- Hogy hívják azt a kedves állatot, amelyik kicsi, fekete, repül és ugyanannyit lát hátra, mint előre?

- Vak varjúcska!

A farkas anyuka vacsora után, így szól a kölykéhez:
- Kicsim, ha nem volt elég a kecske, akkor egyél egy kis káposztát!

- Na, de anyu, kecskére, káposztát?!

- Képzeld, olvasok egy könyvet az antigravitációról!
- Na,és milyen?
- Egyszerűen nem tudom letenni...

Honnan lehet megismerni a vak bérgyilkost?
Fehér pisztolya van!

Anyu, vegyél nekem fagyit!
- Aranyom, azért mert lefekszem az apáddal, még nem kell anyunak
szólítanod!
- Akkor hogy szólítsalak?
- Normálisan, mondd, hogy Józsi!

A sivatag közepén állsz, a zsebedben egy alma, de be van varrva, és jön veled szembe egy oroszlán.
Mit teszel? Vársz-vársz türelmesen, a türelem rózsát terem. Letéped a rózsát, felszakítod vele a zsebedet és az almát eldobod. Az alma nem esik messze a fájától. Fölmászol a fára, ezzel lóvá tetted az oroszlánt, ezután kilovagolhatsz vele a sivatagból.

- Igazán büszke lehetek magamra! 75 éves múltam és nincs egyetlen ősz hajszálam sem! - mondta a nagypapi a tükör előtt állva, majd végigsimította a kopasz fejét.

Két középkori lovag megy az úton. Elérnek egy hídhoz, de látják, hogy az leszakadt.
Tanakodnak, mitévők legyenek. Meglátnak egy öreg varázslót, akinek a lába egy nagy kő alá szorult.
- Ha kiszabadítotok, és enni, inni adtok, akkor teljesítem egy kívánságotokat.
Úgy is lett, a lovagok kiszabadították, enni, inni adtak az öregnek, majd jött a kívánság.
- Csinálj nekünk egy hidat.
- Öreg is vagyok, a hátam is fáj, de tessék...
És ezzel a lendülettel az öreg lement hídba.

A süketnémák bulizni mennek egy jeltolmáccsal. A tolmács mondja a pincérnek, hogy neki el kell egy órára mennie, de ne izguljon visszajön.
- Ha a társaságból valaki a mutatóujját emeli a magasba, akkor sört vigyen nekik, ha a középső ujját akkor pedig bort- mondja és elmegy. A süketnémák emelik is a mutatóujjukat, viszi mindegyiknek a sört. Aztán a középsőt, viszi a bort. Így megy ez egy ideig, aztán hirtelen felváltva billegetik mind a két ujjukat. A pincér izzadni kezd, nem tudja hogy most mit is kérnek. Szerencsére az utolsó pillanatban megjön a jeltolmács.
- De jó hogy jön, mit kérnek ezek most?
- Már semmit, csak berúgtak és azt éneklik, hogy "sört ide, bort ide."

- Mit tettek az ősmagyarok a nyereg alá?
- Lovat!