Most döntsd el, érdemes bölcsnek lenni? Az ókori Görögországban Socrates (469 - 399 i.e.) széles körben ismert volt bölcsességéről. Ma is aktuális a gondolata. Egy nap ismerőse rohant hozzá izgatottan s mondta:
- Socrates, tudod mit hallottam Diogenesről?
- Na várjál csak mondta, Socrates! Mielőtt bármit is mondanál, át kell menjél a hármas szűrő próbán!
- Hármas szűrő? - kérdi az ismerős.
- Igen! - folytatta Socrates. Mielőtt elmondod a Diogenesről hallottakat szűrjük le, amit mondani akarsz. Az első szűrő az "Igazság". Teljesen biztos vagy abban, hogy amit hallottál, az a tiszta igazság?
- Nem. - mondja az ember, - tulajdonképpen csak most hallottam!
- Rendben van, szóval nem tudod, hogy a hír igaz-e vagy sem. Lássuk hát a második szűrőt! a
"Minőséget". Amit hoztál, az valami jó hír?
- Nem, sőt éppen ellenkezőleg...
- Szóval akkor te akarsz valami rosszat mondani Diogenesről, amiről azt sem tudod, hogy igaz-e vagy sem?
Az ember vállat vont és egy kicsit már röstellte magát. De Socrates folytatta:
- Még mindig van esélyed arra, hogy a próbát kiálld, ha átmégy a "Hasznosság" szűrön. Tehát amit Diogenesről hallottál, abból van-e nekem valami hasznom?
- Háát...nem hiszem!
- Nos, ha így áll a dolog, hogy a híred nem is biztos, hogy igaz, nem is jó és nem is hasznos, akkor miért kellene akárkinek is elmondani?
Az ember kissé zavarodottan és szégyenérzettel odébbállt.
Így aztán Socrates sosem tudta meg, hogy Diogenes keféli a feleségét...

A hajóskapitány leszól a fűtőnek:
- Görbe fát tegyen a tűzre, mert fordulunk!
Erre fűtő visszakérdez:
- Jobbra vagy balra?

1944. Április 7. - Kiűztük az ellenséget az erdőből...
1944. Április 8. - Az ellenség űzött ki minket az erdőből...
1944. Április 9. - Megjelent az erdész, és mindenkit kizavart az erdőből!

Két angol lord a délutáni teáját fogyasztja. Egyszer csak belép a komornyik és közli:
- Uraim, a Temze kilépett medréből.
- Köszönöm, elmehet - mondja a ház ura.
Nyugodtan folytatják a teázást. Fél óra múlva a komornyik újra bejön:
- Uraim, a Temze elárasztotta a város alacsonyabban fekvő részeit.
- Rendben van, elmehet - mondja a ház ura nyugodtan.
Újabb fél óra múlva a komornyik bejön, kitárja az ajtót és így szól:
- Uraim, íme a Temze.

- Én olyan mestere vagyok az ecsetnek, dicsekszik a vargának a festő, hogy egyetlen ecsetvonással síróssá tudok változtatni egy nevető arcot.
- Az semmi, válaszolja a varga...
Én ugyanezt egyetlen kaptafával elintézem!

Kisgyerekek gyónnak húsvét előtt. Bemegy a gyóntatófülkébe az első, megvallja bűneit, és ezzel zárja: "bedobtam a vízbe a tökmagot".
A plébános nem érti, de nem kérdez rá.
Jön a következő gyerek, az is megvallja, hogy bedobta a vízbe a tökmagot, s ez így megy tovább, míg az utolsó gyerek nem említi ezt a bűnt.
A plébános rákérdez:
- Te nem dobtad be a vízbe a tökmagot?
- Nem - válaszolja a gyerek - én vagyok Tökmag!

A vasárnapi mise végén így szól a pap a gyülekezethez:
- Van egy jó és egy rossz hírem! A jó hír az, hogy van elég pénzünk a templom tornyának a megjavításához. A rossz hír az gyermekeim, hogy egyenlőre még mind a ti zsebetekben van.

Hű, de szép autó! Honnan szerezted?
- Egy jótékonysági bálon.
- Te nyerted meg a főnyereményt?
- Nem, én szerveztem a tombolát.

- Drágám! Vettél nekem valamit a szülinapomra?
- Látod azt a piros Ferrarit, ott a járda mellett?
- Jaj de gyönyörű, már nagyon vágytam rá!
- Na! Egy olyan színű rúzst.

Uram, ön akkor házasságon kívül született?
- Csak félig.
- Az meg, hogy lehetséges?
- Csak az anyám volt házasságon kívüli, az apám nős volt.