- Megittam 4 pohár tejet és nem tudtam elmozdítani a falat:(

De, megittam 4 pohár vodkát és a fal magától mozgott:)

Két barát beszélget:
- Képzeld, meghívót kaptam egy zárt körű estélyre. A meghívó
alján az állt: "Belépés csak fehér nyakkendőben."
- Na és? Nem volt fehér nyakkendőd?
- Dehogynem. De csak ott derült ki, hogy a többieken ruha is volt.

Egy busz nekimegy a fának.
- Hogyan történt? - kérdezi a rendőr a sofőrt.
- Fogalmam sincs. Éppen ellenőriztem a jegyeket a busz hátuljában, amikor a baleset történt.

Bemegy egy zizegős dzsoggingos fickó az első osztályú étterembe, és odakiabál a főpincérnek:
- Hé, haver! Merre van itt a budi?
A főpincér végigméri, majd fagyosan odaszól:
- A folyosó végén balra van egy ajtó, az van rá kiírva, hogy "Urak". Ne törődjön vele, menjen be csak nyugodtan!

Gondjai vannak a szerencsejátékokkal? Hívja segélyvonalunkat!
Minden ötödik hívás nyer!

Anasztázia grófnő a fürdőszobában tartózkodik, amikor belép az inas.
- Na, de Jean - mondja a grófnő -, miért nem kopog, mielőtt bejön? Mi van, ha éppen nem vagyok felöltözve...
- Az ki van zárva asszonyom, mielőtt én belépek, előbb mindig belesek a kulcslyukon.

A pap és a buszsofőr egyszerre kopogtatnak a mennyország kapuján.
Kijön Szent Péter, röviden elbeszélget velük, majd beengedi a buszsofőrt. A pap fölháborodva kérdezi:
- És én? Engem aki egész életemben Isten szavát hirdettem, nem engedsz be? Hogy lehet ez?
- Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál, mindenki aludt. Bezzeg, amíg a buszsofőr vezetett, addig mindenki imádkozott!

Egy kerítés választja el a golfpályát az úttól.
Egy öt fős társaság egyik tagja nekiveselkedik, majd jobbra elüti a labdát.
Az átível a kerítés fölött, pattan egyet az úton, aztán egyenesen nekiütődik az arra haladó busz kerékgumijának, arról pedig vissza a pályára, és egyenesen be a lyukba.
A másik 4 csak ámul-bámul, majd egyikük megkérdezi:
- Ezt hogy csináltad?
Az első játékos vállat von:
- Csak ismerni kell a buszmenetrendet.

Nagyon régen, amikor még létezett az NDK, életemben először repültem. Barátnőkkel utaztunk Drezdába, német géppel.
A repülőtéren kiszúrtuk magunknak az egyik légi kísérő pasit, német egyenruhában, aki ott sürgött-forgott, és nagyon jóképű volt.
Nyíltan magyarul ecseteltük, hogy mit szeretnénk vele csinálni, úgy, hogy hallhatta.
A leghangosabb persze én voltam, szépen mosolyogtam rá, ő szépen visszamosolygott. Amikor elhelyezkedtünk a gépben, bekötöm magam, a férfi megáll mellettem és kedvesen, a legtisztább magyarsággal megkérdezi:
- Kisasszony, segíthetek valamiben?

A hölgy andalogva hallgatja a közönségnek hátat fordító zongoraművész játékát. Odahajol a párjához, és megkérdezi tőle:
- Szerinted is Mozart?
A férfi megvonja a vállát.
- Fogalmam sincs, de majd meglátod, ha megfordul.