- Három szobás családi ház, utcára néző nagymamával eladó.

- Balatonra néző anyósomat elcserélném egy rotációs kapára.

- Pénzt vennék áron alul, sürgősen!

- Részeges férjemet lecserélném valami használhatóbbra.

- Apu Apu! Azt mondják az iskolában, hogy mi maffiózó család vagyunk.
- Na majd holnap bemegyek, és elintézem a dolgot.

- Oké, de úgy csináld, hogy balesetnek tűnjön!

Friss jogosítványos lány először viszi haza az édesanyját. Amikor megérkeznek, az anya kiszáll, és azt mondja:
- Nagyon szépen köszönöm!
- Szívesen, máskor is - mondja a lány.
- Nem neked mondtam - válaszolja az anya. - Hanem Istennek!

Az idős, nagyothalló gróf késő este érkezik haza. A komornyik halkan megkérdezi:
- Na, mi van, te vén piszok? Már megint a kocsmában voltál és vedeltél a haverokkal?
- Nem, John. A városban voltam, és hallókészüléket vásároltam!

Egy nagyhangú fickó beszól a zsúfolt vasúti fülkébe:
- Na, mi a helyzet, megtelt már a Noé bárkája?
Egy éles hang visszafelel:
- Jöjjön csak nyugodtan, a majom még hiányzik.

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?

A NASA közölte, hogy nem tudják, hová csapódott be a pár napja lezuhant műholdjuk. Azt tervezik, hogy türelmesen várnak, míg fel nem tűnik az E-bay-en...

Megszólal az őrmester:
- Katona, most szépen lemegy a kapuhoz, és megnézi, hogy ott vagyok-e!
Egy óra múlva jön vissza a katona.
- Hol a fenében volt ilyen sokáig?
- Jelentem, találkoztam az őrmester úrral, és egy kicsit elbeszélgettünk

A bokszolót műteni akarják, ezért elkezdik altatni.
Bejön a sebész, megkérdezi:

- Alszik már?

- Nem megy, doktor úr! Kilencnél mindig felpattan, és összeüti a két öklét!

Egy nő sétál az utcán a gyerekével. Megáll előttük egy néni és felkiált:
- Jaj, de édes kisbaba! Tisztára olyan, mint az apja.

- Igen, bár jobban szeretném ha inkább a férjemre hasonlítana.