Meghal a Dalai láma, és felkerül a mennyországba. Isten személyesen megy érte a kapuhoz, beinvitálja. Miközben ülnek a felhőkön, Isten megkérdezi tőle:
- Nem vagy éhes, barátom?
- De igen, uram, szívesen harapnék valamit.
Isten kinyit egy konzervet, odaadja a Dalai lámának. Az, miközben eszegeti a konzervet lenéz a pokol irányába, és azt látja, hogy a Pokolba került elkárhozott lelkek sült húst, kaviárt, lazacot esznek.
Másnap Isten ismét megkérdezi, nem éhes-e? A Dalai láma ismét igenlően válaszol, erre megint kap egy konzervet. A pokolban ezúttal steak és pezsgő a menü.
Amikor harmadnap ugyanez játszódik le, a Dalai láma nem bírja tovább, és megkérdi:
- Uram, hogy van az, hogy én, aki mindig alázatosan éltem, soha nem vétkeztem, mindig csak konzervet kapok, míg a pokolba kerültek fejedelmi lakomákat kapnak?
Erre Isten fejcsóválva:
- Tudod, itt fent kettőnkért nem érdemes szakácsot tartani...

- Az apáca, aki a kotongyárban dolgozva azt hiszi, hogy egereknek készít hálózsákot.

A villanyszerelő beszól a betegeknek az intenzív osztályra:

Akkor nagy levegő, biztosítékot cserélünk!

Múlt éjjel nagyon magam alatt voltam, felhívtam a Lelki Segély vonalat.
Egy belgiumi call-centerhez kapcsolt. Mondtam nekik, hogy öngyilkos leszek...
Erre nagyon izgatottak lettek, és megkérdezték, hogy értek-e a fegyverekhez.

Börtönorvos a páciensnek:
- Uram, van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
- A jó hírrel!
- Nos, hamarosan letelik a büntetése.
- Szuper, de doktor úr, én életfogytiglant kaptam!
- Na, ez a rossz hír.

John meghökkenve látja a tengeri úton, hogy kabintársa, Richard női hálóinget vesz fel az éjszakára.
- Hát téged mi lelt, ember? Transzvesztita lettél?
- Dehogyis! Csak tudod, ha süllyed a hajó, előbb mindig a nőket és a gyerekeket mentik ki...

- Mit eszik a kannibál ebéd után?
- Cukormentes Norbit.

Két régi barát összefut az utcán. Egyikőjük nagyon rossz bőrben van, sápadt, beesett az arca, és szomorú a tekintete.
- Mi van veled? Úgy nézel ki, mint aki az egész világ terhét hordja a hátán. - mondja a haverja.
- Jaj, ne is kérdezd! Úgy kezdődött, hogy három hete meghalt a bácsikám, és rám hagyott 10.000 dollárt.
- Szomorúan hallom a hírt. De akkor most gazdag vagy, haver!
- Várj, még nem fejeztem be. Két hete elhunyt egy unokabátyám, akit nem is ismertem, és kiderült, hogy örököltem tőle húszezret.
- Akkor nincs okod panaszra!
- Ez még mind semmi. A múlt héten meg a nagyapám halt meg, és örököltem még majdnem százezret.
- Hihetetlen! Most már igazán nem értem, akkor mi a problémád.
- Hát, ... ezen a héten meg semmi!

Artista jelentkezik a cirkuszigazgatónál:
- Olyan mutatványom van, hogy felmegyek a 15 méter magas kupolába és fejjel belevetődök egy márványtömbbe. Felállok és semmi bajom.
Megegyeznek, de az artista kiköti, hogy csak háromszor csinálja meg.
Másnap megtelik a cirkusz és az artista belevetődik a kupolából fejjel a márványtömbbe, semmi baja.
Másnap ismét sikeresen megcsinálja a mutatványt.
Harmadik napra kibérelnek egy stadiont, az is megtelik. Az artista hibátlanul megcsinálja a produkciót, óriási kasszasiker.
Megy az igazgatóhoz kérni a bérét. Az igazgató próbálja marasztalni, de az artista hajthatatlan. Utoljára megkérdezi az igazgató:
- Ember, de miért nem csinálja tovább?
Mire az artista:
- Mert rohadtul fáj!

Bíró a vádlotthoz:
- Kéri a következő kérdést, vagy megáll öt évnél?