Álltam a postán, ahol csak egy ablak volt nyitva, így meglehetősen lassan haladt a sor. Hogy egy kis időt nyerjek, elkezdtem kitölteni a csekkemet. Amikor a dátumhoz értem, elakadtam, nem tudtam, milyen nap is van. Megkérdeztem az előttem álló fickót:
- Elnézést kérek, nem tudja véletlenül, hanyadika van?
- Negyedike - felelte.
Erre egy hang a sorból:
- Én a maga helyében várnék vele, mire itt mi sorra kerülünk, előfordulhat, hogy már ötödike lesz...

Két öreg hölgy ellátogat a múzeumba, de útközben elkeverednek egymás mellől. Amikor ismét összetalálkoznak, egyikük így szól a másikhoz:
- Magdikám, láttad azt a meztelen fickós szobrot ott hátul?
- Igen! Fel vagyok háborodva, hogy lehet ilyet kiállítani! Milyen hatalmas a nemi szerve!
- És milyen hideg!

Sherlock Holmes szülőatyja, Sir Arthur Conan Doyle egyszer Franciaországban töltötte nyári szabadságát. Amikor hazafelé utazott, Párizsban beszállt egy bérkocsiba.
- Hová vihetem, Mr. Doyle? - kérdezte a kocsis.
- Elnézést, ismerjük, hogy tudja a nevem? - kérdezte a meghökkent író.
- Nem, uram még sosem. Viszont olvastam az újságban, hogy Marseillesben töltötte a szabadságát, és hát ez az a hely, ahol a Marseillesből érkezők szoktak kocsit fogni.
A napbarnított bőre azt sugallta, hogy éppen vakációról tér haza. A ruhája alapján egyből látni Önön, hogy angol és nem francia. Ezeket a részinformációkat összerakva végül arra a következtetésre jutottam, hogy Ön csakis Sir Arthur Conan Doyle lehet.
- Ez fantasztikus. Ön olyan vaslogikával rendelkezik, mint az általam kitalált Sherlock Holmes! - lelkendezett az író.
- Ugyan, ez azért túlzás - szerénykedett a taxis. - Az is sokat segített, hogy az egyik bőröndjén ott volt a neve.

A kis Liza sírva jön a ki fürdőszobából. Az anyukája megkérdezi:
- Mi történt kislányom?
- A fiuk nem akarnak beengedni a kádba.
- Miért nem?
- Mert tengeralattjárót játszanak, és nekem nincs periszkópom.

- Tiszta víz a ruhám, és ez a te lelkeden szárad!

- Mostanában a szép dús haj olyan ritka...

- Az üzleti találkozómat egy evőeszközboltnál beszéltem meg. Kések.

- A hóhért grimaszversenyre küldték. Eszméletlen fejeket tud vágni!

- Impotens vagy? - Eddig ezt senki sem állította!

- Kannibál harcosok kínálják egymást: "Kérsz egy katonát?"

- Egy tudóscsoport lázasan kutatja a malária ellenszerét.

- Jenőke, ne legyél irigy, engedd, hogy az öcséd is használja néha a szánkót!
- De hát én engedem, apa! Minden körben én megyek vele lefelé a dombon, ő meg felfelé...

A kopasz és a dadogós ugratják egymást:
- Ki-ki-kív-v-váncsi le-le-lennék, me-me-mennyibe ke-ke-kerül ne-ne-neked egy ha-ha-hajv-v-vágás! - poénkodik a dadogós.
- Biztos kevesebbe, mint neked egy telefonálás! - vág vissza a kopasz.

Egy kőműves, egy ács és egy villanyszerelő azon vitatkoznak, hogy ki élt előbb a földön.
- Mi építettük fel a gázai piramisokat - mondja a kőműves -, tehát először mi léteztünk.
- Dehogy! - tiltakozik az ács. Mi már jóval korábban elkészítettük Noé bárkáját.
Erre a villanyszerelő kuncogni kezd.
- Mi olyan vicces ezen -kérdi tőle az ács.
- Figyu, a teremtés első napján Isten ugye azt mondta: "Legyen világosság!".
- Igen.
- Na, addigra mi már rég lefektettük a kábeleket!

Neandervölgyi ősember fia otthon megmutatja apjának a bizonyítványát, ami nem lett túl fényes.
Így az apa:
- Na fiam. Az, hogy megvágtak bölényvadászatból egy dolog, kicsi vagy még, nincs elég erőd. Majd felnősz a feladathoz. Az, hogy meghúztak barlangrajzból is, egy másik dolog. Ez készségtárgy, neked meg igen kevés dologhoz van készséged. Idővel majd ezt is megtanulod. De, hogy történelemből nem voltál képes megtanulni azt a tetves 3 oldalt!? Na, az már felháborító!

Szokásos helyzet: Anglia, vidéki országút, kihalt környék, este, vihar, köd, a kocsi lerobban, öreg, lepusztult kastély, szívélyes háziak, vacsora, szállás.
A "vendég" kissé szorongva indul a komornyik után, a kastély egyik elhagyatott szárnyába. Régi páncélok, pókháló, mogorva ősök festményei, bagoly-huhogás. Végül megérkeznek egy kis toronyszobába.
A vendég megnézi a szobát: évszázados falak, múzeumba illő bútorzat, a fickó összeszedi magát, és az időtlennek tűnő komornyikhoz fordul:
- Uram, elnézést, hogy megkérdem, de ebben a szobában nem történt valami szokatlan?
A komornyik viasz-szerű arcára egy kis mosoly ül:
- Uram, ebben a szobában emlékeim szerint legutóbb 43 éve történt szokatlan dolog.
- Éspedig?!
- Napkeltekor valaki élve jött ki a szobából.