- Csodálatos egy ország ez az Ausztrália! Minden van ott, ami kell!
Bárok nekem, strand a gyerekeknek, napsütés a feleségemnek és cápák az
anyósomnak.

A repülőgép lépcsőjén két pilóta egyenruhás ember lépdel fel, fekete szemüvegben, fehér bottal. Az utasok röhögése és szörnyülködése közepette elfoglalják helyüket a pilótafülkében.
Végül az utasok megnyugodnak, biztos csak tréfa. Elindul a gép a felszállópályán, egyre gyorsul, de csak nem akar felemelkedni. Az utasok egyre nyugtalanabbak lesznek, majd mikor már csak 100 méter van hátra a kifutópályából, elkezdenek sikoltozni, mire a gép végre felemelkedik. Odaszól az egyik pilóta a másikhoz:
- Te, én egyre jobban félek. Ha ezek egyszer nem kezdenek el időben sikoltozni, itt pusztulunk valamennyien.

Az angol királynő éppen a Canterbury-i érseknek mutatta meg a királyi istállót, mikor az egyik csődör akkorát szellentett, amit már nem lehetett szó nélkül hagyni.
- Ó Istenem - szólt a királynő - Ez roppant kellemetlen, szörnyen sajnálom. Kérem bocsásson meg!
- Ugyan, igazan semmi gond - szólt az érsek.
Majd pár pillanat múlva:
- Bár először azt hittem, hogy a ló volt az.

Két jó barát telefonon beszélget.
Az egyik orosz, a távoli tajgáról, a másik a napfényes Floridából.
- Te Iván, nálatok tényleg -50 C van?
- Áááá, dehogy is. Kb olyan -20-25 C lehet.
- De mondom! Most mondja a hírekben, hogy tényleg annyi van.
- Hidd el cimbora, én mondom neked, hogy nincs itt annyi.
Legfeljebb -30 C, de ennél nem alacsonyabb.
- Hát Iván nem is tudom. Itt nézem a TV-ben a híreket.
Az autók lefagyva, fél méteres jégcsapok, kihalt utcák.
És itt írják, hogy -50 C fok van a távoli Oroszországban.
- Ja, hogy odakint ... az lehet!

A pilóta hátraszól a repülőgép utasainak:
- Hölgyeim és uraim!Van önök között olyan, aki hisz az imádság erejében?
Az egyik utas felteszi a kezét.
- Nagyszerű - mondja a pilóta. - Mert a gép irányíthatatlanná vált, és eggyel kevesebb ejtőernyőnk van.

A szadista, a mazochista, a gyilkos, a nekrofil, a zoofil és a piromániás üldögélnek a pszichiátria kertjében és szörnyen unatkoznak.
Egyszer csak megszólal a zoofil:
- Mi lenne, ha megdugnánk egy macskát?
Erre a szadista:
- Igen, dugjuk meg, aztán jól kínozzuk meg.
A gyilkos közbeszól:
- Dugjuk meg, kínozzuk meg jól, aztán öljük meg!
A nekrofil lelkesen:
- Dugjuk meg, kínozzuk meg, öljük meg aztán dugjuk meg még egyszer!
A piromániás is beszól:
- Dugjuk meg, kínozzuk meg, öljük meg, dugjuk meg még egyszer aztán gyújtsuk fel!
Rövid csend, mindenki a mazochistára mered, majd megkérdik:
- És te nem szólsz semmit?
- MIAÚÚÚÚÚÚ!!!!

A gnóm, 4 kezű, 4 lábú kisgyerek siránkozik apukájának:
- Apu! Le szeretnék menni a játszótérre!
- Kisfiam, tudod, hogy nem szabad! Kicsúfolnak, gúnyolódnak a többi gyerekek!
- Apu, de én nagyon unatkozom!
- Hát jó, vidd le ezt a kiló kenyeret az 1. emeletre a gondnoknak!
Elmegy a gyerek, eltelik 1 óra, 3 óra, 5 óra, a gyerek még mindig sehol! Utánamegy az apja, leér az elsőre, és csenget a gondnokhoz. Az kinyitja az ajtót, de tiszta vér az egész ruhája!
Erre az apuka:
- Úristen, magával meg mi történt?
- Basszus, ekkora pókot még életemben nem láttam!

- Kedves utasaink, itt az Önök kapitánya beszél! Mivel erősen zuhanunk, ezt megállítandó már kidobáltunk minden nehezéket. Sajnos ez nem volt elég,
úgyhogy utasaink közül kell megválnunk néhánytól. Hogy ne lehessen kivételezéssel vádolni bennünket, ábécé sorrendben szabadulunk meg a túlsúlytól. Jelentkezzenek tehát először az "A", mint Afro-amerikaiak!
Természetesen senki sem mozdul...
- Akkor jelentkezzenek a "B", mint barna bőrűek!
Újból senki, csak a sorok közt egy kisgyerek mondja az apjának:
- Te papa, nem kéne jelentkeznünk? Hiszen mi afro-amerikaiak is vagyunk, meg a bőrünk is barna!
Mire az apja:
- A pofádat befogod fiam, mi most itt NIGGEREK vagyunk, úgyhogy először a KÍNAIAK jönnek.
Mire a hátsó sorból egy hang :
-Ném kínáái! SÁRGÁÁÁ!

Haver, te akkora paraszt vagy, hogy ha leesne a göncöl szekér az égből, te azt is megraknád trágyával!

Henry éppen fát vágott, amikor megszaladt a láncfűrész a kezében, és levágta mind a tíz ujját. Azonnal rohant a közeli kórházba, a baleseti sebészetre.
Nézi az orvos:
- Hát ez nagyon csúnya, de ne aggódjon, rendbe tudjuk hozni, csak adja ide gyorsan az ujjait.
- Hiszen nincsenek nálam!
- Hogy-hogy nincsenek? Nézze kérem, ez itt az ország legjobb sebészete, de még mi sem tudunk csodákat tenni, ha nincs mit visszavarrnunk a helyére! Miért nem hozta magával az ujjait?
- A francba, doki, én megpróbáltam, de nem tudtam felszedni.