nagymama! Ugye te sose csaltad meg a papit?
Erre a nagyanyó hirtelen felugrik a székéből:
- Hú a francba! Tudtam, hogy elfejtettem valamit! - azzal felrohan a padlásra, kinyit egy régi szekrényt, amiből kiesik egy csontváz...

Óvodában a gyerekek beszélgetnek.
- Neked mi a jeled?
- Pillangó.
- Miért?
- Mert amikor még az anyukám hasában voltam, rászállt egy pillangó. Hát ezért.
- És neked mi a jeled?
- Vízcseppecske.
- Miért?
- Mert amikor még az anyukám hasában voltam, ráesett egy vízcsepp. Hát ezért.
- És neked mi a jeled?
- Z-z... zóóón... gora..

Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban. Kinézek és látom ám, hogy négy markos, nem idén barnult legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra ezerrel. Kapom a telefont, hívom a rendőrséget, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek és már le is tette.
Nekem meg a fejem tetejébe akadt az adrenalin azonnal, úgyhogy ismét felhívtam őket.
Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük, ugyanis fogtam a vadászpuskámat, lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is. No, le sem tettem a kagylót, 4 rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El is kapták a betörőket íziben.
Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni megjegyezte:
- Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.
Mire én:
- Maguk meg valami olyasmit, hogy nem tudnak küldeni senkit.

A kisfiú egyik reggel sírva ébred fel. Az apja kérdezi:
– Miért sírsz kisfiam?
– Azért mert azt álmodtam, hogy meghalt a nagypapa.
– Ne félj, kisfiam, csak álmodtad, nem halt meg. Másnap meghal a fiú nagyapja. Pár nap múlva megint sírva ébred a gyerek. Az apja kérdezi:
– Miért sírsz kisfiam?
– Mert azt álmodtam, hogy meghalt a nagymama.
– Ne félj, kisfiam, csak álmodtad, nem halt meg. Másnap meghal a fiú nagyanyja. Eltelik pár nap és megint sírva ébred a gyerek. Az apja megint kérdezi:
– Miért sírsz kisfiam?
– Mert azt álmodtam apa, hogy meghaltál. Az apa rettenetesen megijed, másnap remeg keze, lába a félelemtől, hideg verítékben úszik egész nap. Alig tud dolgozni, nem eszik, nem iszik. Amikor hazaér, remegő hangon mondja a feleségének:
– Ma van életem legrosszabb napja.
– Nekem mondod? A postás itt halt meg a ház előtt.

Egy ember éppen elveszítette az állását, a felesége elhagyta, hát elhatározza, hogy öngyilkos lesz.
Felmászik a híd legmagasabb pontjára és éppen mikor ugrani készül, meglát a parton egy embert, akinek mindkét karja hiányzik táncolni egy furcsa táncot.
Gondolja magában, az élet talán mégsem annyira rossz, - lemászik a hídról és odamegy az emberhez.
- Uram, szeretném megköszönni, hogy megmentette az életemet. Tudja, éppen öngyilkos akartam lenni, amikor megláttam magát táncolni annak dacára hogy nincsenek karjai és megváltoztattam a döntésemet.
Az ember ránéz és keserűen azt mondja:
- Táncolni? Én nem táncolok, csak viszket a fenekem és nem tudom megvakarni!

Stirlitz megy az erdőben, amikor hirtelen megreccsen a bokor.
- Legközelebb nem hagyom otthon a pisztolyomat - gondolta Stirlitz.
- Legközelebb? - gondolta a medve.

Egy kisváros polgármesterét telefoncsörgés ébreszti fel az éjszaka közepén. Az egyik ügyvéd az:
- Sürgősen beszélnem kell önnel, polgármester úr!
- Mi az ami nem várhat reggelig?
- A főbíró meghalt ma este, és én szeretnék a helyére kerülni.
- Nos, nekem mindegy, ha a temetkezési vállalkozó nem ellenzi...

Kedves utasaink, itt az önök kapitánya beszél! Mivel erősen zuhanunk, ezt megállítandó már kidobáltunk minden nehezéket. Sajnos ez nem volt elég, úgyhogy utasaink közül kell megválnunk néhánytól.
Hogy ne lehessen kivételezéssel vádolni bennünket, ábécé sorrendben szabadulunk meg a túlsúlytól. Jelentkezzenek tehát először az "A", mint afro-amerikaiak!
Természetesen senki sem mozdul...
- Akkor jelentkezzenek a "B", mint barnabőrűek!
Újból senki, csak a sorok közt egy kisgyerek mondja az apjának:
- Te papa, nem kéne jelentkeznünk? Hiszen mi afro-amerikaiak is
vagyunk, meg a bőrünk is barna!
Mire az apja:
- Kussolsz fiam, mi most itt NIGGEREK vagyunk, úgyhogy
először a KÍNAIAK jönnek.
Mire a hátsó sorból egy hang:
- Ném kínái! Sárgá!