A hétvégén bütyköltük faterom számítógépét. Telepíti rá az öregem a windows-t, majd egyszer csak így szól:
- Na, mindjárt azt mondja a windows, hogy új, ismeretlen hardvert talált.
- Merthogy?
- Benne hagytam a csavarhúzót, hogy a fene enné meg!

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam – mondja Mrs Smith.
- Tényleg? – lepődik meg a fotós. – Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok… – sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom… – motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! – kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? – kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen – mondja a fotós. – Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? – hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?

- 1200 Ft-ot mutat az óra, uram - mondja a taxisofőr.

- Ennyire nem számítottam.
Visszavinne 900 forintig?
Akkor még egy százas borravalót is tudnék adni!

Egy ejtőernyős katona zuhanás közben így szól a hadgyakorlatoztató tiszthez:
- Százados úr! Nem nyílik ki az ejtőernyőm!
Mire a százados:
- Legyen nyugodt fiam, ez csak egy hadgyakorlat...

Egy fiatal pasi meg akarja úszni a katonaságot. A sorozáson azt mondja, hogy vak. Bevezetik egy szobába, ahol a szemész katonaorvos vizsgál.
- Kérem olvassa el, mi van a táblára írva!
- Én nem látok semmiféle táblát.
- Mert nincs is tábla. Alkalmas.

Bemegy egy zizegős dzsoggingos fickó az első osztályú étterembe, és odakiabál a főpincérnek:
- Hé, haver! Merre van itt a budi?
A főpincér végigméri, majd fagyosan odaszól:
- A folyosó végén balra van egy ajtó, az van rá kiírva, hogy "Urak". Ne törődjön vele, menjen be csak nyugodtan!

Szerencsére Döbrögi uram nem lövette szitává azt a fiút, aki nem akarta áron alul eladni neki a libáit.
Elég bizarr lett volna a folytatásban egy ilyen név : Lukas Matyi.

Három barát elmegy gyónni. Bemegy az első a gyóntatófülkébe.
- Atyám vétkeztem, paráználkodtam.
- Kivel édes fiam, talán a szép patikusnéval?
- Nem atyám, nem vele.
- Talán a bögyös kocsmárosnéval?
- Nem atyám, vele sem.
- Hát csak nem a kikapós postáskisasszonnyal?
- Nem atyám, ő sem.
- Édes fiam, én így nem tudlak feloldozni!
A fickó kijön a fülkéből, a barátai kérdezik:
- Na, mi van? Feloldozott?
- Sajnos nem, de adott három nagyon jó címet...

A pap és a buszsofőr egyszerre kopogtatnak a mennyország kapuján.
Kijön Szent Péter, röviden elbeszélget velük, majd beengedi a buszsofőrt. A pap fölháborodva kérdezi:
- És én? Engem, aki egész életemben Isten szavát hirdettem, nem engedsz be? Hogy lehet ez?
- Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál, mindenki aludt. Bezzeg amíg a buszsofőr vezetett, addig mindenki imádkozott...

Feleséget keresek! Tudjon főzni, mosogatni, gilisztát gyűjteni, halat pucolni, és legyen csónakja.
Jelige: "A csónakról képet kérek!"